„1998 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rita (vitalap | szerkesztései) Átalakítás, adatok bővítése, szöveg hozzáadás |
Rita (vitalap | szerkesztései) Átalakítás, adatok bővítése, szöveg hozzáadás |
||
184. sor:
|-
|A [[Peking]] déli részén álló, a császári palotánál is nagyobb területen fekvő épületegyüttes az építészet és a kertművészet ötvözetének egyik rendkívüli alkotása. Középpontjában fehér márvány oltárterasz áll amely a menny és a föld közötti kapcsolatot szimbolizálja. Az oltár építése 1420-ban fejeződött be. Az emelvényen az istenek, a természeti jelenségek ([[Nap]], [[Hold]], villámlás stb.) és a császári ősök emléktábláit állították fel. A táblákat jelenleg a Császári Égbolt Termeiben és mellékcsarnokaiban őrzik. Az épületegyüttes központi eleme az emelvény közepén álló Jó Termés Imaháza, az ország egyik legharmonikusabb épülete. Négy fő oszlopa az évszakokat, belső oszlopai a hónapokat, a külsők (12 oszlop) az órákat jeleníti meg. A kínai hitvilág szerint a föld szögletes, a menny kerek és ez tükröződik vissza a négyszögletes kert középpontjában emelkedő koncentrikus hengerekből álló épület elhelyezkedésében. A császár minden évben itt imádkozott jó termésért, a téli napfordulón áldozatokat mutatott be, így az épület a császárnak a menny és a föld közötti kapcsolatban betöltött szerepét is megjelenítette.
{| {{széptáblázat}}
|-▼
|rowspan="5"| [[Kép:Forest of The cedars of God.jpg |250px]]
| ''' [[Vádi Kádísa]] és [[Isten Cédrusainak Erdeje]] '''
|-▼
| '''{{Libanon}}'''
|-
| Kulturális (III)(IV)
|-
| Védett terület: 1 720,2 hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/850 850]
|-
|Vádi Kádisa a fővárostól, Bejrúttól 120 kilométerre fekszik és a szerzetesség kialakulásának egyik legfontosabb emlékhelye a világon. A völgy az al-Makmal-hegy lábánál terül el, a hegyoldalba kápolnákat és remetebarlangokat vájtak. Az [[Őskeresztények|ókeresztény]] település kolostorai a sziklameredélyekre épültek. Közülük legfontosabb a Kannubin-kolostor. A közelben található Hors Arz er-Áb (Isten Cédrusainak Erdeje,) amelynek fái Libanon jelképévé váltak. Libanont egykor cédruserdők borították, ezeknek csak töredéke maradt meg. A [[cédrus]]fát az ókorban előszeretettel használták vallási építkezésekhez is. A jelenleg mintegy négyszáz fából álló erdő az ország legmagasabb hegycsúcsa a Kusnat-esz-Szauda (3088m) közelében található, egyes fák korát ezerötszáz évesre becsülik.
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Paquime1.jpg |250px]]
|
|-
| '''{{Mexikó}}'''
|-
| Kulturális (III)(IV)
|-
| Védett terület: 146,72 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/560 560]
|-
|Az Észak-Mexikóban a [[Nyugati-Sierra Madre|Sierra Madre]] nyugati hegyvonulatában, [[Chihuahua (állam)|Chihuahua]] szövetségi államban fekvő régészeti lelőhely hatvan hektáron terül el, és a becslések szerint kétezer elemből, udvarokból, műhelyekből, raktárakból, lakóterületekből stb. áll. A település a 14-15. század között élte virágkorát, majd nem sokkal a spanyol hódítás előtt ismeretlen okból elhagyták lakói. A feltárt leletek arra utalnak, hogy az itt élők szoros kapcsolatban álltak észak-mexikói és délnyugat-egyesült államokbeli kultúrákkal. A település lakói tökéletesen alkalmazkodtak a helyi terephez és klimatikus viszonyokhoz, legfőbb építőanyaguk az agyag volt. Paquimé építészetén erőteljes [[Toltékok|tolték]] hatás ismerhető fel. A város egyes részei jól elkülöníthetőek, felismerhetőek egzotikus áruknak épített tárolóhelyiségek, nagyméretű termek maradványai, egy komplett vízelosztó rendszer részei és mesterségesen kialakított platók. A város legnagyobb kiterjedése idején lakosainak száma tízezer fő körül lehetett, a spanyol hódítók már üresen találták, hanyatlásának oka máig ismeretlen.
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: SanctuaryCandelmas01.JPG|250px]]
| ''' [[Tlacotalpan]] történelmi műemlékegyüttese '''
|-
| '''{{Mexikó}}'''
|-
| Kulturális (II)(IV)
|-
| Védett terület: 75 ha, puffer zóna: 320 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/862 862]
|-
|A Mexikói-öböl partján álló folyami kikötővárost [[Tlacotalpan]]t a spanyol hódítók alapították a 16. század közepén. A környék már sokkal korábban lakott volt, i. sz. 900 és 1200 között [[totonákok]] éltek itt, később [[Olmékok|olmék]] fennhatóság alá került, majd legvégül [[aztékok]] foglalták el. A tervszerűen kialakított, szabályos utcákkal tagolt várost a 16. századtól a spanyolok szisztematikusan bővítették, de komolyabban csak 1821 után kezdett fejlődni mikortól kereskedelmi elosztó központtá vált [[Oaxaca (állam)|Oaxaca]] és [[Puebla (állam)|Puebla]] valamint [[Havanna]], [[New Orleans (település)|New Orleans]] és [[Bordeaux]] között. Hajóflottáján többek között [[dohány]]t, [[gyapot]]ot, gabonát, cukrot, sózott húst, bútorokat és szappant szállítottak. Korábbi épületeinek egy részét tűzvészek pusztították el. Nagyrészt sikerült megőriznie eredeti városképét. Történelmi központja alacsony épületeivel és a magánépületek pasztellszíneivel kisvárosi hangulatot áraszt, közterein, az udvarokban sok a zöldterület. Városházája a 19. század közepén épült, széles útjai mentén különböző színű oszlopsoros házak állnak.
|}
{|{{széptáblázat}}
195 ⟶ 234 sor:
|-
▲|-
▲|-
▲|width="100px"|{{Mexikó}}||[[Paquimé]] régészeti lelőhelyei ([[Casas Grandes]])|| || ||kulturális
▲|-
|width="100px"|{{Németország}}||A klasszikus [[Weimar]]|| || ||kulturális
|-
| |||