„Alfred Dreyfus” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  4 hónappal ezelőtt
A francia "captaine" a magyar "százados" rendfokozatnak felel meg, amely a "lieutenant", azaz "hadnagy" után következik.
(→‎A Dreyfus-ügy: Értem, hogy a militaristákat sem szeretjük, de nehogy már Georges Clemenceau pártja ne legyen militarista...)
(A francia "captaine" a magyar "százados" rendfokozatnak felel meg, amely a "lieutenant", azaz "hadnagy" után következik.)
Dreyfus egy elzászi zsidó textilgyáros család hét gyermeke közül volt a legfiatalabb. Amikor 1871-ben [[Elzász]]t [[Németország]]hoz csatolták, a család Franciaországban maradt, és megtartotta francia állampolgárságát.
 
Alfred Dreyfus 1880-ban végzett az ''École Polytechnique''-ben, majd 1880–1882 között a [[fontainebleau]]-i akadémiára járt, hogy tüzértiszti képesítést szerezzen. 1885-ben, az iskola elvégzése után hadnaggyá léptették elő, és a 32-es lovasságiakhoz helyezték. 1889-ben a [[bourges]]-i pirotechnikai iskola igazgatóhelyettese lett kapitányiszázadosi rangban. [[1891]]-ben megnősült. 1893-ban próbaszolgálatra a vezérkarhoz osztották be.
 
[[1894]]. [[október 15.|október 15-én]] hazaárulás vádjával letartóztatták. 1895. január 5-én megalázó módon megfosztották katonai rangjától, majd január 15-én az [[Ördög-sziget]]en ([[Cayenne]], [[Francia Guyana]]) letöltendő életfogytiglani börtönre ítélték. 1899-ben perét a rennes-i katonai bíróság újratárgyalta, de nem mentette fel, hanem enyhítő körülményekre hivatkozva tíz év börtönre mérsékelte büntetését. [[1899]]. szeptember 19-én kegyelmet kapott [[Émile Loubet]] köztársasági elnöktől, és elhagyta a börtönt.
A tömeghisztériát és antiszemita pogromhangulatot kiváltó per a [[19. század]] legnagyobb politikai válságát okozta Franciaországban, egy évtizedre két táborra osztva társadalmát.
Maga a vád onnan eredt, hogy megtalálták azt, a párizsi német követség katonai attaséjának, [[Max von Schwarzkoppen]] ezredesnek átadott, kézzel írott listát, a ''„bordereau”''-t, amely titkos katonai adatokat, többek közt a 120 mm-es [[Ágyú (löveg)|ágyú]] [[Hidraulika|hidraulikus]] fékjével kapcsolatos feljegyzéseket tartalmazott. A listát Dreyfusnak tulajdonítva ítélték el a kapitánytszázadost, bár ő nem ismerte be bűnösségét.
 
[[1896]]-ban a francia titkosszolgálat élére került [[Georges Picquart]] ezredes, majd [[1897]]-ben Dreyfus bátyja, Mathieu is bizonyítékokat talált arra, hogy a ''bordereau'' nem Dreyfus, hanem [[Ferdinand Walsin-Esterhazy]] őrnagy kézírásával készült. Picquart ezredest azonban elhallgattatták, s bár Mathieu elérte, hogy Esterhazyt [[1898]]-ban hadbíróság elé állítsák, az őrnagyot felmentették a vád alól. Hozzájárult ehhez az is, hogy Dreyfus ellenségei, a kapitánnyal szembeni gyűlöletük miatt hamis bizonyítékokat kezdtek gyártani, hogy Dreyfus soha többé ne jusson ki az Ördög-szigetről.
[[Émile Zola]] ennek hatására jelentette meg ''J’accuse'' (Vádolom) című nyílt levelét [[Félix Faure]] köztársasági elnökhöz. A [[L’Aurore]] címoldalán megjelent írásban Zola azzal vádolta a bírákat, hogy a hadügyminisztérium utasításait követve mentették fel Esterhazyt. Zolát rágalmazásért bíróság elé állították és elítélték, ami elől az író [[Anglia|Angliába]] menekült. Ettől kezdve azonban Franciaország kettészakadt, egy részük a hadsereget védelmezte, amely nem zárta ki, hogy Dreyfus ártatlan, a másik viszont határozottan Dreyfus bűnössége mellett foglalt állást, s erről az oldalról újból lángra kaptak a zsidógyűlölő érzelmek. 1898-ban öngyilkosságot követett el az a Henry ezredes, akiről kiderült, hogy a Dreyfus elleni bizonyítékokat ő hamisította, Esterhazy pedig Angliába szökött.
 
Ekkorra azonban már „az ügy” (''„l’Affaire”'', ahogyan a korabeli francia sajtó és a történetírás azóta is utal a Dreyfus-ügyre) az egész társadalmat megosztó, központi politikai kérdéssé vált. Dreyfus kapitányszázados ügye a [[Royalizmus|royalista]], [[Nacionalizmus|nacionalista]] jobboldal (az „antidreyfussard”-ok) és a köztársaságpárti, [[Szocializmus|szocialista]], [[antiklerikális]] baloldal (a „dreyfussard”-ok) küzdelmének ütközőpontja lett, végeredményében pedig a köztársaság és a politikai baloldal megerősödését, a hadsereg és a katolikus egyház befolyásának gyengülését idézte elő Franciaországban. Dreyfus ellen foglalt állást többek között [[Édouard Drumont]], [[Paul Déroulède]], [[Maurice Barrès]] és [[Charles Maurras]]. Kiállt mellette többek között [[Georges Clemenceau]], [[Jean Jaurès]] és [[Anatole France]]. A következő években kiderült, hogy nem bírói tévedésről van szó, hanem jogi botrányról, mivel a bizonyítékokat meghamisították, hogy az igazi bűnöst fedezzék.
 
A Dreyfus-ügy miatt kitört és Európa antiszemita köreire is hatással bíró pogromok alaposan aláásták a jogállamnak tartott Franciaország tekintélyét. Ugyanakkor elgondolkodásra késztették az európai zsidóságot, hogy valóban biztonságos-e számukra a zsidógyűlölő Európa. Épp ezért [[Herzl Tivadar]] megjelentette ''A zsidó állam'' c. értekezését, amely arra ösztökéli a zsidóságot, hogy térjen vissza az óhazába, Palesztinába, és ott maga szervezzen államot.
9

szerkesztés