„T–64” változatai közötti eltérés

Az '''Object 432''' (1959-1962) már [[D-68|115 mm-es D-68]] löveggel készült amihez egy komplex hidroelektromos töltőt terveztek. Ez a toronygyűrű alatt körben lelógatott 26 db L alakú tárolókbóltárolóból állt, amiket az ágyú alatt lévő kar a lövegig emelt, majd egy lánc-mechanizmusláncmechanizmus a lövegbe tolta az osztott lőszert, melynek harci feje az L alján volt, hüvelye pedig függőlegesen. A boxermotort is tovább fejlesztették és a kis méretű és relatíve könnyű [[5TDF]] motor immáron 700 lőerős teljesítményt nyújtott. A jármű páncélzatát is jelentősen módosították, mivel az új alumíniumgörgős futómű 35 tonnánál nehezebb tankot nem bírt volna el. Az automata töltőnek és a motornak köszönhetően a jármű 76mm76 mm-elrel alacsonyabb lett és a torony mérete is csökkent, jelentős tömeget (2 t) megtakarítva.

'''T-64 (1966):''' első széria páncélzata igen masszív, a torony 50-60 cm vastag öntött páncéljába pedig 325-224 mm vastag alumínium betét került, csökkentve a tömeget. Mivel az alumínium körülbelül 2,7x7-szer könnyebb az acélnál, de relatíve jó tenziós szilárdsággal rendelkezik nagyjából 10% súlymegtakarítást értek el azonos védettség mellett. A torony 400 mm acél tömegének megfelelő keresztmetszeten 420 mm kinetikus és 450 mm kumulatív lövedékek elleni relatív védelmet ért el. A test főpáncélja is komplex, a 80 mm vastag külső és 20 mm-es belső, 68°-ban döntött páncél lemezek között két összesen 105 mm vastag üvegszálas poliuretán került. Ezzel a jármű frontális védettsége megközelítőleg kinetikus lövedékkel szemben 400 mm, a kumulatív fegyverek ellen 500 mm vastag függőleges hengerelt acélpáncéllal egyenértékű védelemmel rendelkezett. Azonban fontos kiemelni, hogy a lövegpajzs, a vezető búvónyílása előtti rész, és a jármű elejének alsó 30%-a, az oldalsó és hátsó részek lényegileg a T-62 védettségét tartotta meg. 1285 készült e verzióból 1969-ig.

Mivel a jármű megbízhatósága csapnivaló volt [[1968]]–[[1969]]-ben többféle módosított T–64-gyel végeztek teszteket. Kipróbálták a harckocsit a V–45 típusú [[Dízelmotor|dízelmotorraldízelmotor]]ral, a [[Harkov|harkoviharkov]]i Morozov Tervezőirodában kifejlesztett új hűtőberendezéssel, valamint más példányokat a V–45 dízelmotorral, azonban a teknő rendszeresen megrepedt, ellenben ez alapján készült el a T-72 motortere. Változtattak tehát a motor turbófeltöltőjén és a töltő elektronikai részein, az összehasonlító tesztek a változtatásokkal a T–64 megbízhatóságának javulását mutatták.