„Manizales” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
45. sor:
Manizalest 1849-ben alapították [[Antioquia megye|antioquiai]] ([[sonsón]]i és [[abejorral]]i<ref name="banr"/>) telepesek. Nevét – ellentétben sok más kolumbiai településsel – nem valamely híres emberről, szentről vagy indián szó, kifejezés alapján kapta, hanem egy kőzetről: az úgynevezett ''piedra de maní'' egy szürke színű, csillámpalából, földpátból és kvarcból álló kő, az ezzel borított vagy ebben bővelkedő terület pedig spanyolul ''manizal'', többes számban ''manizales''.<ref name="mani"/>
A 19. század végére már mint jelentős kávétermelő központ volt ismert. ''Luis Yrigoyen'' szerint az 1920-as években a város körül 2 millió kávécserjéből álló ültetvények terültek el: a ''La Manuela'' nevű [[hacienda]] volt a megye legjelentősebb termelője mintegy 100 000 cserjével, de például a ''San Carloson'' is volt 60 000, illetve ''Roberto Gutiérrez Vélez'' haciendáján 55 000 cserje (évi 4000 ''arroba'', azaz 46 tonna terméssel). Magában a városban számos kávékereskedőház működött, köztük nem csak kolumbiai, hanem például amerikai és angol tulajdonban állók is. Mindezeknek köszönhetően az 1910 és 1930 közötti időszakban [[Caldas megye]] volt az ország legfőbb kávétermelő megyéje, de későbbi feljegyzésekből tudjuk, hogy nagy mennyiségben termesztettek még a környéken banánt, [[manióka|maniókát]] és kukoricát is. A lakosság pedig folyamatosan növekedett: míg 1851-ben csupán 2789-en éltek itt, addig 1870-ben már 10 362-en, 1884-ben 14 603-an, 1905-ben 24 700-an, 1912-ben 34 720-an, 1918-ban pedig már
A 20. század első harmada után nagyszabású urbanizációs fejlesztések zajlottak Manizalesben, új városrészek épültek (bár a hegyvidéki felszín miatt a terjeszkedés többször nehézségekbe ütközött), a régiek pedig megújultak. Az 1930-as évek végén épült fel a ''Quinta Versalles'' városrész, távol a régi központtól. Az 1940-es években nyílt meg a manizalesi „felső normáliskola” (''Escuela Normal Superior''), az 1950-es években pedig a jezsuiták nyitottak meg egy főiskolát. 1968-ban alapították meg a Községi Tervezési Hivatalt, 1970-ben pedig elindították a ''Plan 70'' nevű, nagy jelentőségű városfejlesztési tervet.<ref name="banr"/>
54. sor:
Bár Manizales történelmi belvárosa nem rendelkezik sok évszázados épületekkel, de azért számos neogótikus, neoreneszánsz és neoklasszicista építmény áll itt, ezért 1999-ben műemléki területté lett nyilvánítva.<ref name="enco"/> A város alapítóira két emlékmű emlékezik. A ''Chipre'' városrészben az első lakókat ábrázolja egy szoborcsoport: egy telepes házaspárt, megrakott teherhordó állatokkal és kutyával, míg a város szélén, a ''Teatro Fundadores'' színház melleti fekete márványobeliszk a magas osztályból származó alapítókra emlékezik.<ref name="banr"/>
A város leghíresebb rendezvénye a minden januárban megtartott Manizalesi Fesztivál, amelynek fő témái a bikaviadalokhoz és a kávéhoz kapcsolódnak, de számos más kulturális és
Kedvelt ételek, italok a városban [[bandeja paisa]], a [[panela|panelával]] édesített kukorica[[mazamorra]], a sajtos [[aguapanela]], a ''Cristal'' nevű égetett szesz, a sajtos kukorica[[arepa]], a [[sancocho]] és a tejfölös [[buñuelo]].<ref name="enco"/>
| |||