„Meronímia és holonímia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Eltávolította a lap teljes tartalmát Címkék: Oldal egésze eltávolítva Kézi visszaállítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Film infobox
| cím =Csalóka napfény
| eredeti cím =''Утомлённые солнцем / Utomljonnije szolncem''<br>''Soleil trompeur''
| kép =
| képaláírás =
| rendező =[[Nyikita Szergejevics Mihalkov|Nyikita Mihalkov]]
| producer =Leonyid Verescsagin<br>Armand Barbault<br>Nyikita Mihalkov<br>[[:en:Michel Seydoux|Michel Seydoux]]
| forgatókönyvíró =[[:en:Rustam Ibragimbekov|Rusztam Ibragimbekov]]<br>Nyikita Mihalkov
| főszereplő =[[:en:Oleg Menshikov|Oleg Menysikov]]<br>Nyikita Mihalkov<br>[[:en:Ingeborga Dapkūnaitė|Ingeborga Dapkūnaitė]]<br>[[:en:Nadezhda Mikhalkova|Nagyezsda Mihalkova]]
| zene =[[:en:Eduard Artemyev|Eduard Artyemjev]]<br>Dmitri Atovman
| operatőr =[[:en:Vilen Kalyuta|Vilen Kaljuta]]<br>Vlagyimir Beszplacsij
| vágó =Enzo Meniconi
| jelmeztervező =Natalija Ivanova
| díszlettervező =
| forgalmazó =[[:en:Sony Pictures Classics|Sony Pictures Classics]]
| gyártó =Sztugyija TRITE <small>([[Oroszország]])</small><br>[[Moszfilm Stúdió|Moszfilm]] <small>(Oroszország)</small><br>Goszkino Rossziji <small>(Oroszország)</small><br>Ruszkij klub <small>(Oroszország)</small><br>Camera One <small>([[Franciaország]])</small><br>[[:en:Canal+|Canal+]] <small>(Franciaország)</small>
| bemutató =[[Cannes-i Filmfesztivál]] ([[1994]]. május 21)
| ország =Oroszország<br />Franciaország
| időtartam =148 perc
| díj(ak) =[[Nagydíj (cannes-i fesztivál)|Nagydíj]] a Cannes-i Filmfesztiválon<br>[[Oscar-díj a legjobb nemzetközi játékfilmnek]]
| nyelv =[[Orosz nyelv|orosz]]<br>[[Francia nyelv|francia]]
| korhatár =
| képarány =
| költségvetés =
| bevétel =
| kapcsolódó film =[[:en:Burnt by the Sun 2|Csalóka napfény 2<br>Csalóka napfény 3]]
| honlap =
| imdb =tt0111579
| PORT.hu =movie-383
}}
A '''Csalóka napfény''' ([[Orosz nyelv|oroszul]] ''Утомлённые солнцем / Utomljonnije szolncem'', szó szerint „A nap által elcsigázottak”; [[Francia nyelv|franciául]] ''Soleil trompeur'') [[1994]]-ben bemutatott [[Oroszország|orosz]]–[[Franciaország|francia]] koprodukciós [[filmdráma]]. [[Filmrendező|Rendezője]] [[Nyikita Szergejevics Mihalkov|Nyikita Mihalkov]], [[forgatókönyv]]e pedig [[:en:Rustam Ibragimbekov|Rusztam Ibragimbekov]] [[Azeriek|azeri]] író és a rendező alkotása.
A film cselekménye az [[1930-as évek]] [[Szovjetunió]]jába helyezett, amikor a [[Sztálinizmus|sztálini]] [[diktatúra]] [[Tragédia|tragikus]] következményekkel lép közbe sok ember életébe, köztük Kotov [[hadosztály]]parancsnokéba is, akit maga a rendező alakít. Fontos szereplője a filmnek Kotov kislánya, akit Mihalkov hatéves kislánya játszik.
A film nemzetközi sikernek örvendett, többek között elnyerte 1994-ben a [[Cannes-i Filmfesztivál]]on a [[Nagydíj (cannes-i fesztivál)|Nagydíjat]], és 1995-ben az [[Oscar-díj a legjobb nemzetközi játékfilmnek|Oscar-díjat a legjobb nemzetközi játékfilmnek]].
== Cselekmény ==
{{cselekmény}}
A film nyitókreditjei előtt a [[Kreml (Moszkva)|moszkvai Kreml]] környéke jelenik meg.<ref>A film képi és szövegi tartalma nyomán szerkesztett szakasz.</ref> Egy 30 év körüli elegáns férfi jön haza hajnalban autójával egy Kremlközeli házba. Idős ember fogadja, aki franciául szól hozzá, a fiatalember pedig rászól, hogy beszéljen oroszul. Az öreg azt mondja neki, hogy valamikor a fiatalember apja azért fogadta fel, hogy csak franciául beszéljen vele. A fiatalember folyton kijavítja a [[nyelv]]i hibáit. Azt is mondja neki, hogy nyissa ki a [[Rádiókészülék|rádiót]], amelyből [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálint]] dicsőítő beszéd hangzik.
A fiatalember arcot mos a fürdőszobában. Megszólal a telefon, de nem veszi fel. Egy pillatra közelképen egy [[borotva]] látszik. Az öreg újságcsikket olvas hangosan arról, hogy gömbvillámok jelentek meg [[Moszkva]] környékét, és hogy azok ellenséges erőktől származnak. A fiatalember [[Maroklőfegyver# Forgópisztolyok (revolverek)|revolverből]] [[töltény]]eket vesz ki, de közben javítgatja az öreg hibáit. Egyetlen töltényt hagy meg a revolver tárában, majd megforgatja azt, a revolvert a halántékához teszi és rövid habozás után meghúzza a ravaszt. Szerencséje van az [[orosz rulett]]ben.
A nyitókreditek alatt egy hólepte parkban katonaruhás férfi és egy nő [[tangó]]t táncol az ''Утомлённое солнце / Utomljonnoje szolnce'' (szó szerint „Elcsigázott nap”) című dalra, amelyet egy énekes ad elő három muzsikus kíséretével. Egy padon egy kislány ül, és ő is a dalt dúdolja.
[[1936]] nyarán Kotov, 50 éves körüli hadosztályparancsnok szabadnapját tölti családjával egy ligetben található dácsában.<ref>Nyaraló, üdülő, hétvégi ház orosz nagyváros környékén.</ref> Reggel 30 éves körüli feleségével, Maruszjával, és Nágya kislányával a házhoz tartozó [[szauna]]szerű orosz fürdőben tartózkodnak. A gyengédséggel teli jelenetet egy paraszt szakítja meg, aki kétségbeesetten segítségül jívja Kotovot, mivel a [[kolhoz]] búzatábláján [[Harckocsi|tankok]] gyakorlatoznak. Kotov kimegy a helyszínre. [[Humor]]os jelenetben a alakulat parancsnoka felismeri, Kotov rádión kapcsolatba lép ennek felettesével, aki szintén ismeri, és minden további nélkül eléri a tankok távozását.
A házban Maruszja több családtagja van jelen, és néhány barátjuk. Látszik róluk, hogy az [[1917-es októberi orosz forradalom|1917-es forradalom]] előtti [[értelmiség]]iek, akik láthatóan gondtalan életet élnek. Vidám hangulatban reggeliznek. A nap ünnepnap is. A szovjet [[léghajó]]- és [[repülőgép]]gyártás kezdetének hatodik évfordulóját ünneplik. Ezért a kapuban nézelődő Nágya előtt [[fúvószenekar]]os [[Úttörőmozgalom|úttörőcsapat]] halad el. Köztük van egy szakállas, sántító és vak öregember kinézetű egyén, aki megáll a ház előtt.
Nágya betessékeli az embert a dácsába. Az megrökönyödést kelt furcsa viselkedésével, majd a [[Zongora|zongorához]] ül, és játszik meg énekel egy részletet a ''[[Bajazzók]]'' című operából, miközben leveszi magáról azt, amivel álcázta magát. A film elején megjelenő fiatalemberről van szó. A jelenlévők örömmel ismerik fel benne Mityát (Dmitrijt), akit [[1928]] óta nem láttak. Maruszja bemutatja neki a férjét, de ők ismerik egymást. Megkérdezik Mityától, hogy nős-e, és hogy vannak-e gyerekei. Azt feleli, hogy igen, és hogy három gyereke van. Maruszja láthatóan zavartan érzi magát. Vizet enged ki a [[szamovár]]ból, és hosszan kicsordulni hagyja a pohárból. Alkarján [[Ér (anatómia)|erek]] vágásával kísérelt [[öngyilkosság]] nyomai látszanak. Mind asztalhoz ülnek, és egyszerre feszült csend lesz.
Kotov kimegy a folyópartra. Később a többiek is kimennek. Kotov leveszi a cipőjét. Lába mellett törött üveg van felfelé álló éles hegyekkel. Mitya látja, de nem szól. Kotov elmegy onnan. Maruszja rászól a kislányra, hogy ne untassa kérdésekkel Mityát. Nágya sértődötten az apjához megy, és panaszkodik neki. Kotov azt mondja, hogy Maruszja és Mitya régi barátok, és beszélgetni akarnak, majd apa és kislánya csónakba ülnek, és a folyó lassan viszi őket. Köztük gyengéd szeretetteli jelenet zajlik le.
Maruszja és Mitya kettesben maradnak. A férfi megkérdezi, hogy Maruszja miért nem kérdez tőle semmit. Kérdezősködik a sebhelyeiről is, de nem jön létre beszélgetés. Mitya ruhástul beleveti magát a vízbe, és csak ott bukkan fel, ahol nem lehet látni. Maruszja nyugtalan lesz, utána kiált, és úszva keresi. Mitya a víz alatt elkapja a lábát, majd a fákkal benőtt tulsó partra mennek ki. Mitya arra emlékezteti Maruszját, hogy ott találkoztak egyszer valamikor régen, és azután együtt töltötték az első éjszakájukat. A szermére veti, hogy kitörölte az életéből.
Az ünnepnak keretében egy csapat [[Polgári védelem|polgári védelmi]] gyakorlatot tart. [[Vegyifegyver]]es támadást utánoznak, és a folyóparton tartózkodó embereket is bevonják a gyakorlatba [[gázálarc]]ot adva rájuk, és egyeseket mint áldozatokat hordágyon elszállítva. Maruszja kijön a vízből és önszántából „áldozatnak” jelentkezik. Mitya ugyanazt teszi. Amikor Kotov és a kislány visszatérnek, a parton csak a többiek által otthagyott tárgyakat találják. Kotov a házhoz siet. Ott a többiek jól szórakoznak. Mitya és Maruszja gázálarccal zongoráznak, és arra emlékeznek, hogyan gyakoroltatta Mityát Maruszja apja mint zongoratanár. Az egész társaság [[kánkán]]t táncol és franciául beszél, Kotovon kívül, aki egyedül kezd ebédelni, majd a többiek is asztalhoz ülnek. Ebéd után a légkör [[Nosztalgia|nosztalgikus]]. Maruszja nagyanja [[Operaária|operaáriát]] énekel, majd nagybácsija megemlékezik a régi jó időkről.
Mitya kezdi elmondani élete történetét Nagyának mondott [[mese]] alakjában. Azt lehet kiérteni belőle, hogy énekelni és több [[hangszer]]en szeretett játszani, és szerette a [[Költészet|verseket]]. Családja a Maruszjáéval barátkozott. A lány apja [[Zene|zenére]] tanította. Boldog volt amíg kitört az [[Első Világháború]]. A harcolt a fronton, majd külföldön élt nehezen keresve meg kenyerét. Amikor tíz év után hazatért, szülei már nem éltek, és ő Maruszja családjához ment. Szerelem volt közöttük, de ezt megszakította Kotov, aki az [[1920-as évek]]ben a [[Állami Politikai Igazgatóság]]on, azaz a szovjet [[Hírszerzés|hírszerző]] és [[Kémelhárítás|kémelhárító]] politikai rendőrségen dolgozott. Ismerte Mitya szovjetellenes múltját, és ezzel zsarolva beszervezte őt, majd [[Párizs]]ba küldte. Maruszja számára Mitya eltűnt, és egy idő után Kotovhoz ment feleségül. Miközben Mitya mesél, kint gömbvillám jár. Mitya megszakítja elbeszélését, és [[gitár]]on kíserve az ''Elcsigázott nap''ot kezdi fütyülni. A kislány is dúdolja. A többiek is hallgatják Mityát, és Maruszja kávéscsészét tartó keze reszket.
Maruszja kimegy az ebédlőből, és felszalad az emeletre. Kotov utánafut. Egy pillanatra Maruszja gyűlöletet mutat Kotov iránt, és azzal fenyegeti, hogy kiugrik az ablakon, ha az közeledni próbál, de Kotovnak sikerül megnyugtatnia, és összeölelkeznek. Látszik, hogy szeretik egymást. Abban a pillanatban a gömbvillám robbanásszerű zajjal tüzet kelt az erdőben.
Mindenki kivonul az ebédlőből, ahol csak Mitya és Kirik, Maruszja nagyanja barátnőjének a fia marad ott. Ennek Mitya beismeri, hogy nem nős. Arra a kérdésre, hol dolgozik, azt válaszolja, hogy az [[NKVD]]-ben<ref>Ez volt a szovjet belügyminisztérium, amelyhez az állambiztonsági, azaz a magyar [[Államvédelmi Hatóság]]nak megfelelő szervezet is tartozott.</ref>, majd azt mondja, hogy viccelt, és hogy zongoristaként dolgozik. Azt is közli, hogy egy félévvel azelőtt tért vissza, de nem mutatkozott náluk, mert nem volt rá oka.
Később az emeleten Kotov és Maruszja [[Közösülés|szeretkeznek]], az ebédlőben pedig Mitya és Nágya a zongorán játszadoznak. Maruszja kérdésére Kotov megerősíti, hogy ő küldte Mityát külföldre. A fiatalembernek választania kellett, és választott. Kotov hozzáadja, hogy ő is elhagyta volna a családját, ha parancsot kap, mivel katona, de ő azért ment volna, el, mert szereti a hazáját, miközben Mitya félelemből tette.
Röviddel azután Mitya megmondja Kotovnak, azért jött, hogy letatóztassa. Kotov egyedüli reagálása az, hogy nyugodtan megmondja neki, viselkedjen úgy, mintha nem történne semmi különös estéig, amikor utánuk jön az NKVD autója.
Az egész társaság nagyon vidáman [[Labdarúgás|focizik]] egy tisztáson. Egyszercsak valaki viszonylag messzire rúgja a labdát, és Kotov utána megy. Mitya követi, Kotov nyugalmán csodálkozva. Ez megkérdezi tőle, miért nem mesélte el azt is, hogy [[1923]] óta Párizsban emigráns „fehér” tisztek<ref>A „fehérek” az [[oroszországi polgárháború]]ban a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] („vörösök”) ellen harcoltak.</ref> körébe férkőzött, és hozzájárult nyolc [[tábornok]] Oroszországba hurcolásához és meggyilkolásához, elárulva őket miután mellettük harcolt. Akkor Kotov még nem ismerte. Azt veti a szemére, hogy pénzért adta el magát a hírszerző szolgálatnak. Mitya azzal utasítja ezt vissza, hogy csak azért tette, mert megígérték neki, hogy visszatérhet megszokott életéhez, tehát Maruszjához is, de végül mindenét elvették: életét, szakmáját, szerelmét, Maruszját, hazáját, hitét. Kotovot is vádolja ezzel. Kotov megérti, hogy Mitya boszút áll, de nem fél, azt állítja, hogy hozzá, a forradalom hőséhez és a legendás hadosztályparancsnokhoz senki sem fog nyúlni. Mitya azzal vág vissza, hogy Kotov, amikor a saját [[ürülék]]ében fog fetrengeni, akármit be fog vallani, még írásban is: hogy a [[németek]]nek kémkedett már [[1920]] óta, azután a [[japánok]]nak is, hogy [[Terrorizmus|terrorista]], hogy [[merénylet]]et tervezett Sztálin elvtárs ellen. Ha meg nem akarja aláírni, akkor meg fogják neki említeni, hogy felesége és gyermeke van. Erre Kotov egy ökölcsapással leteríti. A jelenetet Nágya szakítja meg, lelkesen tudatva apjával, hogy a nevét viselő úttörőosztag jött hozzá köszönteni. Mitya a labdával a kezében kel fel, azt színlelve, hogy kereste.
A ház előtt megáll az NKVD autója. Nágya csodálattal nézi. Kotov gyengéden elbúcsúzik tőle, miközben egy fényképet néz, amelyen ő és Sztálin látható, aki barátságosan mosolyog rá. Egyenruhába öltözve kimegy az autóhoz a vidám társaság kíséretében, és kezet fog az azzal jött három egyénnel. Maruszja mosolyogva búcsúzik el tőle. Nagyának megengedik, hogy a sofőr térdére ülve „vezessen” egy kicsit. Azután kiszáll és hazafelé megy az ''Elcsigázott nap''ot dúdolva.
Kotov derűs, viccelődik, konyakot iszik a zsebpalackjából, a többieket is megkínálja, de hiába. Elkérik a revolverét, és ő odaadja. Azt mondja, hogy másnap felhívja Sztálint közvetlen telefonvonalán, és akkor majd az NKVD-sek megnézhetik magukat. Az utat egy teherautó torlaszolja el. Azelőtt már többször megjelent a filmben, amint egy falut keresett. Ennek neve a sofőr inge zsebében tartott papíron volt, de felesége kimosta az inget papírostul, és már nem látszott tisztán, mi volt ráírva. Most már nem volt benzinje. Az autó ablakán benézve, a sofőr felismeri Kotovot, aki ki akar szállni, hogy útbaigazítsa, de a mellette ülő nem engedi. Kotov megüti, mire a pribékek agyba-főbe verik. A teherautó sofőrje futásnak ered, de Mitya visszaparancsolja, és ő engedelmeskedik. Egy domb mögül hatalmas Sztálinarcképpel nagy léggömb emelkedik fel. Mitya katonásan tiszteleg, a sofőr meg szájtátva nézi. Mitya elveszi a sofőr összes papírját, majd a pribékek lelövik, a teherautó platójára teszik és letakarják. Az autó tovább indul a hatalmas portré felé. Kotov véres arccal és a feje mögött megbilincselt kezekkel sír, miközben Mitya az ''Elcsigázott nap''ot fütyörészi.
Az utolsó előtti jelenet Mitya lakását mutatja másnap. A rádió a reggeli tornát közvetíti. Mitya a fürdőkádban fekve az ''Elcsigázott nap''ot fütyörészi egyré tétovábban. Fel van öltözve, és a víz vérétől piros. Az ablakon át a Kreml látszik és egy gömbvillám.
Az utolsó jelenetben Nágya egy mezőn fut, és az ''Elcsigázott nap''ot énekeli. Ezen az alapon írott szöveg mondja el, hogy Kotovot kivégezték, Maruszját és Nágyát pedig szintén letartóztatták. Maruszja [[1940]]-ben büntetőtáborban halt meg. Mindhármukat [[1956]]-ban rehabilitálták. Nágya zeneiskolában dolgozik [[Kazahsztán]]ban.
{{cselekmény vége}}
== Fontosabb szerepek ==
* [[:en:Oleg Menshikov|Oleg Menysikov]]: Dmitri (Mitya), NKVD-tiszt
* [[Nyikita Mihalkov]]: Szergej Petrovics Kotov hadosztályparancsnok
* [[:en:Ingeborga Dapkūnaitė|Ingeborga Dapkūnaitė]]: Maruszja, Kotov felesége
* [[:en:Nadezhda Mikhalkova|Nagyezsda Mihalkova]]: Nágya, Kotovék kislánya
* [[:en:Inna Ulyanova|Inna Uljanova]]: Olga Nyikolajevna, Maruszja anyja
* [[:en:Alla Kazanskaya|Alla Kazanszkaja]]: Ligyija Sztyepanovna, Maruszja nagyanja
* [[Vjacseszlav Tyihonov]]: Vszevolod Konsztantyinovics, Maruszja nagybácsija
* [[:fr:Nina Arkhipova|Nyina Arhipova]] : Jelena Mihajlovna, Olga Nyikolajevna barátnője
* [[:en:Vladimir Ilyin (actor)|Vlagyimir Iljin]]: Kirik, Jelena Mihajlovna fia
* Ljubov Rudnyeva – Ljuba, Vszevolod Konsztantyinovics diákja
* [[:en:Svetlana Kryuchkova (actress)|Szvetlana Krjucskova]]: Mohova, Maruszja családjának cselédje
* Avangard Leontyev: teherautó-sofőr
* [[:fr:Evgueni Mironov (acteur)|Jevgenyij Mironov]]: [[Rendfokozat#Tisztek (hadnagy, főhadnagy, százados)|hadnagy]], a tankalakulat parancsnoka
* [[:en:André Oumansky|André Oumansky]]: Philippe, Mitya családjának volt inasa
== Film és valóság ==
A filmbeli Kotov valós személyből ihletett. Nyikolaj Jakovlevics Kotov hadosztályparancsnokról van szó, akit [[1937]]. szeptember 6-án tartóztattak le koholt vádak alapján. [[1938]]. január 10-én halálra ítélték, miután beismerte a vádakat, és még aznap kivégezték. Marija feleségét és gyerekeit, Irinát és Vlagyimirt is letartóztatták és büntetőtáborba küldték. [[1957]]. június 4-én [[rehabilitálták.<ref>Szuvenyirov 2009, 250. o.</ref>
Kotov sorsa adott [[Történelem|történelmi]] kontextushoz kötött. Sztálinnak sikerült [[1934]]–[[1935]]-ben magához ragadni az egész hatalmat. Ha a forradalom után a [[Orosz Birodalom|cári Oroszország]] elitjét likvidálták, 1936-ban Sztálin elkezdte likvidáltatni a forradalom bolsevik veteránjainak a nagy részét, akikről okkal vagy ok nélkül azt hitte, hogy kétségbe vonhatnák a hatalmát. A terror 1937–1938-ban annyira fokozódott, hogy körülbelül {{szám|1400000}}, a [[társadalom]] összes rétegéből származó embert ítéltek el, valamivel több mint a felét halálra.<ref>Werth 1995, 106–109. o.</ref> Az áldozatok között sok katona is volt. Például 1936-ban a [[Vöröshadsereg]]nek 767 legmagasabb rangú tisztje volt, [[marsall]]tól [[Dandár]]parancsnokig. Ezek közül 503-at büntettek meg az [[1941]]-ben elkezdődött [[Barbarossa hadművelet|háborúig]]: 444 halálos áldozat lett, és 59 túlélte a fogvatartást.<ref>Szuvenyirov 1998, 315. o.</ref>
A filmben többször elhangzó dal eredetileg a [[Lengyelország|lengyel]] ''To ostatnia niedziela'' (Ez az utolsó vasárnap) 1935-ben megjelent tangó. Népszerű volt a Szovjetunióban is új szöveggel és az ''Утомлённое солнце / Utomljonnoje szolnce'' címmel. „Az elcsigázott nap / Gyengéden elvált a tengertől” verssorokkal kezdődik, a folytatásában pedig egy férfi elmondja egy nőnek, hogy szerelmüknek vége van mindkettejük hibájából.<ref>[http://a-pesni.org/cabaret/utomlsolnce.php ''Утомлённое солнце / Utomlionnoje solnce'']. ''<big>a-pesni</big>'' (a dal szövege és kottája).</ref>
== A film utóélete ==
[[:en:Peter Flannery|Peter Flannery]] [[Angolok|angol]] író színpadra adaptálta a film szövegkönyvét a film ''Burnt by the Sun'' (Elégette őket a nap) angol címét megtartva. A darabot [[2009]] márciusában mutatta be a [[london]]i [[:en:Royal National Theatre|Nemzeti Színház]].<ref>[https://web.archive.org/web/20090624094447/http://www.nationaltheatre.org.uk/burnt Burnt by the Sun]. ''National Theatre''.</ref>
Nyikita Mihalkov két folytatását is elkészítette a filmnek, a [[:en:Burnt by the Sun 2|Csalóka napfény 2<br>''Csalóka nap 2''-t és a ''Csalóka nap 3''-at]], amelyeket [[2010]]-ben, illetve [[2011]]-ben mutattak be. Ezek cselekménye a [[Második világháború]] alatt történik, és bennük is Mihalkov játssza Kotov szerepét, Nagyezsda Kotova pedig a lányáét.
== Értelmezések és kritikák ==
Több kritikust is, például Csala Károlyt [[Anton Pavlovics Csehov]] színdarabjaira emlékeztetik a film azon részletei, amelyek a dácsában összegyűlt társaságot mutatják, amint a forradalom előtti életüket próbálják folytatni, vagy amikor arról az életről nosztalgiáznak.<ref>[https://port.hu/cikk/magazin/csaloka-egyszeruseg/article-4 Csala 1995].</ref> Reményi József Tamás úgy látja, hogy maga a film [[dramaturgia]]i szerkezete is csehovi.<ref>[https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=418 Reményi 1995].</ref>
Nick Taussig megjegyzi, hogy a filmet több éles ellentét jellemzi. Az egyik a nyitókreditek előtti jelenet sötét, mogorva légköre és a fürdőbeli boldogságérzettel teli családi jelenet légköre között van. Egy másik a drámaiság és a humor közötti, például a között a jelenet között, amelyben a parasztok késtségbeesésére a tankok feldúlják a búzatáblát, és aközött, amelyben Kotov megoldja a helyzetet. Nem hiányzik az abszurd helyzetből eredő humor sem, például a polgári védelmi gyakorlat jelenetében. A film egy másik erénye az a mód, ahogyan Mihalkovnak sikerül párbeszéd nélkül tükröznie a Mitya és Maruszja közötti feszültséget, például a pohárból kicsorduló víz jelenetében. A rendező azt is tudja, hogyan teremtsen egyensúlyt párbeszéd és kép között, például a gyengédséggel teli Kotov és Nágya közötti jelenetekben.<ref>[https://www.nicktaussig.com/nikita-mikhalkovs-burnt-by-the-sun/ Taussig 1996].</ref>
Alan A. Stone is kihangsúlyozza a Kotov és Nágya közötti jeleneteket, amelyek azért sikerültek, mert Nágyát a rendező színész saját hatéves kislánya játszotta. Mihalkov bevallása szerint azt akarta, hogy kislánya játsszon a filmben, és azért játszotta ő Kotov szerepét, hogy a kislány minél feszélyezetlenebb legyen. A kritikus gömbvillám [[Szimbólum|szimbolikus]] szerepére is felhívja a figyelmet. Ez a napra hasonlít, amely pusztulást is okozhat, ahogy a felkelő arckép alakjában megjelenő Sztálin is annyi meg annyi életet pusztított el, amint a Kotovét is. Szimbolikus figurát lát a kritikus a teherautó sofőrjében is, mégpedig az orosz parasztot, aki századok óta a hatóságok és a saját korlátoltságának áldozata. Stone azt is megjegyzi, ahogyan a film feszültsége növekedik azon ellentétek révén, amelyek azután jönnek létre, miután a néző megtudja, hogy Mitya letartóztatni jött Kotovot. Ezek egyike a kislány ártatlansága és vidámsága között, és aközött a valóság között keletkezik, amelynek nem lehet tudatában, vagy az, amely a focijelenet vidámsága és a néző által már ismert valóság között van.<ref>[https://bostonreview.net/archives/BR20.4/Stone.html Stone 1995].</ref>
Liza Kupreeva szerint Nágya központi figura, mivel a rendező általa kelti azt a dramatikai [[Irónia|iróniát]], amely a film egyik jellemzője. Ezt azzal az egyenlő derűvel valósítja meg, amellyel Kotov és Mitya, a két rejtett konfliktusban levő szereplővel viselkedik, azzal a móddal, ahogyan Mitya meséjét fogadja, azzal, ahogyan az NKVD autója elbűvöli, vagy azzal, ahogyan Kotovot sietteti az autóhoz, mert megígérték neki, hogy majd „vezetheti”.<ref>[https://filmcove.com/2019/09/01/the-innocent-eye-soviet-atrocities-through-a-childs-perspective-in-burnt-by-the-sun/ Kupreeva 2019].</ref>
Dan Webster a filmet a legjobb politikai drámák egyikének tekinti, mivel a szereplők összetettek. Kotov mint Sztálin kedvence arrogáns, magabiztos ember, ő felelős Maruszja és Mitya szerelmének meghiúsításáért, de ugyanakkor rokonszenves figura is, szerető férj és apa, felesége rokonainak védelmezője, akiket másként a rendszer üldözne. Őszinte politikai meggyőződései és hűsége még tragikusabbá teszik sorsát, mint abban az esetben, ha ezek a vonásai nem lennének meg. A kritikus bírálni valót is talál a filmben anélkül, hogy ez elhomályosítaná a film értékét. Szerinte a gömbvillám túl mesterséges és [[Irodalom|irodalmi]] mint [[metafora]], Sztálin ünneplése túlságosan van jelen, valamint az eltévedt sofőr is.<ref>[https://www.spokesman.com/stories/1995/jul/21/burnt-is-touching-tragedy-of-russia-in-the-30s/ Webster 1995].</ref>
== Díjak ==
=== Nemzetközi díjak ===
* 1994
** a Cannes-i Filmfesztiválon:
*** a Nagydíj (megosztottan)<ref>[https://www.festival-cannes.com/fr/films/outomlionnye-solntsem Soleil trompeur] (Csalóka napfény).</ref>
*** az Ökumenikus Zsűri Díja<ref>[http://cannes.juryoecumenique.org/palmares/article/soleil-trompeur Soleil trompeur].</ref>
** a [[Kalinyingrád]]i [[Balti országok]] Nemzetközi Fesztiváljának Nagydíja<ref name="kino">[https://www.kino-teatr.ru/kino/acter/m/ros/2895/bio/ Nyikita Mihalkov] (életrajz), KINO-TEATR.RU.</ref>
* 1995 – az Oscar-díj a legjobb nemzetközi játékfilmnek<ref>[https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1995 THE 67TH ACADEMY AWARDS | 1995].</ref>
=== Orosz díjak ===
* 1994 – a Sajtó Díja legjobb filmnek járó<ref name="kino"/>
* 1996 – az [[Orosz Föderáció]] Állami Díja<ref>[https://ru.wikisource.org/wiki/%D0%A3%D0%BA%D0%B0%D0%B7_%D0%9F%D1%80%D0%B5%D0%B7%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BD%D1%82%D0%B0_%D0%A0%D0%A4_%D0%BE%D1%82_27.05.1996_%E2%84%96_779 Az Orosz Föderáció Elnökének [[1996]]. május 27-i 779 számú rendelete].</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* Csala Károly. [https://port.hu/cikk/magazin/csaloka-egyszeruseg/article-4 Csalóka egyszerűség]. ''Népszabadság''. 1995. január 19
* {{en}} Kupreeva, Liza. [https://filmcove.com/2019/09/01/the-innocent-eye-soviet-atrocities-through-a-childs-perspective-in-burnt-by-the-sun/ The Innocent Eye: Soviet Atrocities Through a Child’s Perspective in Burnt by the Sun] (Az ártatlan szem. A szovjet kegyetlenkedések gyerek nézőpontjából a ''Csalóka napfény''ben). ''Film Cove''. 2019. szeptember 1
* Reményi József Tamás. [https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=418 Csalóka napfény. Cseresznyéskert, 1936]. ''Filmvilág''. 1995. 2. sz. 29–30. o.
* {{en}} Stone, Alan A. [https://bostonreview.net/archives/BR20.4/Stone.html No Soul] (Lélek nélkül). ''Boston Review''. 1995. október–november
* {{ru}} Szuvenyirov, Oleg Fedotovics. ''Трагедия РККА 1937-1938'' (Az MPVH tragédiája). Moszkva: Terra. 1998. {{ISBN|5-300-02220-9}}
* {{ru}} Szuvenyirov, Oleg Fedotovics. ''1937. Трагедия Красной Армии'' (A Vöröshadsereg tragédiája). Moszkva: Ekszmo – Jauza. 2009. {{ISBN|978-5-699-34767-4}}
* {{en}} Taussig, Nick. [https://www.nicktaussig.com/nikita-mikhalkovs-burnt-by-the-sun/ Nikita Mikhalkov’s “Burnt by the Sun”] (Nyikita Mihalkov ''Csalóka napfény''e). ''Slovo''. 9. évfolyam. 1996. 1. sz
* {{en}} Webster, Dan. [https://www.spokesman.com/stories/1995/jul/21/burnt-is-touching-tragedy-of-russia-in-the-30s/ ‘Burnt’ Is Touching Tragedy Of Russia In The ‘30s] (A ''Csalóka napfény'' az 1930-as évekbeli Oroszország tragédiáját érinti meg). ''The Spokesman-Review''. 1995. július 21
* {{fr}} Werth, Nicolas. ''Histoire de l’Union soviétique de Lénine à Staline (1917-1953)'' (A Szovjetunió története Lenintől Sztálinig). 4. kiadás. Párizs: Presses Universitaires de France. 1995. {{ISBN|978-2-13-062010-5}}. EPUB kiadás
== További információk ==
* {{en}} [https://www.allmovie.com/movie/v134199 ALLMOVIE]
* {{fr}} [https://www.allocine.fr/film/fichefilm_gen_cfilm=10125.html ALLOCINÉ]
* {{de}} [https://ssl.ofdb.de/film/17640 OFDb]
* {{fr}} [https://www.themoviedb.org/movie/50797-utomlyonnye-solntsem TMDB]
* {{fr}} [https://www.unifrance.org/film/12146/soleil-trompeur UNIFRANCE]
* [https://videa.hu/videok/film-animacio/csaloka-napfeny-egyben-film-magyarul-5C3JwICV7yjVTTje Csalóka napfény] (a film [[magyar nyelv]]ű teljes változata)
| |||