„Fehér Lajos (politikus)” változatai közötti eltérés

Az [[1956-os forradalom]] időszakában az [[Október 24.|október 24]]-én megalakult [[Katonai Bizottság]] tagja lett. A forradalom leverését követően aktív szerepet játszott az MSZMP megszervezésében. 1956 novemberétől a [[Népszabadság]] vezetésében tevékenykedett, néhány hétig főszerkesztőként, ám a szovjet vezetés Nagy Imre hívének tartotta, tevékenységét túl függetlennek ítélte, vezetése alatt, már a forradalom leverése utáni hetekben még egy sztrájk is lezajlott. Ezért szovjet utasításra Kádárnak le kellett váltania, helyére a rákosibarát Friss Istvánt kinevezve. Fehér [[1959]]-ig szerkesztőként dolgozott tovább.<ref>''[http://nava.hu/id/3108438/ Fehér Lajos 1956-ban, Rejtélyes XX. század, Kádár János retteg, hogy Rákosi hazatérhet]''; TV-sorozat, 2017. január 28.</ref> 1957 áprilisáig a szénbányászat újraindításával megbízott kormánybiztosságot vezette. Közben az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának és Ideiglenes Központi Bizottságának, majd [[1957]]-ben a párt Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagja lett. [[1959]]–[[1962]] között a KB titkára volt. A KB mezőgazdasági osztályának vezetőjeként, majd [[1966]]–[[1974]] között a KB Szövetkezetpolitikai Munkaközösségének elnökeként meghatározó szerepet játszott a korabeli agrárpolitika alakításában. A termelésre súlyos csapást mérő erőszakos [[szövetkezetesítés]]t követően [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenccel]] együtt a rendszer korrekciója érdekében lépett fel, aminek következtében lehetővé tették a [[háztáji]] megművelését, feloldották az állattartás korábbi korlátozásait, a szövetkezeteken belüli juttatásokat pedig rugalmasabbá tették, amivel sikerült javítaniuk a parasztok életszínvonalát és a mezőgazdasági termelést is.
 
[[1962]]–[[1974]] között miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett [[Kádár János (politikus)|Kádár János]], [[Kállai Gyula]], ésmajd [[Fock Jenő]] kormányában, ahol az [[új gazdasági mechanizmus]]t kidolgozó, piacosító reformokat támogató csoportba tartozott. Helyettesként felügyelete alá tartoztak honvédelmi, közigazgatási és kereskedelmi ügyek, a bel- és igazságügy, valamint a [[Népi Ellenőrzési Bizottság]]ok is. A párton belüli ellenzék nyomására 1974 márciusában nyugdíjazták, PB-tagsága 1975-ben szűnt meg. KB-tagságát haláláig megőrizte. Ezután élete végéig emlékiratain dolgozott, amelynek életében csak első, 1945-ig tartó része jelent meg; később az 1954-ig jutó második kötet is napvilágot látott. [[1959]]-től haláláig a [[Magyar Partizánszövetség]] vezetője volt.
 
== Művei ==