„Szerkesztő:Szilas/Mátészalka” változatai közötti eltérés

A gazdaságban megtalálhatók a nagyüzemi gazdálkodás feltételei. Van korszerű takarmánykeverő üzeme és két ha­talmas almatárolója, hizlaldája és központi gépjárműjavító üzeme.
(158)
 
===Ipar, kereskedelem===
az iparosodás kezdetei csupán a múlt század első évtizedeitől mutathatók ki; azelőtt nem rendelkezett sem számottevő iparosréteggel, sem ipari üzemekkel.
 
Az 1828. évi országos regnicoláris összeírás mutatja ki elő­ször a különböző ipart űző mestereket, a következő panaszos beadványukkal együtt:
 
a) Mátészalkán már 1828 előtt működhettek céhszerű kere­tek között iparos-mesterek, de voltak kontárok is.
b) Egyben kitűnik az is, hogy az ipar nem biztosított teljes megélhetést, mert az esztendő nagyobb részében az iparosok mezei munkára kényszerületek. Ez egyben az ipari élet ala­csony színvonalát is mutatja.
 
A magán kisipar fellendülése tulajdonképpen az 1858. év­ben megindult új fejlődési szakasszal kezdődik, amikor Máté­szalkára, mint kerületi központba egyre nagyobb számmal költözködnek be a környék községeinek iparosai és fokozato­san telepedtek le a vándoriparosok. Megtelepedtek itt neves szabók, kőművesek, csizmadiák, kocsikészítők, ácsok, asztalo­sok, kötél verők, festők. A századforduló idején már olyan szá­mottevő a magán kisiparosok létszámának az emelkedése, hogy 1902-ben megalakult az Iparoskor 50 alapító taggal, majd 1911. évben létrejött az Ipartestület, mint a mátészalkai iparosok hatósági jogkörrel bíró hivatalos képviselete.
Az iparosok száma fokozatosan növekszik. A megyeszék­hellyé lett Mátészalkán 1938-ban 200 fölé emelkedik a kisipa­rosok száma. A felszabadulás után 5 évvel, 1950-ben 211 kis­iparos dolgozik a kisiparban, iparágak szerint a következő megoszlásban:
 
asztalos
15
drótszövő
2
ács
8
faesztergályos
1
betonáru készítő
2
fuvaros
15
bádogos
7
fogtechnikus
5
 
==Vízgazdálkodás==