„Richard S. Ewell” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
66. sor:
 
== A mexikói háborúban ==
{{Szövegdoboz |keretszín = #A3B0BF |háttérszín = #CEDFF2 |''„Kedves anyám,<p>... Tom bátorságával és kiváló magaviseletével elnyerte mindenki elismerését maga körül. Éjszaka a fegyverük mellett pihentek, az ellenségtől alig pár száz lépésnyire, készen állva, hogy reggel folytassák a támadást. Amikor a parancs (hosszadalmas lövöldözés után) megérkezett a rohamra, Tom az ezred élén vezette azt és az első vonalhoz irányította, melyet az ellenség kiürített és visszavonult a másodikba. Újabb parancs érkezett a második vonal megrohamozására is. Tom a védmű külső oldalára ugrott és elsőnek hatolt be az állásba. Saját elmondása szerint „körülbelül 200 embert találtam ott fekve, tüzelésre készen. Oldalról közelítettem és a kardom átjárta az első katonát. A következő megcélzott. Megütöttem a muskétát, de a fickó lőtt és eltalált.” Az egésznek vége volt délelőtt 11 órára. A találat után levágta az embert. Ezalatt a dragonyosok tartalékban voltak. Amikor a mexikóiak megfutottak, előreparancsoltak minket üldözni őket és a domb lábához közel megtaláltam Levi Ganttet, aki a hírt elmondta. Felmentem a dombra és ott találtam Tomot, ezrede több tisztje által körülvéve, sebétől igen szenvedett. A golyó bal oldalt hatolt be köldöke és csípője között, ... és közvetlenül a bőr alól, a gerinc külső részén szedték ki. Tagjait jól tudta mozgatni. Ekkor lovasaim éppen üldözőben voltak, így csatlakoztam hozzájuk és Tomot a tiszt bajtársaival hagytam. Mikor az üldözésnek vége volt, visszatértem a dombra körülbelül este 7 óra felé. Az orvos azt mondta semmit sem tudott tenni és megmondta Tomnak, hogy készüljön a legrosszabbra. Magába roskadva találtam, de sokkal jobban viselve, mint amikor reggel ott hagytam. Tökéletesen tudatában volt helyzetének, és olyan nyugodt volt, mintha aludni készülne. Azt mondta, reméli nagy fájdalma vezeklés lehet bűneiért és egy imakönyvet kért, amit Harriet Stoddert adott neki. ... Mivel nem volt fény, a könyvnek nem vehettük volna hasznát. Azt kérte írjak haza és említsem meg, hogy Loring őrnagynál van az órája és tárcája. 18-án éjjel egy és két óra között lehelte az utolsót egy aludni készülő gyermek csendességével. Mellette szenderegtem ez idő tájt. ... Egy vagy két órával halála előtt enyhén delirált - vagy ez inkább túl erős kifejezés, inkább azt kéne mondjam, zavart volt - de mindig visszatért, ha szólítottam, hogy miről beszéltünk. Halála előtt röviddel lábai ernyedtségére lett figyelmes, néhány perccel később azt mondta (kezét rá téve), hogy a lábai már megnyitották a bált, amivel elmúlására célzott. Semmi sem lehetett nyugodtabb mint ahogyan viselkedett.”''<br />- Richard Ewell második levele Tom halálának körülményeiről.{{refhely|Pfanz2|62-63. o.}}}}
Ewell egészségügyi szabadsága után rövidesen az Amerikai Egyesült Államok [[Mexikói–amerikai háború|hadat üzent Mexikónak]]. Ewell önkénteseket vett fel a Középnyugat különböző toborzóközpontjaiban, majd az 1. dragonyosezred [[Philip Kearny]] főhadnagy{{jegyzet*|Philip Kearny Stephen W. Kearny unokaöccse volt.}} parancsnoksága alatti F századához vonult Jefferson Barracksba, [[Saint Louis (Missouri)|Saint Louis]] mellett. Hat hétig Kearnyval gyakorlatoztatta az egységet, készülve a háborúra. 1846. október 5-én az F század parancsot kapott, hogy induljon a texasi Point Isabelbe, a Rio Grande torkolatához.{{refhely|Pfanz2|61. o.}} Megérkezés után a dragonyosok felderítő feladatot láttak el [[Zachary Taylor]] [[Megfigyelő hadsereg]]e számára [[Saltillo]] környékén. Három hónappal később ismét a Rio Grande torkolatához igyekeztek, ahol behajózták őket, és [[Winfield Scott]] hadseregéhez osztották be az egységet,{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVII. o.}} mely [[Veracruz (Mexikó)|Veracruzba]] igyekezett. Az F század a vezérkar személyes védelmét látta el. A várost négy napi ágyúzás után bevették. Ewell április 17-én harcolt a [[Cerro Gordói csata|Cerro Gordónál]], ahol Scott hadserege támadást indított [[Antonio López de Santa Anna]] hadseregének bal szárnya ellen és a magaslatról elűzve{{refhely|Pfanz2|61. o.}} sikerült teljesen megfutamítani. Öccse, Thomas ebben az ütközetben kapott halálos sebet támadást vezetve,{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVII. o.}} és Richard karjaiban halt meg.{{refhely|Pfanz2|61. o.}}
[[Fájl:Philip Kearny,jr.jpg|thumb|right|Philip Kearny Jr. A polgárháborúban az uniós oldal tábornoka lett. Pár nappal Ewell lábának elvesztése után a [[Chantilly ütközet|Chantilly ütközetben]] elesett.]]
{{Szövegdoboz |keretszín = #A3B0BF |háttérszín = #CEDFF2 quote|''„Kedves anyám,<p>... Tom bátorságával és kiváló magaviseletével elnyerte mindenki elismerését maga körül. Éjszaka a fegyverük mellett pihentek, az ellenségtől alig pár száz lépésnyire, készen állva, hogy reggel folytassák a támadást. Amikor a parancs (hosszadalmas lövöldözés után) megérkezett a rohamra, Tom az ezred élén vezette azt és az első vonalhoz irányította, melyet az ellenség kiürített és visszavonult a másodikba. Újabb parancs érkezett a második vonal megrohamozására is. Tom a védmű külső oldalára ugrott és elsőnek hatolt be az állásba. Saját elmondása szerint „körülbelül 200 embert találtam ott fekve, tüzelésre készen. Oldalról közelítettem és a kardom átjárta az első katonát. A következő megcélzott. Megütöttem a muskétát, de a fickó lőtt és eltalált.” Az egésznek vége volt délelőtt 11 órára. A találat után levágta az embert. Ezalatt a dragonyosok tartalékban voltak. Amikor a mexikóiak megfutottak, előreparancsoltak minket üldözni őket és a domb lábához közel megtaláltam Levi Ganttet, aki a hírt elmondta. Felmentem a dombra és ott találtam Tomot, ezrede több tisztje által körülvéve, sebétől igen szenvedett. A golyó bal oldalt hatolt be köldöke és csípője között, ... és közvetlenül a bőr alól, a gerinc külső részén szedték ki. Tagjait jól tudta mozgatni. Ekkor lovasaim éppen üldözőben voltak, így csatlakoztam hozzájuk és Tomot a tiszt bajtársaival hagytam. Mikor az üldözésnek vége volt, visszatértem a dombra körülbelül este 7 óra felé. Az orvos azt mondta semmit sem tudott tenni és megmondta Tomnak, hogy készüljön a legrosszabbra. Magába roskadva találtam, de sokkal jobban viselve, mint amikor reggel ott hagytam. Tökéletesen tudatában volt helyzetének, és olyan nyugodt volt, mintha aludni készülne. Azt mondta, reméli nagy fájdalma vezeklés lehet bűneiért és egy imakönyvet kért, amit Harriet Stoddert adott neki. ... Mivel nem volt fény, a könyvnek nem vehettük volna hasznát. Azt kérte írjak haza és említsem meg, hogy Loring őrnagynál van az órája és tárcája. 18-án éjjel egy és két óra között lehelte az utolsót egy aludni készülő gyermek csendességével. Mellette szenderegtem ez idő tájt. ... Egy vagy két órával halála előtt enyhén delirált - vagy ez inkább túl erős kifejezés, inkább azt kéne mondjam, zavart volt - de mindig visszatért, ha szólítottam, hogy miről beszéltünk. Halála előtt röviddel lábai ernyedtségére lett figyelmes, néhány perccel később azt mondta (kezét rá téve), hogy a lábai már megnyitották a bált, amivel elmúlására célzott. Semmi sem lehetett nyugodtabb mint ahogyan viselkedett.”''<br />- Richard Ewell második levele Tom halálának körülményeiről.{{refhely|Pfanz2|62-63. o.}}}}
 
Ewell maga is azt hitte, hogy már csak a győzelem gyümölcseinek betakarítása van hátra. Scott azonban a mexikói főváros előtt, [[Puebla (település)|Pueblánál]] megállította a csapatait és tíz hétig{{refhely|Pfanz2|61 o.}} tartó egyezkedésbe bonyolódott Santa Annával, mely időt biztosított ellenfelének egy új hadsereget felállítani. Scottnak ismét ütközetet kellett vívnia [[Mexikóváros]] birtoklásáért.{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVII. o.}} Az 1847. augusztus 19-i [[Contrerasi ütközet]] előtt [[Robert E. Lee]] százados stábtisztet kísérték Kearnyval éjszakai felderítésre a Pedregal nevű, a fővárostól délre eső lávasíkságára. Lee-ről így írt egy levelében: ''„Az egészen az ágyúk torkáig menő vakmerő felderítéseivel lehetővé tette, hogy Scott akár a sátra elhagyása nélkül harcolhatta meg csatáit. Szerény és csendes viselkedése üdítő felfrissülés Mr. Polk bombasztikus és ostoba tábornokai és tisztjei után.”'' A felderítés sikeres volt, Lee talált egy utat,{{refhely|Pfanz2|61-62. o.}} ahol tanácsára Scott oldaltámadással próbálkozott és a contrerasi ütközet kemény harcai után a menekülő mexikói hadsereget üldözve egy erőd alatt találták magukat a katonák, ahonnét ágyúval lőttek rájuk. Kearny megsebesült és a két lovát is elvesztő Ewell a hátán cipelte őt biztonságba.{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVII. o.}}{{jegyzet*|A sebesülés miatt Kearny elvesztette jobb karját.}} Másnap, augusztus 20-án a [[Contrerasi ütközet]]ben és [[Churubuscói ütközet]]ben mutatott hősies magatartása miatt Ewellt előléptették címzetes századossá.{{refhely|Cullum}}
 
Következő nap [[Chrubuscói ütközet|Churubuscónál]] a két ellenséges hadsereg találkozóharcot vívott egymással. A győzelem után Scott újabb három hétig egyezkedett Santa Annával, aki ismét az állásait fejlesztette ezalatt. Nem maradt más hátra, mint megostromolni a [[Chapultepec ostroma|Chapultepec erődöt]]. A szeptember 13-i rohamban elesett Levi Gantt unokatestvére. Az erőd bevétele után Mexikóváros megszállás alá került és Santa Anna letette a fegyvert. 1848 januárjában Ewell egysége birtokba vette [[Toluca de Lerdo]] városát, a fővárostól kb. hatvan kilométerre nyugatra.{{refhely|Pfanz2|62. o.}} [[Contrerasi ütközet]]ben és [[Churubuscói ütközet]]ben mutatott hősies magatartása miatt előléptették századossá.
 
== A határvidék unalmában ==