„Szerkesztő:Szilas/Mátészalka” változatai közötti eltérés

 
A magán kisipar fellendülése tulajdonképpen az 1858. év­ben megindult új fejlődési szakasszal kezdődik, amikor Máté­szalkára, mint kerületi központba egyre nagyobb számmal költözködnek be a környék községeinek iparosai és fokozato­san telepedtek le a vándoriparosok. Megtelepedtek itt neves szabók, kőművesek, csizmadiák, kocsikészítők, ácsok, asztalo­sok, kötél verők, festők. A századforduló idején már olyan szá­mottevő a magán kisiparosok létszámának az emelkedése, hogy 1902-ben megalakult az Iparoskor 50 alapító taggal, majd 1911. évben létrejött az Ipartestület, mint a mátészalkai iparosok hatósági jogkörrel bíró hivatalos képviselete.
Az iparosok száma fokozatosan növekszik. A megyeszék­hellyé lett Mátészalkán 1938-ban 200 fölé emelkedik a kisipa­rosok száma. A felszabadulás után 5 évvel, 1950-ben 211 kis­iparos dolgozik a kisiparban, iparágak szerint a következő megoszlásban:(160)
 
asztalos
fogtechnikus
5
cipész
41
fényképész
5
fodrász
15
kőműves
9
géplakatos
9
műkőfaragó
1
gumijavító
2
mézeskalácsos
1
háztartási cikk készítő
1
műszerész
7
kádár
4
mérlegkészítő
1
kelmefestő
2
női szabó
8
kárpitos
2
órás
3
kalapos
1
rádiószerelő
6
kályhás
3
férfiszabó
16
kézimunka készítő
1
üveges
2
kerékgyártó
1
tetőfedő
2
kovács
3
villanyszerelő
5
kötélverő
2
vízvezetékszerelő
2
kozmetikus
1
összesen: 211
 
==Vízgazdálkodás==