„Haynald Lajos” változatai közötti eltérés

[[IX. Piusz pápa]] 1864. szeptember 24-én feloldotta püspöki teendői alól, címzetes karthágói érsekké nevezte ki és [[Róma|Rómába]] hívta, ahol mint a rendkívüli ügyek tárgyalásával megbízott kongregáció tagja tekintélyes állást foglalt el. 1867 áprilisában [[kalocsa]]i érsekként tért vissza hazájába. 1868. március 17-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteleti tagjává választotta. 1870-ben 12,000 frtnyi alapítványa tette lehetővé, hogy a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] növénygyűjteményét önálló osztállyá szervezzék. 1870-ben az [[első vatikáni zsinat]]on elfoglalt ellenzéki állásával a pápa neheztelését vonta magára. 1874-ben a [[firenze]]i nemzetközi kertészeti kongresszuson megjelent; 1875-ben a [[brüsszel]]i nemzetközi közegészségügyi kongresszus előmunkálataiban részt vett; 1876-ban a [[Budapest]]en tartott nemzetközi [[statisztika]]i kongresszuson elnökölt. 1877. június 6-án a Szent István-rend nagykeresztjét kapta és 1879. május 12-én bíboros lett. Kalocsán hasonló tevékenységet fejtett ki, mint előbb Erdélyben; alapítványai s adományai 4.209,730 forintot tesznek. 1877-ben megalapítja a [[Szent István Gimnázium (Kalocsa)|kalocsai főgimnáziumban]] a kalocsai csillagdát.<ref>Vasárnapi Újság, 1877.</ref><ref>Mojzes Imre: A Kalocsai Haynald Obszervatórium története. Budapest, 1986.</ref><ref>Áldott Gábor: A Kalocsai Haynald Obszervatórium története I. Meteor, 2016. 7-8. szám. 52-55. oldal.</ref> Utazásai s összeköttetései lehetővé tették neki egy olyan növénygyűjtemény összeállítását, mely gazdaság s rendezettség tekintetében Európában az elsők egyike, amelyet gazdag könyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A királyi pár ezüstmenyegzője, valamint belső titkos tanácsossá kinevezése alkalmából az egyházi zene, festészet és szobrászat előmozdítására alapítványt tett.

 

 

Az 1841-ben alakult ''Religio és Nevelés''be és a ''Jelenkor''ba a francia, angol és olasz lapokból kiszemelt fordításokat, később ismertető cikkeket, végül erélyes vitatkozásokat írt. Majd a német időszaki sajtó terén is nem egyszer képviselte a magyar egyház ügyét; egyebek közt 1845-ben az ágostai ''Allgemeine Zeitung''ban [[Horárik János|Horárik]] katolikus pap kilépése alkalmából a magyar főpapság ellen intézett támadást éles tollvitában verte vissza; ő írta a freiburgi ''Kirchenlexikon''ba (1847) az összes magyar tárgyú s vonatkozású cikkeket; egyéb cikkei a ''Magyar Állam''ban (1871. 22., 23. sz. Beszéde a magyar delegatio jan. 24. ülésén, 1872. 263. sz. Beszéde Pestvármegye nov. 12. közgyűlésén, 1886. 343. sz. Emlékbeszéde [[Ipolyi Arnold]] felett), a ''Földrajzi Közlemények''ben (1877. Beszéde, melyet a magyar Afrika-bizottságnak máj. 25. tartott alakuló ülésén tartott s amellyel a bizottság elnökét Fülöp szász Koburg és gothai herceget üdvözölte s levele a herceghez jún. 26. Bécsből az afrikai társaság ügyében), a ''Magyar Növénytani Lapok''ban (az emlékbeszédeken kívül, 1881. Ceratophyllum Pentacanthum) jelentek meg Közreműködött még a Kerner: ''Flora exsiccata Austro-Hungariae'' című nagy művénél.