„Vittorio Storaro” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
a link
26. sor:
Több befolyásos filmrendezővel dolgozott együtt, beleértve [[Bernardo Bertolucci]]t, akinek hosszú ideig az állandó alkotótársa volt, valamint fényképezett még [[Francis Ford Coppola]] és [[Warren Beatty]] rendezőknek.
 
A filmjei között szerepel a ''[[A megalkuvó (film, 1970)|A megalkuvó]]'', az ''[[Az utolsóUtolsó tangó Párizsban]]'', ''[[Az utolsó császár]]'', ''[[Apokalipszis most]]'', ''Bulworth'', ''[[Oltalmazó ég]]'', ''Tucker: The Man and His Dream'', ''Ladyhawke'' és ''[[Tango (1998 film)|Tango]]''.
 
Storaro első amerikai mainstream filmje a ''Apokalipszis most'' című filmháborús filmdráma volt, amit Francis Ford Coppola rendezett 1979-ben. A film Oscar-díjat hozott a számára. Coppola Storarónak teljes szabadságot adott a film látványvilágának megteremtésében. Később szintén elnyerte még a [[Oscar-díj a legjobb operatőrnek|legjobb operatőr Oscar-díját]] az 1981-es ''[[Vörösök]]'' és az 1987-es ''Az utolsó császár'' című filmekért.
 
Storaro az operatőr szakma mestere, saját filozófiával ami nagyrészt [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] színelméletén alapul, ami a különböző [[szín]]ek más-más pszichológiai hatását taglalja, és hogy a színek miként befolyásolnak minket egyes szituációk érzékelésében. Kísérletezett egy új filmformátum, az [[Univisium]] létrehozásával, ezidáig kevés sikerrel. 2002-ben Storaro megjelentette könyvét, amelyben részletesen taglalja fényképezési filozófiáját, és amelyet egy sorozat első tagjának szán.
72. sor:
*1972 [[Az utolsó tangó Párizsban]]
*1971 [[Isten veled, kegyetlen testvér!]]
*1970 [[A megalkuvó (film, 1970)|A megalkuvó]]
*1970 [[Pókstratégia]]
*1969 [[Bűntény a teniszpályán]]
79. sor:
 
==Díjai==
* Nastro d'Argentod’Argento díj (1967, 1969)
* Gianni di Venanzo-díj (1970)
* az amerikai filmkritikusok díja (1972)