„Richard S. Ewell” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
85. sor:
A polgárháború közeledtével Ewell túlnyomórészt szecesszióellenes, unionista érzelmeket látszott táplálni,{{refhely|Fredricksen|664 o.}} de mikor hazája, Virginia az elszakadás mellett döntött, 1861. május 7-én benyújtotta leszerelési kérelmét és belépett a Virginiai Ideiglenes Hadseregbe. Május 9-én ezredesi rangban vették át a lovassághoz. A május 31-én [[Fairfax Court House-i ütközet|Fairfax Court House mellett vívott]] kisebb összecsapásban vállon találták, s ezzel az első tiszt lett, aki a konfliktus során megsebesült.{{refhely|Pfanz|124–128. o.|Pfanz2|165. o.}} Június 17-én előléptették dandártábornokká és dandárparancsnoki beosztást kapott a konföderációs [[Potomac hadserege (Konföderáció)|Potomac hadseregben]]. Részt vett a [[Bull Run-i csata (1861)|Első manassasi csatában]], de a harci cselekményből kimaradt.{{refhely|Pfanz|135–141. o.}} A konföderációs állások jobbszéle, Union Mills jutott neki. [[P. G. T. Beauregard]], a hadsereg parancsnoka egy jobbszárnyi támadást akart indítani az ellenség balszárnya ellen, de utasítása eltévedt és ezután a figyelmét elvonta saját balszárnyának megkerülése. Noha a konföderációs hadsereg nem hagyta magát és szerencsétlenségét átvészelte, majd a győzelmet is kivívta, Ewell reputációja megszenvedte az esetet.{{refhely|Pfanz2|165. o.}}
Órákkal a csata után Ewell megemlítette Jefferson Davis elnöknek, hogy a Konföderáció győzelméhez szükséges lenne a rabszolgák felszabadítása és felfegyverzése a hadsereg számára. Jómaga hajlandó lett volna fekete egységet harcba vezetni. Davis lehetetlenségnek nevezte az ötletet és a téma többször nem merült fel. Ewell [[Patrick Cleburne]]-höz hasonlóan azon konföderációs tisztet közé tartozott, akik úgy gondolták, hogy a háborúban rasszra való tekintet nélkül minden lehetséges emberi erőt mozgósítani kell.{{refhely|Pfanz|139. o.}}
1861. július 19-én [[George Campbell Brown]], Lizinka fia megérkezett Ewellhez, hadsegédje lett, még később segéd-hadseregfelügyelő{{refhely|Pfanz2|166. o.}} és ebben a minőségben szolgálta a háború nagy részében. Levelei később megjelentek Campbell Brown Polgárháború Ewellnel és az észak-virginiai hadsereg című könyvében.{{refhely|Pfanz|131-134. o.}} George aktív szerepet játszott Richard és Lizinka régről datálódó szimpátiájának kibontásában. Ewell nevelt fiaként kezelte. ▼
▲1861. július 19-én [[George Campbell Brown]], Lizinka fia megérkezett Ewellhez, hadsegédje lett, még később segéd-hadseregfelügyelő{{refhely|Pfanz2|166. o.}} és ebben a minőségben szolgálta a háború nagy részében. Levelei később megjelentek Campbell Brown - Polgárháború
A csata után a déli hadseregek őszig a pozíciójukban maradtak. A dandárt ezután beolvasztották a [[Earl Van Dorn]] hadosztályába, de november 6-án Ewellt utasították, hogy adja át a dandárt [[Robert Rhodes]]nak, és vezesse a StoneWall Brigádot, amely parancsnok nélkül maradt, miután Jacksont áthelyezték Harpers Ferry-be. Szinte azonnal a dandárt a Shenandoah-völgybe küldték, míg Ewell Manassasban maradt, és rábízták [[James Longstreet]] dandárját. Ewell egész télen ennek az egységnek a parancsnoka maradt, székhelye Centerville-ben volt, a Four Chimney House birtok mellett, ahol egykor gyermekkorát töltötte. Itt meglátogatta Lizinka, akinek december 1-jén megkérte a kezét, és eljegyezték egymást.▼
▲A csata után a déli hadseregek őszig a pozíciójukban maradtak. A dandárt ezután beolvasztották a [[Earl Van Dorn]] hadosztályába, de november 6-án Ewellt utasították, hogy adja át a dandárt [[Robert Rhodes]]nak, és vezesse a
1861 januárjában a hadsereg nagy átszervezéseken esett át. Beuregard-t, Van Dornt és Kirby Smitht nyugatra vezényelték át, így Ewell megszabadult a vele szemben bizalmatlan Beauregardtól. Johnston Kirby Smith hadosztálya élére helyezte Ewellt és 1862. január 24-én a vezérőrnagyi kinevezést is megszerezte számára. Ewell vonakodva fogadta el az előléptetést, mert úgy gondolta, hogy [[Jubal Anderson Earley|Jubal A. Early]] jobban megérdemli. A közvélekedés a sajtóban jobban dicsért Earlyt, [[Arnold Elzie]]t vagy [[James Ewell Brown Stewart|Jeb Stewartot]] tartotta méltónak. Ewell maga is meglepődött az előléptetésen: tudta, hogy Johnston nagyra értékeli őt, de nem gondolta, hogy az elnök jóváhagyja a jelöltségét. Alárendeltje, Richard Taylortól meghökkenésére egyszer meg is kérdezte tőle: ''„Taylor tábornok, mit gondol, Davis elnök miért csinált belőle vezérőrnagyot?”''{{refhely|Pfanz|142-146. o.}}
| |||