„Scarus” változatai közötti eltérés

A ''Scarus'' nemhalnem fajai az [[Atlanti-óceán]], az [[Indiai-óceán]] és a [[Csendes-óceán]] [[trópusok|trópus]]i vizeiben élnek, mindenhol előfordulnak, ahol ívásra és táplálkozásra alkalmas [[korallzátony]]ra találnak. E nem fajai szoros függésben élnek élőhelyüktől, a korallzátonytól. Bár napjainkban nem fenyegeti őket közvetlen veszély, fennmaradásuk attól függ, milyen károsodások érik élőhelyüket.

Testhosszuk fajonként eltérő (20-90  centiméter), de vannak 2  [[méter]]es, sőt még nagyobbra növő fajok is; az eddig talált legnagyobb példány 3,6  méteres volt. Színezetük nagyon változatos. Sok fajnál az öregebb hímeknek előreugró homlok fejlődik, mintha tömpe orra nőne. Csőrszerű, erős szájukkal, könnyen „harapnak” a korallokból.

A ''Scarus''-halak a korallzátonyok mentén rajokban élnek. Táplálékuk a zátonyon élő [[alga|algák]], kiegészítve [[korallpolipok]]kal. Táplálkozása során, hozzájárul a fehér korallhomok képzéséhez. Éjjel minden ''Scarus'' hal nyálkából „hálózsákot” készít, amely magába zárja az állat szagát, így védve az éjjeli ragadozóktól. A halak körülbelül 5  [[év]]ig élnek.

Az ívási időszak nyár elején van. A [[nőnem (biológia)|nőstény]] többnyire hatalmas mennyiségű [[ikra|ikráját]] néhány [[hímnem (biológia)|hím]] termékenyíti meg az ívóhelyen. Az apály mozgásával az embriókat tartalmazó ikrák kisodródnak a nyílt [[tenger]]re, ahol kívül esnek a korall-lakó [[ragadozó életmód|ragadozók]] hatókörén. Az ikra ovális vagy kerekded és 1-2  milliméteres az átmérője. Az ikrából való kikeléshez 24  óra kell, hogy elteljen. A kikelt [[lárva|lárvákat]] az [[árapály]] visszasodorja a [[lagúna]] nyugodt vizébe, ahol aztán ivarérett halakká – rendszerint nőstényekké – fejlődnek. Egy bizonyos kor elérése után a nőstényekből hímek lesznek.