„Neruda postása” változatai közötti eltérés

| nyelv = Eredeti : olasz, spanyol

A '''''Neruda postása''''' ''([[olasz nyelv|olaszul]] ''Il postino,'' [[angol nyelv]]területen ''The postman )'' egy [[1994]]-ben bemutatott [[Olaszország|olasz]] [[film|filmdráma]], amely[[Michael AntonioRadford]] Skármeta<ref>{{Citeés Massimo Troisi rendezésében, ami journal|date=2018-11-23|title=Antonio Skármeta|language=en|journal=Wikipedia|url=https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Antonio_Sk%C3%A1rmeta&oldid=870276848}}</ref> Ardiente paciencia<ref>{{Cite journal|date=2018-06-28|title=Ardiente paciencia|language=en|journal=Wikipedia|url=https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Ardiente_paciencia&oldid=847915175}}</ref>''<ref>{{Cite journal|author=Antonio|last=Filer|first=Malva E.|date=1986-09|title=Ardiente paciencia|journal=Hispania|volume=69|issue=3|pages=557|doi=10.2307/342755|url=http://dx.doi.org/10.2307/342755|issn=0018-2133}}</ref> (magyarul Neruda postása)'' című könyve alapján készült.

Az ezerkilencszázötvenes évek elején, a népszerű [[chile]]i [[költő]], [[Pablo Neruda]] [[emigráció (tevékenység)|emigrációja]] során [[Olaszország]]ba érkezik. A kis sziget, ahol idejét tölti – a filmben Cala di Sotto – él Mario, a csendes, visszahúzódó fiú akinek éppen elege lett a halászatból s munkát keres. Hamarosan postásként alkalmazzák s feladata, hogy leveleket kézbesítsen, kizárólag Pablo Neruda számára. Az olykor esetlennek tűnő Mario mély tisztelettel és egyfajta [[bálvány]]kéntbálványként tekint a híres költőre. Kérdésekkel ostromolja, aláírást kér tőle, s a költő hatására, fokozatosan felfedezi a szavak és jelentésük mögötti szépséget. Lassan kibontakozó barátságuknak köszönhetően Mario életébe beköszönt a szerelem, s vele együtt megismeri, megszereti a [[költészet]] erejét. Mikor Neruda hazájában, a [[politika]]ipolitikai helyzet enyhülésének jóvoltából újra engedélyezik beutazását, a költő szinte azonnal, boldogan útra kel. Mario ott marad szerelmével, aki később teherbe esik. Tisztelete és szeretete Neruda után mit sem változik még a környezetében levők negatív kijelentései ellenére sem. Évekkel később, amikor Neruda visszatér Olaszországba, a helyi kocsmába megy ahol Mario és a felesége dolgozott. Tudomására jut, hogy Mario fiát Pablitónak keresztelték, s hogy Mario egy tüntetésen életét vesztette évekkel korábban. Felesége megmutatja neki, Mario Nerudához idézett hangfelvételeit.

A záró képsorokon Neruda a tengerparton sétál, s gondolataiban látja, amint Mariót a tüntetésen, hangosan a színpadra hívják, hogy elmondhassa, saját maga által írt [[Költészet|versét]].

A forgatókönyvet a film [[Filmrendező|rendezője]] [[Michael Radford]], [[Massimo Troisi]] és akkori élettársa Anna Pavignano írták. Zseniálisan átemelve Skármeta könyvének keretét, de hozzáadva saját egyéniségüket is. A helyszín ezúttal nem [[Chile]] és az Isla Negra hanem [[Olaszország]]. A politikai szál érintőlegesen, egyfajta háttér-információként van jelen. Központi pillérei közé közé tartozik a két férfi közt kialakult barátság, az érzelmek és az olykor bájos humor bemutatása.

Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemzetközi szinten majdnem 60 [[millió]] [[amerikai dollár]]t – ebből csak [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]], idegen nyelvű film létére 21 milliót – hozott világszerte, s a közel harminc filmes díj és majdnem félszáz jelölés, köztük [[BAFTA]] és öt [[Oscar-díj]] – köztük a legjobb film, legjobb férfi főszereplő – is ezt támasztja alá.