„Nagy-Olaszország” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Méghogy Mussolini nem volt linkelve.
Sokkal inkább nagybetűs.
16. sor:
 
== Az első lépés: a Dodekanéz szigetek ==
De Vecchi tette meg az első lépéseket az ''Italia Imperiale'' felé, amikor 1936-ban kinevezték a [[Dodekanéz]] szigetek olasz főkormányzójává és egyik első intézkedéseként az olaszt tette meg hivatalos nyelvnek. Ezen felül 7000 olasz telepest telepített le [[Rodosz (sziget)|Rodoszon]] és a környező szigeteken.<ref>[https://books.google.com/books?id=fJ3gVGqB1uQC&pg=PA436&lpg=PA436&dq=de+vecchi+dodecanese+italian+language&source=web&ots=gIgR81ZYv9&sig=2gIp1imYJUVYZH6iSY9gfq0KXck#PPA436,M1]. Italian rule in the Dodecanese: 1912-1943</ref> 1940-ben a fasiszta[[Fasiszta nagytanácsNagytanács]] ''(Gran Consiglio del Fascismo)'' tagjaként javaslatot tett arra, hogy az olasz állam annektálja a Dodekanéz és az [[Jón-szigetek]]et is (amelyeket egykor [[Velencei Köztársaság|Velence]] és [[Genova]] birtokolt).
 
[[Fájl:ItalianMareNostrum.jpg|thumb|right|360px|A Földközi-tenger térsége 1942-ben. Zöld vonal jelzi a Mussolini által elfoglalt területeket, vörös a brit fennhatóság alatt álló területeket.]]
23. sor:
Egy másik olasz fasiszta vezető, [[Italo Balbo]] aktívan támogatta az olasz kolóniák fejlődését Líbia part menti területein, miután véget vetettek az őslakos arabok gerillaháborújának. Balbo a "negyedik part"-ként ''(Quarta Sponda)'' emlegette Líbia északi részét (Olaszország három másik tengerpartja a nyugati, a déli és az adriai).
 
A [[líbiai olaszok|líbiai olasz telepesek]] támogatásának egyik kezdeti motívuma volt a hazai munkanélküliség csökkentése. Miután a belbiztonságot megszilárdították, III. Viktor Emánuel király is bátorította a demográfiai kolonizációt, azaz minél több olasz betelepítését.Mint Líbia kormányzója, Italo Balbo szervezte meg az első 20&nbsp;000 telepes ("''Ventimila''") átszállítását egyetlen konvojjal 1938. októberében. 1939-ben további konvojok követték az elsőt és 1940-re közel 110&nbsp;000 olasz élt Líbiában, a teljes népesség közel 12%-a.<ref>Chapin Metz, Helen. ''Libya: A Country Study''. Chapter XIX</ref>
 
A tervek szerint az 1960-as évekig összesen 500&nbsp;000 telepesnek kellett volna megérkeznie és ezzel az olaszok a part menti terület népességének 2/3-át adták volna. Természetesen az olasz telepesek kapták meg Líbia legjobb termőterületeit, akik elsősorban olajültetvényeket telepítettek. A telepesmozgalom megszervezésével egy állami szervezet, a "Líbiai Kolonizációs Társaság" ("''Società libica di colonizzazione''") volt megbízva. A társaság végezte el a termőföldek felosztását, a telepesek falvainak felépítését, illetve eszközöket és hiteleket ajánlott fel a betelepülőknek. Emellett az olaszok kiépítették az első egészségügyi ellátóhálózatot (a nagyobb városokban), illetve gondoskodtak a háború során megritkult nyájak feltöltéséről. Ennek ellenére az arab népesség kevés szimpátiát érzett az olasz betolakodókkal szemben.