„Aton-himnusz” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(a szöveg fent van a wikiforrásban, ne rakjuk ide a teljeset, főleg úgy, hogy "forrás: internet")
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés
 
Az '''Aton-himnusz''' [[Ókori Egyiptom|ókori egyiptomi]] irodalmi alkotás, az ókor egyik legjelentősebb irodalmi műve, melynek szerzője feltehetőleg [[Ehnaton]] fáraó. A himnusz a [[napisten]]t, [[Aton]]t dicsőíti, kinek kultuszát Ehnaton megkísérelte kizárólagossá tenni. A szöveg [[Ay]], egy magas rangú tisztségviselő (később fáraó) nem használt sírjának falára vésve maradt fenn [[Ahet-Aton]], az Aton tiszteletére emeltetett új főváros közelében.
 
A himnusz Ehnaton egy-isten hiténekegyistenhitének művészi összefoglalása. A hajnalban felkelő napkorong dicséretével kezdődik, és már bevezetésként kijelenti, hogy a Nap a teremtő Isten. Ezután a sötétség, az éjszaka borzalmait részletezi a mű ''(„a földre a halál sötétsége borul”),'' majd ezzel éles ellentétbe helyezve a következő szakasz ismét a napfelkeltét írja le, és azt, hogy a nap sugaraitól minden életre kel ''(„Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton”).'' Hosszan részletezi a himnusz, hogy Aton ad életet mindennek a földön, a vízben, az egész természetben, még az ég madarainak is. Az előző szakasz komor mozdulatlanságát mozgalmasság, élet váltja fel.
 
Az ezt követő szakasz az egész világ teremtőjeként írja le Atont, ami az ókori világban szokatlan univerzális istenképet vetít elénk: Aton nemcsak saját népe, az egyiptomiak teremtője, hanem az egész emberiségé. Az ezutáni két szakasz Aton művének tulajdonítja a [[Nílus]] áradását (a reformok előtt erről úgy tartották, [[Ízisz]] könnyei okozzák), valamint az évszakok váltakozását.