„II. Ferenc francia király” változatai közötti eltérés

| uralkodás_kezdete = [[1559]]. [[július 10.]]

| uralkodás_vége = [[1560]]. [[december 5.]]

| titulusai =

| teljes_név =

 

== Gyermekkora ==

Henrik [[dauphin]] és a [[firenze]]i [[Medici Katalin]] hercegnő [[1533]]-ban, tizennégy esztendősen kötött házasságából először [[1544]]. [[január 19.|január 19-én]] született gyermek a [[február 10.|február 10-én]] megkeresztelt Ferenc személyében, aki még nagyapja, [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] idején jött világra. [[1547]]-ben, atyja trónra lépésekor lett dauphin. A kor szellemiségének megfelelően [[humanizmus|humanista]] nevelésben részesült. Jean d’Humières volt a nevelője, házitanítója pedig a [[nápoly]]i származású hellenista, Pierre Danès. [[Tánc]]olni az [[itália]]i Virgilio Bracesco, [[vívás|vívni]] pedig a szintén olasz gyökerű Hector de Mantoue tanította.

 

 

Amikor [[1559]]. [[július 10.|július 10-én]] II. Henrik belehalt egy [[lovagi torna|lovagi tornán]] szerzett szemsebébe, II. Ferenc tizenöt éves volt, és bár hivatalosan nagykorú lévén nem volt szüksége régensre, teljes mértékben a Guise-ek befolyása alatt állt. A herceg a hadsereg főparancsnokságát, a bíboros pedig a királyság pénz- és vallásügyeinek teljes felügyeletét szerezte meg a maga számára, félreállítva az idős, korábban szintén igen nagy tekintélynek örvendő [[Anne de Montmorency]] [[connétable]]-ot. A feltörekvő testvérpár a királyi család rokonságának – így [[Antoine de Bourbon]] [[navarra]]i királynak és öccsének, [[I. Louis de Bourbon-Condé]] hercegnek – is kiváltotta féltékenységét, ráadásul [[vallás]]i ellentéteket is szítottak.

Az [[1559]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] Reimsben felkent uralkodónak (aki emblémául a [[Nap]]ot választotta, jelmondatai: ''Spectanda fides'' – „a hit bizony tisztelnivaló dolog” és ''Lumen rectis'' – „az igazakra világosság fénylik”) nem sok beleszólása volt az államügyekbe. Királyságában egyre nőtt a [[protestantizmus|protestánsok]] (főleg a [[hugenották]]nak nevezett [[kálvinizmus|reformátusok]]) száma és befolyása minden társadalmi rétegen belül. Vezetőik a két Bourbon fivér, illetve Montmorency unokaöccsei, a Coligny-k voltak ([[Gaspard de Coligny]] admirális, [[Odet de Coligny]] hajdani bíboros, illetve [[François de Coligny d’Andelot]] hadvezér). A helyzetet különösen kiélezte [[Anne du Bourg]] [[parlament]]i tanácsos [[1559]]. [[december 23.|december 23-án]] történt megégetése, akit még II. Henrik idején börtönöztek be a protestánsüldöző királyi politika bírálata miatt.

 

 

== Halála és hagyatéka ==

A király nem élhette meg a rendi gyűlést, amely [[december 13.|december 13-án]] ült össze. II. Ferenc [[1560]]. [[december 5.|december 5-én]] halt meg, alig tizenhét hónapnyi uralkodást követően. A feljegyzések szerint jó ideje elviselhetetlen fülfájdalom kínozta; feltehetően [[agyhártyagyulladás|agyhártya-]], [[középfülgyulladás|középfül-]] vagy [[csecsnyúlványgyulladás]] végzett vele. Holttestét [[december 23.|december 23-án]] temették a többi király mellé, a [[Saint-Denis-székesegyház]]ban.

 

A trónon tízéves öccse, [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] követte, aki mellé Medici Katalint nevezték ki régensnek. Az anyakirálynő sikeresen eltávolította a Guise-eket az udvarból, de hamarosan kirobbant a [[francia vallásháborúk|vallásháború]], melyben számos sikertelen békítési kísérletet követően végül maga is a szélsőséges katolikusok mellett foglalt állást. A megözvegyült Stuart Mária, miután megakadályozta a skót parlament franciákkal történő szakításról dédelgetett tervét, [[1561]] nyarán visszatért [[Skócia|Skóciába]], és [[1565]]-ben ismét megházasodott.

 

== Jegyzetek ==