„Udvarhelyi Károly” változatai közötti eltérés

 
==Élete és munkássága==
A [[Székelyföld]]ön, [[Nyárádmagyarós]]on született, elemi iskoláit [[Parajd]]on és [[Csomafalva|Csomafalván]], a polgárit [[Kolozsvár]]on végezte. Ezután egy évet gyárban dolgozott, majd a kolozsvári tanítóképzőben folytatta "tanulmányait. 1921-ben, a tanítói oklevél megszerzése után a [[Marianum (Kolozsvár)|Marianumban]] létesített első erdélyi polgári iskolai tanárképzőbe iratkozott be. Ennek megszűnte után a [[Buda (városrész)|budai]] [[Paedagogium]]ban fejezte be főiskolai tanulmányait. Itt [[Littke Aurél]] volt a mestere, aki felfigyelt Udvarhelyi tehetségére és szorgalmára, szakma- és hivatásszeretetére. 1929-ben, ötéves [[mátészalka]]i oktató munka Littke közbenjárására Udvarhelyit áthelyezték a szegedi főiskola ekkor [[Szenes Adolf]] vezette, már országos hírű intézetének gyakorló iskolájába helyezték át szakvezető tanári minőségben. A gyakorló iskola tudományos munkájára jellemző, hogy tanárai 1930-tól 1942-ig negyvennél több módszertani könyvet írtak „A Gyakorló Polgári Iskola Könyvtára" című sorozatban, a „munkaiskola" szellemében. A műhely későbbi igazgatója, [[Kratofil Dezső]] [[A Cselekvés Iskolája]] címmel pedagógiai-módszertani folyóiratot indított és szerkesztett. A gyakorló iskola tanárai között Udvarhelyi Károly is rendszeresen tartott módszertani előadásokat Szegeden, Budapesten és más városokban.
 
Udvarhelyi módszertani újításként a harmincas évek elején a gyakorlóiskolában sajátos földrajzi előadótermet, kabinetet rendezett be. Ebben nem volt dobogó és katedra, a tanterem fő helyét a terepasztal foglalta el, és a tábla valamint a falitérképek mellett a földrajzi tananyaghoz kapcsolódó, saját szerkesztésű speciális térképek és szemléltető eszközök, ásványok, kőzetek, talajminták, könyvek és atlaszok voltak benne; a tanár munkáját vetítőgép és gazdag képi információs anyag segítette. A terepasztalon a földrajzi fogalmak értelmezését a tanulók önálló munkáját igénylő gyakorlatokat, kísérleteket végeztek. Udvarhelyi ekkoriban állította össze első szakmetodikai munkáját „Földrajzoktatás a cselekvő iskolában - Földrajzi gondolkodásra való nevelés" (Szeged, 1934) címmel. Hasonló gondolatokra épültek a Szegeden szerkesztett „Földrajzi munkanaplói" is. E füzetek már a programozott oktatásnak megfelelő feladatokat is tartalmaztak. 1933-ban kiadta a szegedi gyakorlóiskolában készített táblai rajzait és ezek magyarázatát „Mit rajzoljunk a földrajzi órán" címmel; ez a könyve 1948-ig öt kiadást ért meg, ami szinte páratlan sikernek számít a földrajz-módszertani irodalom történetében. Térképvázlatai, szelvényei a gyakorlati szemléletű oktatás példái, amelyek szakítást jelentettek a korábbi enciklopédikus módszerekkel.
Az egri évek alatt Udvarhelyi tudományos érdeklődése a geográfia filozófiai kérdései felé irányult. Az 1960-ban írt és két évvel később eredményesen megvédett kandidátusi disszertációja, „''A dialektikus földrajz és tanítása''” majd „''A földrajz tanítása''" című, 1962-ben megjelent egyetemi-főiskolai jegyzete is úttörő munka a magyar földrajzi irodalomban.
 
1961-ben a ''„Szemléltető rajzok a földrajzórán"'' című könyvének új kiadása nívódíjban részesült, csakúgy, mint a szerkesztésében megjelent ''„Magyarország természeti és gazdasági földrajza"'' (1968) című tankönyv. 1970-ben vonult nyugdíjba.
 
==Emlékezete==
A rendszerváltás után a földrajz-pedagógusok kiemelkedő munkájának elismerésére létrehozták az ''Udvarhelyi Kendoff Károly Emlékplakett''et.
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
 
==Elismerései==