„Szerkesztő:Szilas/Mátészalka” változatai közötti eltérés

 
birtok-kölcsön formájában jelentkezett szórványosan a XVII. századig. Lényegében véve a XIX. sz. közepéig alig beszélhe­tünk Mátészalkán fejlett kereskedelemről, kereskedelmi ügy­letekről, hiszen ezideig Mátészalka lakossága szinte teljes egészében őstermelő volt. Éppen ezért ebben az időben, a szarvasmarha, a sertés és a juh vásári értékesítésére vonat­kozott a kereskedelmi pénzügyiét súlypontja. (179)
 
Az 1858. évvel megindult fejlődési szakaszban kezdtek be­költözni Mátészalkára az iparosokkal párhuzamosan a keres­kedők és árusok. A századforduló idején már vannak nyilván­tartott vegyeskereskedések, de ezek még legnagyobb részben az őstermelők igényeit elégítik ki. Bár a mezővároska köz­pontjában itt-ott lehetett már találni városi igényeket ki­elégítő üzleteket is. A kereskedések száma ebben az időben 34 volt. 1935-ben már vidéki városra jellemző üzletnegyedalakult ki a Kossuth utca és a Hősök tere között.(179)
 
===Közlekedés===
1886. évi november hó 12-én 43 540 sz. engedély-okirattal herceg Odescalchy Gyula, gróf Tisza István és Mandel Pál en­gedélyt nyertek a Mátészalka—Nyíregyháza vasútvonal meg­építésére. Az 57 km hosszú vasútvonal építési költségét 1 385 000 Ft-ban állapították meg, amelyből Mátészalka 10 000 Ft-ban hozzájárulást vállalt, míg Nyíregyháza 20 000 Ft-ot. Az építkezés többi költségét 3/4 részben az építő érde­keltség, V4 részben az állam vállalta.232 Ez a vasútvonal 1887. évi augusztus hó 20-án nyílt meg, amelyet a MÁV 1929-ben I/b osztályú pályává épített át, s ezzel a 3 órai menetidő Má­tészalka és Nyíregyháza között felére csökkent.
 
==Vízgazdálkodás==