„Szilárd Leó” változatai közötti eltérés

[[Kép:Szilárd Leó.jpg|thumb|150px|Szilárd Leó [[Oxford]] közelében [[1936]]-ban]]

 

==Életrajz==

 

===Németország===

 

[[1925]] és [[1933]] között több szabadalma is született, ebből nyolc [[Albert Einstein]]nel. [[1929]]-ben nyújtotta be a [[részecskegyorsító]] szabadalmát, [[1931]]-ben az [[elektronmikroszkóp]]ét, majd [[1931]]. [[március 2]]-án tették közzé a legsikeresebb Einstein-Szilárd szabadalmukat, amely egy új típusú [[hűtőszekrény]]re vonatkozott. Szilárd és Einstein egyik nap szörnyű tragédiáról olvasott az újságban: egy <!-- 68 tagú -->család megfulladt, mert éjszaka mérges gáz ([[kén-dioxid]]) szabadult ki a jégszekrényük hibás szelepéből és beszivárogott a hálószobába. Ekkor kijelentették: találni kell valami megoldást a szivattyúzásra, amely nem okoz balesetet. És ekkor megalkották az elektromágneses szivattyút. Ebben az volt újszerű, hogy nem tartalmazott könnyen meghibásodható forgóalkatrészt vagy dugattyút, hanem a folyékony fém elektromágneses továbbításával történt a hűtés. Remélték, hogy a felfedezés érdekelni fogja az AEG-t, s habár nagy hangja miatt sosem lett belőle termék, az elvet hatékonyan használták [[1942]]-ben az Amerikai Egyesült Államokban az [[atomreaktor]] fejlesztésénél és ma is ezen az elven hűtik a tenyész-reaktorokat. Ebben az időszakban tanársegédként dolgozott, majd egyetemi magántanár lett. Több elméleti fizika előadást tartott [[Erwin Schrödinger]]rel és [[Neumann János]]sal, valamint [[magfizika|magfizikát]] és [[kémia|kémiát]] [[Lise Meitner]]-rel. [[1932]]-ben az Egyesült Államokba látogatott és megkísérelt megszervezni egy tudományos bojkottot [[Japán]]nal szemben tiltakozásul Japán [[Kína|Kínával]] szembeni agressziójával.

 

===Anglia===

 

Lord [[Ernest Rutherford]] és társai felfedezték hogy az [[atom]] lényegében üres térből áll, mert az [[elektron]]ok egy parányi [[atommag]] körül mozognak és, a mag néhány ezerszer kisebb, mint maga az atom, ami általában stabil és változatlan, ám néhány esetben hirtelen szétesik és más kémiai elemmé alakul, ezt nevezik [[radioaktivitás]]nak. A radioaktív elemek atomja közül egyszerre általában csak néhány darab bomlik el, a fizikusok azonban felismerték, hogy ha a rengeteg atommagot sikerül egyidejűleg bomlásra késztetni, akkor egy hatalmas robbanás keletkezik, és mérhetetlen energia szabadulna fel. Akkoriban egyes fizikusok azt tartották, hogy a [[Nap (égitest)|Nap]] energiáját is a magreakciók adják. [[1934]]-ben, Londonban, a Royal Societyben Rutherford előadásában az atommag hatalmas energiájáról beszélt, de kijelentette, hogy atomenergia gyakorlati felhasználása lehetetlen, mert folyamatot a Földön nem lehet létrehozni. Az előadásról hazatartó Szilárd Leót azonban irritálta, hogy valamit megvalósíthatatlannak mondanak (más források szerint Szilárd nem vett részt az előadáson, csak a [[London Times]]ból értesült Rutherford véleményéről). Az általa is terjesztett hagyomány szerint, amikor később London belvárosában, a Southhampton Lane-en ballagva megállította egy piros lámpa, akkor ötlött eszébe a [[neutron]]ok láncreakciója, mint az atomenergia kiszabadításának lehetősége. (Barátai szerint azonban ezen legendában van némi szépítés, ugyanis Szilárd sosem állt meg a piros lámpáknál.) A gyakorlati megoldást a következőkben látta: ha lenne egy olyan kémiai elem, amely két neutront bocsát ki, miután elnyelt egy neutront, amely megfelelően instabil, akkor ezzel az elemmel létre lehet hozni a nukleáris láncreakciót, ha fel lehetne halmozni belőle a kritikus mennyiséget. Ez volt a későbbi [[atombomba]]-elmélet receptje. Felfedezése nemcsak felvillanyozta, hanem meg is rémítette. 1934-ben és [[1936]]-ban két szabadalmat jelentett be a British Admirality-nek. Egy nyilvánost, melyben homályosan utal az energiatárolásra és egy titkosat, amely a bomba elvét írta le, de nem tudta melyik elemmel tud a láncreakcióban részt venni. Nyolcezer fontot kért, hogy megvizsgálhassa a periódusos rendszer elemeit. Azt akarta kideríteni, hogy melyik elemnél következik be egy neutron hatására olyan magreakció, amely két neutront termel, s így a szaporodó neutronok a magreakciók lavinaszerű áradatát idézik elő. A szabadalomi leírásban a neutronduplázó elem lehetőségeként a berilliumot, brómot és az urániumot javasolta, és megemlítette, hogy az önfenntartó láncreakció csak egy kritikus tömeg felett lehetséges. Kérését azonban visszautasították és a pénzt nem kapta meg. Szilárd később kijelentette, hogy Nobel-díjat kellett volna kapnia, amiért nem végezte el a kísérletet, hiszen akkor pár évvel előbb született volna meg maga az atombomba, s ez a tény megváltoztatta volna az egész emberiség történelmét.

 

[[Kép:EinsteinSzilard.jpg|thumb|300px|Szilárd (jobbra) [[Albert Einstein|Einstein]]nel dolgozik]]

 

Meghívták Szilárdot, Tellert és Wignert, hogy fejtsék ki álláspontjukat. Teller Ede vázolta a kérdést, majd megkérdezték tőlük, hogy mennyi pénz kell a kutatásra, mire Wigner azt mondta 6000 dollár elég lesz, amit meg is kaptak. Ennek hatására indult el a [[Manhattan-projekt]], amelyben a reaktortervezés [[Enrico Fermi]] és Szilárd Leó, a kémiai problémák Wigner Jenő, a matematikai számítások, pedig [[Neumann János]] feladata volt, sok más amerikai és emigráns tudóssal együtt. Mint hamarosan nyilvánvalóvá vált Wigner alábecsülte a költségeket, hiszen a [[Manhattan-projekt]] és a Los Alamos-i kísérletek több mint 2 milliárd dollárt emésztettek fel. Szilárd Fermi-vel közösen vezette a [[Manhattan-projekt]]et. Fermi alapos tudós volt, míg Szilárd csupán remek ötleteivel állt elő, így egészítették ki egymást, de gyakran vitába is keveredtek emiatt. Az uránnal azonban nem ment minden simán, mert a neutronok csupán a könnyű uránt az U235-öt hasították szét, a nagyobb mennyiségben jelen lévő többi atom, viszont elnyelte azt, lelassítva, sőt megállítva a láncreakciót. Ezért grafittal vették körül az uránt, hogy ezzel lelassítsák a neutronok sebességét, melyek ezután nem nyelődnek el a nehéz uránban; ez volt a láncreakció kulcsa. A németek is ugyanezzel próbálkoztak, de félretették ezt a megoldást, mert arra a hibás eredményre jutottak, hogy a grafit elnyeli a neutronokat, de Szilárd szerint a grafit tisztasága volt ennek az oka, hiszen a grafit gyártásakor [[bór]] tartalmú elektródokat használnak, amik a szennyeződést okozzák. [[1941]]-ben az amerikai kormány minimális támogatással személyesen intézkedett a tiszta uránium és a grafit előállításáról, mely elengedhetetlen volt a reaktor építéséhez. Szilárd vezetése alatt addig soha nem gyártott tisztaságú grafit készült Oak Ridge-ban. Később rájöttek, hogy a tiszta grafit már nem nyeli el a neutronokat, de oly mértékben lelassítja a folyamatot, hogy bomba nem készíthető belőle, ezért két új módszert is kidolgoztak. Az egyik megoldás az, hogy elkülönítik a nehéz és a könnyű uránt, amely azután már alkalmas a láncreakcióhoz. Azonban ez az eljárás meglehetősen bonyolult volt ahhoz, hogy kellő eredményt érhessenek el vele. A másik módszer, hogy a grafitba ágyazódó urán lassú láncreakciója folytán hagyják, hogy a nehéz urán elnyelje a neutronokat. A neutronok az uránt néhány nap alatt egy másik hasadóanyaggá, [[plutónium]]má alakítják át, amely könnyen kivonható és bomba készíthető belőle.

1959-ben publikálta öregedés elméletét. Diagnosztizálta a hólyag[[rák (betegség)|rák]]ot, amely betegségben maga is szenvedett. Feleségével, Gertrude segítségével áttanulmányozta a szakirodalmat és módszereket dolgozott ki a betegség felszámolására. Két [[sugárkezelés]]en is átesett: 1960-ban és 1962-ben. Maga szervezte a radiológiai kezelést, és ő számította ki a dózisokat. Betegségét is arra használta fel, hogy új gyógyászati eljárást dolgozzon ki: a rák radioterápiát. Míg tartott a sugárkezelés a New York City’s Memorial Hospital-ban, Szilárd számos magnófelvételt készített életével kapcsolatban amelyben többek között feltárta szerepét a [[Manhattan-terv]]ben. Rengeteg interjút adott és számos TV műsorban vett részt, mert úgy érezte nincs sok ideje hátra, azonban olyasmi történt, amin saját maga is meglepődött: meggyógyult. Bár ő mindvégig azt gondolta, hogy csupán valamelyest visszaszorította a rákot, halála után a boncoláskor azonban testében nem találtak rákos sejteket.

 

 

Egy másik szatirikus művében pedig a tudomány túlszervezését gúnyolja ki. Kifejti, hogy ha a tudomány egyre nagyobb fejlődése egyre nagyobb veszélybe sodorja a politikailag fejletlen emberiséget, akkor mit lehetne tenni a tudomány megállítása érdekében. Ennek megoldása, a következő: nagyon sok pénzt kell adni a kutatásra, e pénz leadminisztrálására nagyon sok bizottságot kell szervezni. E bizottságok munkájába be kell vonni a tudósokat, és akkor idejük annyira szétforgácsolódik, hogy a tudomány fejlődése megáll és az emberiség megmenekül saját magától. Novelláiért [[1961]]-ben a Humán Irodalomtudomány tiszteletbeli doktorrá avatták a Brandeis Egyetemen.

==Külső hivatkozások==

* Dr. Bödők Zsigmond: [http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9806/szilard/szilard.html A legsokoldalúbb marslakó, Szilárd Leó], Élet és Tudomány, 1998

 

[[Kategória:Magyar fizikusok]]