„Tendzin Gyaco” változatai közötti eltérés

== Élete dalai lámaként ==

{{szövegdoboz|'''A 14. dalai láma személye Tibetben'''<br />Tibetben a 14. dalai lámát a tizenhárom korábbi dalai láma újraszületésének tekintik, akikről pedig úgy vélik, hogy Avalókitésvara (tibeti: Csenrezig) testetöltései, a könyörület boodhiszattvája, a fehér lótusz tartója. A 14. dalai láma Csenrezig 74. manifesztációja, amelyet egy Buddha korabeli bráhmin fiúig vezetnek vissza. A dalai lámának feltett kérdésre, hogy valóban hisz-e mindebben, nem válaszol könnyen. A [[Száműzetésben – szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása|Száműzetésben – szabadon]] című könyvében így fogalmaz: „...''ötvenhat éves fejjel, mostani életem tapasztalataira visszatekintve, no meg buddhista hitem birtokában könnyen el tudom fogadni, hogy szellemileg hozzákapcsolódom mind a korábbi tizenhárom dalai lámához, mind Csenrezighez, vagy akár magához Buddhához''”.<ref name="Száműzetésben">{{cite book|author=Tendzin Gyaco|title=Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása|publisher=Írás Kiadó|year=2005|page=10|isbn=978-963-04-1953-6}}</ref>}}

{{Lásd még|Dalai láma}}

Amellett, hogy az első számú vallási vezető volt [[Tibet]]ben, a dalai láma egyben hagyományosan az ország abszolút politikai uralkodója is volt. Azelőtt, hogy a 14. dalai lámát hivatalosan beavatták volna tisztségébe, 1950 októberében a Kínai Népköztársaság {{szám|80000}} fős hadserege behatolt az országba, könnyedén áttörve a 8500 fős tibeti védelmi vonalat. Kissé sietve, 1950. november 17-én avatták be hivatalába a 15 éves lámát, Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco néven, ezzel immár ő lett Tibet spirituális és világi vezetője.{{refhely|Dalai láma - Száműzetésben - szabadon|63-64. o.}} Hatalomra kerülésének egyik első intézkedése az volt, hogy [[Amnesztia|amnesztiát]] hirdetett az országban, így minden rabot kiengedtek a börtönökből. Ezután kinevezett két új miniszterelnököt, akikkel együtt küldöttségeket szerveztek a nyugati országokba, köztük az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]], az [[Egyesült Királyság]]ba és [[Nepál]]ba, hogy rávegyék őket, hogy avatkozzanak be a Tibettel szembeni erőszak megállítása érdekében. Követet küldtek Kínába is annak reményében, hogy tárgyalásokat kezdeményezzenek Kína Tibetből való kivonulásáról. A tárgyalások vége az lett, hogy 1951 áprilisában erőszakkal aláíratták az általuk „tibeti önkormányzatnak” nevezett küldöttséggel az úgynevezett [[Tizenhétpontos egyezmény]]t, amely kimondja, hogy Tibet békésen átadja területeit a Kínai Népköztársaság részére.<ref name="Moreorless"/> Ezt követően úgy döntöttek, hogy biztonságosabb, ha a dalai láma egy Indiához közeli, [[Szikkim]]mel határos déli területre, a Csumbi-völgyi Dromóba utazik, mert onnan könnyebb elmenekülni, ha súlyosabbra fordul a Kínai nyomásgyakorlás. A következő hét hónapot a völgyben töltötte a tibeti vezető, és csak 1951 augusztusában tért vissza Lhászába.