Egy másik olasz fasiszta vezető, [[Italo Balbo]] aktívan támogatta az olasz kolóniák fejlődését Líbia partmentipart menti területein, miután véget vetettek az őslakos arabok gerillaháborújának. Balbo a "negyedik part"-ként ''(Quarta Sponda)'' emlegette Líbia északi részét (Olaszország három másik tengerpartja a nyugati, a déli és az adriai).
A [[líbiai olaszok|líbiai olasz telepesek]] támogatásának egyik kezdeti motívuma volt a hazai munkanélküliség csökkentése. Miután a belbiztonságot megszilárdították, III. Viktor Emánuel király is bátorította a demográfiai kolonizációt, azaz minél több olasz beletepítésétbetelepítését.Mint Líbia kormányzója, Italia Balbo szervezte meg az első 2000020 000 telepes ("''Ventimila''") átszállítását egyetlen konvojjal 1938. októberében. 1939-ben további konvojok követték az elsőt és 1940-re közel 110000110 000 olasz élt Líbiában, a teljes népesség közel 12%-a.<ref>Chapin Metz, Helen. ''Libya: A Country Study''. Chapter XIX</ref>
A tervek szerint az 1960-as évekig összesen 500000500 000 telepesnek kellett volna megérkeznie és ezzel az olaszok a part menti terület népességének 2/3-át adták volna. Természetesen az olasz telepesek kapták meg Líbia legjobb termőterületeit, akik elsősorban olajültetvényeket telepítettek. A telepesmozgalom megszervezésével egy állami szervezet, a "Líbiai Kolonizációs Társaság" ("''Società libica di colonizzazione''") volt megbízva. A társaság végezte el a termőföldek felosztását, a telepesek falvainak felépítését, illetve eszközöket és hiteleket ajánlott fel a betelepülőknek. Emellett az olaszok kiépítették az első egészségügyi ellátóhálózatot (a nagyobb városokban), illetve gondoskodtak a háború során megritkult nyájak feltöltéséről. Ennek ellenére az arab népesség kevés szimpátiát érzett az olasz betolakodókkal szemben.
