„Peter Paul Rubens” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
33. sor:
Spanyolországi utazása után helyzete kissé megváltozott a mantovai udvarban, a herceg immár három önálló kép festésével is megbízta. Ezek közül az egyiket, ''A Gonzaga-család imádja a Szentháromságot'' címűt [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] katonái feldarabolták, s a töredékeket ma [[Európa]] különböző múzeumai őrzik. Ezen a képen a velencei iskola hatása érezhető. Emellett festett a kor kívánalmainak megfelelő portrékat, amelyeket sokáig tanítványának, [[Anthony van Dyck|van Dycknak]] tulajdonítottak. Római utazása alatt nem utolsósorban flamand kapcsolatainak köszönhetően kapta meg a Santa Maria Vallicella-templom megbízását. A kép első változatát elutasították, valószínűleg a megrendelők inkább egy Caravaggio modorában festett képet kívántak. A ''Madonna szentekkel és angyalokkal'' végső változatát fiatalos lendület, tetterő jellemzi, ragyogó színei a barokk képzelet és életöröm hirdetői. Itáliai tartózkodása alatti utolsó fontos megbízatása a fermói San Filippo Neri-templom számára megfestette a ''Pásztorok imádását'', amelyen Bassano színeit és világítását helyezte teljesen új egységbe, s alkotott teljesen egyénit.
[[Fájl:Peter_Paul_Rubens_Peter_Paul_Rubens_-_The_Artist_and_His_First_Wife,_Isabella_Brant,_in_the_Honeysuckle_Bower.jpg|200px|bélyegkép|Rubens és Isabella Brant kettős arcképe (1609)]]
A következő korszak Antwerpenbe való visszatérésétől stílusának végleges kialakulásáig eltelt időszak. Visszaérkezése után röviddel megkapta a megrendelést a ''[[Szent WalburgaValburga]]''-templom oltárképére, ''A kereszt felállítása'' címűre, amely ma a székesegyházban látható. A kép magán viseli a barokk összes jegyét, határozott vonalvezetés és az erő látványos kifejezése jellemzi. A színek velencei hatásról árulkodnak, az alakok testhelyzete Michelangelót idézi. Ebben az időszakban készült egyik leghíresebb önarcképe, amelyen feleségével, Isabella Branttal szerepel. A festmény Rubenstől szokatlan tartózkodással ábrázolja a nyugodt és kényelmes polgári lét eszményét és a pár eleganciáját, meghitt derűjét, összetartozását.
 
Ennek az időszaknak a képeit a lendület és az erő jellemzi, színei finoman olvadnak egymásba. Olyan műremekek születnek ekkor, mint a ''Vénusz a tükör előtt'' és a ''Krokodil- és vízilóvadászat'', híres vadászjeleneteinek egyike. A korszak végén született egyik legjelentősebb, legismertebb műve, a ''Leukipposz lányainak elrablása''. Bár erősen emlékeztet az olasz mesterek képeire, tagadhatatlanul flamand életerő sugárzik belőle. A kavargó alakokat, színeket, fényeket Rubens monumentális, örvénylő mozgásban fogja össze.