„Louis Pasteur” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
62. sor:
Ezek a felismerések az erjedés és bomlás felé fordították Pasteur figyelmét. 1857-ben felfedezte a tejsavas erjedés mikrobáit. 1860-ban bebizonyította, hogy az élő szervezetben szerepet játszó [[molekula|molekulák]] [[aszimmetrikus]]ak, s a rothadási folyamatokat a levegőből bejutó [[mikroorganizmus]]ok okozzák. Pasteur ezzel a megállapításával az [[ősnemzés]] elméletét is tagadta.
Megállapította, hogy a jól [[erjed]]ő répalében „gömböcskék”, a „betegben” pedig kis „pálcikák” vannak. (Ez az alapja a mikrobiológiai kutatásainak.) Ezáltal arra a felismerésre jutott, hogy néhány mikroorganizmus az emberekben és az állatokban is nemkívánatos anyagokat és hatásokat hozhat létre. A kórokozó baktérium-elméletről korábban már másoknak is voltak hipotézisei ([[Girolamo Fracastoro]], [[Friedrich Henle]]), de Pasteur igazolta számos kísérlettel és szemléltető előadással a teória helyességét. Innen már logikusan adódott a következtetés, hogy az ártalmas baktériumok bejutását kell megakadályozni az emberi szervezetbe. 1862-ben kidolgozott egy módszert a folyékony élelmiszerek
Az almasavas, az alkoholos és a vajsavas erjedést tanulmányozva felfedezte, hogy a különböző erjedéseket különböző [[fermentum]]ok ([[Enzim|enzimek]]) váltják ki. A vajsav baktériumok felfedezésével, s azzal, hogy az oxigén elpusztítja őket és ezzel az erjedési folyamat is megáll, Pasteur bebizonyította, hogy vannak olyan élőlények, amelyek létezésükhöz nem igényelnek levegőt. Ily módon mutatta ki az anaerob mikrobákat és ennek alapján állította fel a csírák non-spontaneitásáról szóló elméletét.
| |||