207 422
szerkesztés
(ib) |
|||
A [[Magyar Nemzeti Múzeum]] (MNM) Természettudományi Múzeuma Föld- és Őslénytárának preparátora (1948–1952), muzeológusa (1952–1955), önálló tudományos munkatársa (1955–1961), osztályvezető-helyettese (1961–1970), majd igazgatója (1970–1988), nyugalmazott tudományos tanácsadója (1988-tól). Az ELTE Földtani és Régészeti Szak megbízott előadó tanára (1954–1988), és címzetes egyetemi tanára. Az MTA–TMB rövidített aspiránsa (1954–1955).
Kiemelt területeként ősállattannal foglalkozott, a pleisztocén gerincesek rendszertani–rétegtani problémáinak nemzetközileg is elismert kutatójaként alapvetően új eredményeket ért el a ''gerinces ősmaradványok'' biosztratigráfiai-kronológiai feltárása terén. Tudományos pályafutásának kezdetén a [[Baradla–Domica-barlangrendszer|
Nagydoktori értekezése a magyar geológiai tudomány egyik jelentős teljesítménye: 12 közép pleisztocén lelőhely közel 14 000 gerincesmaradványának azonosítása (amely 91 faj között oszlott meg). A leletek feltárásában és értékelésében ''új finomrétegtani vizsgálat''ot és ''új statisztikai értékelő módszer''t vezetett be, amellyel elvégezte a közép pleisztocénből addig ismert magyarországi emlősfajok kritikai revízióját, kiegészítve az újonnan előkerült állatföldrajzi adatokkal és a fajok evolúciós viszonyainak részletes bemutatásával. A hazai gerincesek változásain megállapított statisztikai értékelő módszerrel ''revideálta Európa valamennyi jelentős közép pleisztocén faunáját'' a Temzétől a Volgáig.
|