„1998 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

|A világörökségi helyszínt alkotó öt lakatlan szigetcsoport, a Snare-, a Bounty-, az Antipodes-, az Auckland-, és a Campbell-szigetek az új-zélandi szárazföldtől délkeleti irányban helyezkednek el az antarktikus és a szubtropikus [[Tengeráramlat|áramlatok]] találkozásánál. Egy vékony kontinentális alapzaton fekszenek, három közölük [[pliocén]] kori [[Talajerózió|erodálódott]] [[Tűzhányó|vulkánok]] maradványai. A Bounty-szigetek alacsony szirtjeitől eltekintve valamennyi szigetcsoportra kiterjedt lápvidékek jellemzők. A Campbell- és az Auckland-szigeteken található [[Moréna|morénák]] és mély [[fjord]]ok egy hosszabb [[Eljegesedés|eljegesedett]] időszakról tanúskodnak. A Bounty-szigetek kivételével ezek a szigetek rendelkeznek a [[szubantarktikus]] régió legváltozatosabb növényvilágával. A dokumentált 250 [[Növények|növényfajból]] 35 őshonos és 30 fokozottan veszélyeztetett. A világ legdélebben fekvő erdői az Auckland-szigeteken találhatók. A szigetcsoportokon élő állatok között leggyakoribbak a [[madarak]], összesen 126 madárfajt tartanak nyilván, ezek közül 40 tengeri madár és 5 közülük csak itt fészkel. A világon élő 24 [[Albatroszfélék|albatroszfajból]] 10 megtalálható a szigeteken, a [[Királyalbatrosz|déli királyalbatrosz]] csak ezen a területen él. A szigetcsoportoknál vannak a déli [[Simabálnafélék|simabálna]] és az új-zélandi oroszlánfóka szaporodási helyei is.

|}

{{Világörökségi helyszínek évek szerint}}

{{Portál|Világörökség}}