„Senior Váci Kötöttárugyár” változatai közötti eltérés

a
a
==1948–1970==
 
1948 tavaszától az első [[ötéves terv (Magyarország)|ötéves terv]] (1950–1954) indulásáig országosan és a kötőipari ágazatban is áttértek az ún. szocialista termelésre. A kötőipar jelentős részét az államosítás előtt kisüzemek alkották. A nagyobb üzemek – egy-két harisnyagyár kivételével – teljesen vegyes profilúak voltak. Az államosítás után a kis- és középüzemeket felszámolták, gépeiket a nagyobb vállalatokhoz telepítették, amelyeknél egységes gép- és gyártási profilt igyekeztek létrehozni. Ez a folyamat 1954 végéig zajlott le. A kötőiparban az 1938-ban működő vállalatok számának aránya 1950-ben 23%-ra, 1954-ben 13-%-ra csökkent. Ugyanekkor a kötőipari vállalatoknál dolgozó átlagos munkáslétszám az 1938. évi 98-ról 1954-ben 658-ra emelkedett.{{refhely|Vigh 63–67. old.}}
 
A váci üzemben – amelyet ekkor már ''Váci Kötöttárugyár''nak neveztek – a munkát az akkori gazdasági nehézségek, a nyersanyaghiány, a szervezetlenség nehezítette. A gyárban 1952-ben megszüntették a harisnyagyártást, egységes körhurkológépi profilt és ennek megfelelő gyártmányösszetételt hoztak létre. Gyermek és felnőtt melegítőruhák alkották a fő termékcsoportot, amelyek kelméjét körhurkológépeken állították elő. (Ez a gyártmányprofil maradt jellemző később is a vállalatra, egészen fennállásáig, ha utóbb korszerűbb gyártási eljárások alkalmazásával is.) Ebben az időszakban a vállalat több, szociális célú beruházást is végrehajtott (öltözők, mosdók létesítése, szellőzőberendezések felszerelése). [[1955]]-ben is tovább folytatódtak az előző években megkezdett felújítások, beruházások (födémcsere a konfekcióüzemben, új, korszerű, szigetelt vasbeton tetőszerkezet építése a festödében), de gépcseréket is végrehajtottak a termelőüzemekben.{{refhely|Vigh 70–78 old.}}
A növekvő fogyasztói igények kielégítésére jelentős gyártmánybővítést hajtottak végre, ami különösen a vállalat termelésének zömét alkotó tréningruhagyártást érintette. Új modelleket terveztek és a tréningruhák tartósságának növelése érdekében [[1959]]-ben megkezdték a szintetikus szálasanyagok bekeverésével készült változatok gyártását. Megháromszorozták a nejlonból készült női divatkesztyűk termelését.{{refhely|Vigh 81–82. old.}}
 
Az 1948–1960 közötti időszakban a vállalat hatalmas fejlődésen ment keresztül, az iparág legnagyobb kötöttárugyárai közé küzdötte fel magát. Országos szinten a bolyhozott, meleg pamut alsóruházati cikkek és tréningruhák, szabott téli és szintetikus fonalból készült divatkesztyűk úgyszólván egyedüli előállítója volt. Termékei belföldön és számos külföldi piacon is nagy népszerűségnek örvendtek. Az export területei: [[Irak]], [[Ciprus]], [[Jordánia]], [[Szovjetunió]], [[Afrika]], [[Málta]], [[Gibraltár (brit tengerentúli terület)|Gibraltár]], [[AngliaEgyesült Királyság]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália)]], [[Anatólia|Kisázsia]], [[Franciaország]], [[Hollandia]], [[Lengyelország]], [[Dánia]], [[Svédország]], [[Norvégia]] és [[Izland]]. Még az [[Adidas]] is itt gyárttatta szabadidőruháinak bizonyos modelljeit.{{refhely|Vigh 79., 82. old.}}
 
Ezekben az években a vállalat dolgozóinak helyzete is nagymértékben javult. Nőtt a keresetük, javultak a munkakörülményeik, szociális ellátottságuk. A gyár bölcsödét, napköziotthont működtetett. Nagy gondot fordítottak a munkavállalók szakmai képzésére, berendezkedtek szakmunkás- és iparitanuló-képzésre. Szívesen áldoztak [[kultúra|kulturális célokra]] és segélyezésre.{{refhely|Vigh 82–86. old.}}