„Pápaság a középkorban” változatai közötti eltérés

Robot: Jean_Paul_Laurens_Le_Pape_Formose_et_Etienne_VII_1870.jpg cseréje a következőre: [[c:File:Jean_Paul_Laurens_Le_Pape_Formose_et_Etienne_VI_1870.
(Visszavontam 176.241.22.164 (vita) szerkesztését (oldid: 23351919))
Címke: Visszavonás
(Robot: Jean_Paul_Laurens_Le_Pape_Formose_et_Etienne_VII_1870.jpg cseréje a következőre: [[c:File:Jean_Paul_Laurens_Le_Pape_Formose_et_Etienne_VI_1870.)
 
A Rómát ért legsúlyosabb támadásra [[II. Szergiusz pápa|II. Szergiusz]] idején (844–847) került sor. [[846]]-ban a [[arabok|szaracénok]] (arabok) betörtek a város külső részébe és kifosztották a [[Régi római Szent Péter-bazilika|régi Szt. Péter bazilikát]] is.<ref>Davis, Raymond, The Lives of the Ninth-Century Popes (Liber pontificalis), (Liverpool University Press, 1995), 96.</ref>{{refhely|Maxwell-Stuart: Pápák krónikája|71. o.}} (A város belső részébe való bejutásukat az [[Aurelianus-féle fal|Aurelianus-fal]] akadályozta meg.)
A következő pápának, [[IV. Leó pápa|IV. Leónak]] fő feladata volt Róma megvédése az újabb szaracén támadások ellen. Nagy szabású építkezéseket végzett. Így került a jobb parton levő Szt. Péter-bazilika a védelmi vonalon belül.{{refhely|Hangay: A pápák könyve|82. o.}}
[[Fájl:Jean Paul Laurens Le Pape Formose et Etienne VIIVI 1870.jpg|bélyegkép|230px|Jean-Paul Laurens festménye a hullazsinatról (1870). [[VI. (VII.) István pápa]] vádolja a védő mellett a trónon ülő, teljes főpapi ornátusba öltöztetett [[Formosus pápa|Formosus]] hulláját<ref>[https://ng.hu/kultura/2003/12/15/a_papasag_sotet_szazada/ A pápaság sötét százada]</ref>]]
A század legjelentősebb pápája [[I. Miklós pápa|I. Miklós]] volt (858–867), akit kortársai az ''„új Illés”''-ként tiszteltek. A [[pszeudo-izidori dekretálék|pszeudo-izidori]] hamisítványokra hivatkozva a pápaság hatalmi igényeinek megvalósításáért küzdött. Róma központi egyházkormányzati hatáskörét igyekezett a tartományi egyházak autonómiájának rovására bővíteni. Tervei a 9. században ugyan még nem valósulhattak meg, de a 11. század egyházi reformmozgalma újból felkarolta és győzelemre vitte őket.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kézikönyve|173. o.}}
: ''I. Miklós kristálytisztán fogalmazta meg és megalkuvás nélkül küzdött azoknak a dogmatikai és jogi tételeknek a megvalósításáért, amelyekre Krisztus, mint alapokra építette fel Egyházát. Ezek szerint a pápaság nem történelmi erők eredménye, hanem Krisztustól van. A pápaság közvetlenül Tőle kapja minden jogát, nem a néptől vagy a világi fejedelmektől. Ő a Földön Krisztus helyettese. Hatalma és tekintélye isteni rendeltetésű és érvényű.''{{refhely|Félegyházy|382. o.}}