„Kántor Mihály (tanító)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
20. sor:
[[1885]]. [[január 31.|január 31]]-én született Tiszakarádon szegény, földműves családban. Szülei nem akarták taníttatni, de tanítója [[Berecz Károly]] felkeltette néprajzi érdeklődését és a [[sárospatak]]i ''Állami Tanítóképző''ben való tanulását is lehetővé tette. Az iskola elvégzése után [[1905]]-ben került előtanítónak Cigándra, majd egy év múlva véglegesítették. [[1906]] és [[1946]] között a cigándi [[kálvinizmus|református]] elemi iskola igazgató-tanítója volt, majd [[1948]]-tól [[1958]]-ig az általános iskolában tanított.[[Fájl: Kántor Mihály szobra.jpg |bélyegkép|200px|left|'''Kántor Mihály''' mellszobra Cigándon ([[2012]].)]] Tanítói munkája mellett rendszeresen foglalkozott néprajzi és helytörténeti kutatással. Közvetlen kapcsolatot tartott a néprajztudomány vezető egyéniségeivel: [[Bátkay Zsigmond]]dal, [[Lajtha László]]val és [[Gönyei Sándor]]ral. [[1909]]-ben jelent meg első néprajzi jellegű dolgozata ''Az ódalgazda'', [[1910]]-ben pedig a ''Bodrogközi szólásmódok'' című gyűjteménye. [[1925]]-től sorra jelentek meg tanulmányai, részdolgozatai. [[1927]]-ben írta ''a cigándi nép'' táplálkozási szokásairól írt ''Az ezeréves cigándi malom'' című művét, amelyet [[Sátoraljaújhely]]ben a cigándi előestén elő is adott.{{refhely|Nagy I. 2004|17 – 19. old.}} [[1932]]-ben a ''Bodrogköz'' című kiadványa és [[1940]]-ben ''Népművészet Zemplénben'' címmel jelentek meg publikációi.{{refhely| Arcanum 2001}}
Néptanítóhoz híven aktívan rész vett a közéleti munkában is. [[1911]]-ben megalapította a ''Keresztyén Ifjúság Egyesület''et. Szintén alapítója és egyben vezetője is volt a ''Levente Egyesületnek'' és a ''Magyar Búzavirág'' táncegyüttesnek, amely legnagyobb sikerét a ''cigándi keménycsárdás''sal érte el.
Gyűjtötte a [[kender]] és [[len]] feldolgozásával kapcsolatos adatokat, [[szőttes]]eket. Gyűjtésének legszebb darabjaiból kiállítást rendezett, amit a [[Néprajzi Múzeum (Budapest)|Néprajzi Múzeum]] vezetői, köztük [[Györffy István (néprajzkutató)|Győrffy István]] is megtekintettek. A cigándiak kiemelkedően szép szőtteseinek múltjával, jelenével és formakincsével kapcsolatos gyűjteménye [[1961]]-ben jelent meg, ''Bodrogközi len- és kendermunkák'' című könyvecskéjében. A Bodrogköz tárgyi néprajzával foglalkozók számára ez a kiadvány mindmáig alapmunkának számít.<ref>{{cite web|url= http://www.kmiskola.hu/nevadonk.html|title= Névadónk|publisher= Kántor Mihály Általános Iskola honlapja }}</ref>{{refhely| Bodr Körk.|8. old }}
Kántor Mihály valósággal szerelmese volt szülőföldjének, ennek a világtól elzárt sajátos településű [[bodrogköz]]i tájnak. Kutatta a múltját, jelenét, s okleveles adatok alapján színesen, olvasmányosan írta meg a Bodrogköz történetét. Gyűjtötte és tanulmányokban feldolgozta a bodrogközi néphagyományokat. Szenvedélyesen gyűjtötte a [[népszokások]]at, [[népmese|meséket]], [[néptánc|táncokat]], [[népdal|dalokat]]. A ma is népszerű és híres cigándi népdal a ''”Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, / Nincsen párja a cigándi lánynak. / Tele van a, tele van a / Szája édes csókkal, / Zsebkendője csörgős mogyoróval…”'' is Kántor Mihály gyűjtéséből való.{{refhely|Nagy I. 2004|18. old.}} Nyomtatásban megjelent munkáin kívül, gazdag kéziratos anyag is maradt utána.<ref group="Mj.">Ezt a sárospataki Tudományos Gyűjtemények kézirattárában őrzik.</ref>{{refhely| Arcanum 2001}}
| |||