„Richard S. Ewell” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
76. sor:
1850 októberében a toborzókörút véget ért és az új-mexikói Fort Defiance-ben kellett határvidéki szolgálatra jelentkeznie.{{refhely|Cullum}} Ewell átvette a dragonyosok G századának irányítását, s néha ő volt az egyetlen tiszt a helyőrségben, így a kiképzés és a csapatok feladatai mellett a papírmunka is rá hárult. Fenntartotta a fegyelmet, igazságot szolgáltatott és haditörvényszéki üléseken vett részt.{{refhely|Pfanz2|107. o.}} A napok szakadatlan egyformaságú rutinból álltak. Hogy ennek unalmát megtörje, kertet gondozott, szőlőt művelt, madarakat lőtt és horgászott. Másokat is erre biztatott, bátyjának elmondta: ''“Századom egyik hadnagyát a minap megkérdezték, hogy miért nem izgatja magát a parancsok megváltoztatásán stb., mire azt mondta, hogy az egyetlen amivel most törődik az édesburgonyája termőre fordulása. Bolondságnak tűnhet, de valójában ez a hadi élethez a kulcs. Hacsak nem iszunk, vagy szerencsejátékot űzünk, az abszolút unalmat távoltartandó szükséges valamivel élénken tartani az érdeklődésünket. ... valami triviális semmiségre van szükség, ami leköti figyelmünket és nem hagyja felfedezni, hogy csak egy triviális semmiség.”''{{refhely|Pfanz2|122. o.}} Az unaloműzés másik módja a társasági összejövetel, beszélgetés volt. A határvidéki tisztektől elvárták, hogy mindenféle utazóknak menedéket, szállást nyújtsanak. ''„Egy hete már egy francia papot szállásoltam és inkább jöjjön rám a hét évig tartó viszketés mint hogy viszontlássam,”'' panaszkodott Lizzienek írt levelében. ''„A házam tiszta fogadó és teljesen kivagyok ezeknek az embereknek a szégyentelen és mérhetetlen tolakodásától.”''{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVIII. o.}} ''„Egészen elsőrendű elképzelésem van a fogadósok mindennemű zaklatásáról, leszámítva a vacsorakilátásukat. Már hat hónapja szerencséltetnek megszakítás nélkül. Ma egy mexikói alkalmatlankodott hosszú órákon keresztül, utána egy zsidó hollandus kereskedő, és végül egy ír ács. Mindezen dolgok közbeszólnak egy hosszú levél megírásában.”'' - magyarázta Ben bátyjának egy más alkalommal.{{refhely|Pfanz2|111-112. o.}}
Ewell nagy erőfeszítéssel és sok ideje rááldozásával hajszolta a pénzt. Szegénységben nőtt fel, így nagy jelentőséget tulajdonított a pénzügyi biztonságnak. Függetlenségét megteremtendő birkát és marhát tenyésztett, részvényekbe fektetett és olyan vállalkozások hasznán tűnődött, mint igáslovakat Kaliforniába hajtani és eladni az aranyásók számára. Legígéretesebb vállalkozása egy ezüstbánya volt. ''„A Patagónia bánya (így hívják, ahova befektettem) gyorsan mélyül a Föld középpontja felé,”'' írta Lizinkának. ''„A legsötétebb és lehangolóbb látványú járat, amit csak el tudsz képzelni - 50 láb mély, jó hozam ígéretével - már 1000 dollárt ígértek a részemért, amelybe akkor kb. 100$ fektettem, szóval ha bukás lesz a vége, a károgók nem mondhatják, hogy kezdettől fogva abszurd spekuláció volt.”''{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVIII. o.}} A bányarészesedését végül eladta kiállhatatlan befektetőtársának, Elias Brevoortnak. Utóbb kiderült, hogy Brevoort utáni tulajdonosa nagy helyes menedzsmenttel nagy profitot tudott belőle kitermelni.{{refhely|Pfanz2|145. o.}} Néha testvéreivel, vagy unokatestvéreivel összeállva hajtott végre jövedelmező üzleti ügyleteket. Mottója szerint „inkább egy rossz spekuláció, mint egyáltalán semmilyen”.{{refhely|Pfanz2|108. o.}}
1854 januárjában kelt levelében azt írja nővérének, Rebeccának, hogy Lizinka birtokát félmillió dollárra becsülik és hogy bátyja 1853-as halála óta nem írt neki.{{jegyzet*|Lizinka Tennessee leggazdagabb nője lehetett. 7285 hektáros birtokot örökölt férjétől, 1848-ban meghalt apjától, 1849-ben anyjától és 1853-ban bátyjától, George Campbell Jr.-tól, aki házastárs és örökös nélkül halt meg.}} 1855-ben Lizinka ajánlatot tett Richardnak, hogy hagyjon fel a katonaélettel és szegődjön hozzá birtoka igazgatójául. Richard Spring Hillbe látogatott az eltávozásán, de testvére, Rebecca és unokatestvére, Tasker Gantt szerint is hosszan hezitált, mielőtt elutasította volna.{{refhely|Pfanz2|115-116. o.}} 1857 májusában és júniusában Ewell részt vett a Gila [[apacsok]] elleni büntetőháborúban. A lovas vállalkozás célja a Gila folyóra tekintő hegyekben lakó apacs törzsek Rio Grande menti portyáinak megszüntetése volt.{{refhely|Pfanz2|129. o.}} A háború után Ewell [[Benjamin L. E. Bonneville]] ezredes mellett [[Arizona|Arizonában]] és [[Új-Mexikó]]ban feltérképezte a [[Gadsden-vétel]]ben vásárolt földet. A négy századnyi dragonyoskontingenst Isaac Steen vezette. [[Tucson]] környékén védték a mexikói telepeseket az apacsok támadásaitól.{{refhely|Pfanz2|129. o.}} Ewell kétszer járt Mexikóban; először diplomáciai küldetésen [[Ignacio Pesqueira]] sonorai kormányzóhoz küldték, aki egy amerikai vállalat képviselőit eltávolította Mexikóból, másodszor dezertőröket üldözött. 1859-ben egy apacsokkal vívott összecsapásban megsebesült.{{refhely|Eicher&Eicher|229. o.}} 1860-ban az [[Arizona|arizonai]] [[Fort Buchanan]] erődjének irányítása közben megbetegedett és 1861 januárjában kénytelen volt hazatérni a vadnyugatról Virginiába, hogy felépüljön.{{refhely|Fredricksen|664. o.}} Saját állapotát később így jellemezte: ''„nagyon beteg voltam, szédültem, rosszul voltam és most nagyban tehetetlen vagyok, és néha a láz hidegrázása jön rám.”''{{refhely|Pfanz|119. o.}} A betegség és sebesülések az eljövendő polgárháborús időkben is nem kevés gondot okoztak neki.
| |||