„Senior Váci Kötöttárugyár” változatai közötti eltérés

→‎1889–1945: Belső hivatkozások
(→‎1889–1945: Belső hivatkozások)
 
Ez idő tájt keresett Leichtner Benő Budapesten 1885-ben alapított gyárának új telephelyet termelésének bővítésére. Vác földrajzi, közlekedési adottságai, a kínálkozó olcsó munkaerő kedvezőknek látszottak számára. Hamarosan meg is egyezett a város vezetésével, amely ingyenesen bocsátotta rendelkezésére azt a területet, ahova gyárát felépíthette. 1889. október 28-án átadták a város első modern gyárát Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt. néven, amely számos családnak kínált munkalehetőséget. Mellettük a Váci Fegyház által a gyár rendelkezésére bocsátott 100 fegyenc is dolgozott.{{refhely|Vigh 10. old.}}{{refhely|Vigh 13. old.}}
 
A gyár jól prosperált, állandóan bővítették, korszerűsítették, többször tőkét emeltek. Kezdetben főként körhurkolt [[kelme|kelmékből]] bolyhos alsóneműt, trikókat, valamint [[harisnyakötőgép|körkötőgépeken]] [[harisnya|harisnyát]], [[síkkötőgép]]eken [[kötött kesztyű]]t készítettek. Termékeik kelendők voltak. Ezeket részben belföldön értékesítették, de emellett exportálták is: Angliába[[Egyesült Királyság]]ba, [[Anatólia|Kis-Ázsiába]], [[Ausztria|Ausztriába]], [[Bosznia-Hercegovina|Boszniába, Hercegovinába]] szállítottak. [[1896]]-tól a hadsereg részre is szállítottak alsóruházati cikkeket és kesztyűket. Az 1896. évi millenniumi kiállításon termékeik és tevékenységük elismeréséért aranyérmet kaptak. 1896-ban [[Selmecbánya|Selmecbányán]], [[1899]]-ben [[Kőszeg]]en és [[Igló]]n létesítettek fióktelepet. Ekkor a váci gyárban és fióktelepein összesen 500 munkást (többségükben nőket) foglalkoztattak, ezenkívül sok munkát otthon dolgozó munkásokkal végeztettek el. A nehéz munkakörülmények (napi 14 óra munkaidő!), az alacsony bérek és a késések és más „fegyelemsértések” miatt kiszabott magas pénzbüntetések okán az [[1900]]-as években több megmozdulásra került sor, [[1903]]-ban és [[1905]]-ben többhetes sztrájk is kitört.{{refhely|Vigh 14–28. old.}}
 
Az [[első világháború]] idején nyersanyag- és szénhiány nehezítette a gyár munkáját, amelynek elsősorban katonai megrendeléseket kellett teljesítenie. [[1919]]-ben Vácott is győzött a proletárdiktatúra, a munkások lemondásra kényszerítették a gyárigazgatót és átvették a gyár igazgatását.{{refhely|Vigh 29–32. old.}}