„Remete-hegyi 14. sz. barlang” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
20-nál több barlang van a Remete-szurdokban. Ezek közül csak a nevezetesebbek ([[Hét-lyuk]], [[Remete-barlang (Remeteszőlős)|Remete-barlang]], [[Remete-völgyi Felső-barlang]], [[Remete-hegyi-kőfülke]], Remete-hegyi 14. sz. barlang) vannak a könyvben ismertetve. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését szemléltető helyszínrajzon látható a Remete-szurdok barlangjainak földrajzi elhelyezkedése. A Remete-hegy Remete-szurdok felőli oldala meredek, sziklás és sok barlang található benne. A [[Remete-barlang (Remeteszőlős)|Remete-barlang]] felett lévő sziklafalban húsznál több kisebb-nagyobb üreg van. Közülük a ''Szurdok-barlang'' és a [[Remete-völgyi Felső-barlang]] nevezetesek a régészeti emlékeik miatt.
 
A könyv szerint a ''Szurdok-barlang'' (remete-hegyi ''Felszakadt-barlang'') felfedezésea utánRemete-hegybe mélyen bevágódó szurdok oldalában, üregfelszakadás miatt kialakult két kőudvar közti 6–9 m magas, sziklahíd jellegű gerinc alatt helyezkedik el. 1971-ben a Szabó László által vezetett Budapest Sport Egyesület Barlangkutató Csoport tagjai ennek a sziklagerincnek a tetejéről hatoltak be egy 10 m-re mélyülő szűk kürtőn keresztül az akkor omladékkal magasan feltöltött Nagy-terembe. Ezután két új bejáratot hoztak létre az omladékon keresztül a járatok talpszintjén a ''Nagy-terem''be. Egyet a keleti kőudvar felől és egyet a nyugati kőudvar felől. A csoport tagjai a ''Nagy-terem'' északi végéből egy kúszójáratot bontottak ki. A 33 m hosszú barlangot régészeti leletei tették jelentőssé. A ''Nagy-terem'' omladékkal fedett kitöltésének alsóbb rétegeiből sok kvarcpengét, obszidiánpengét és [[Kőrézkor|rézkori]], valamint [[bronzkor]]i cserépedény-töredéket találtak. Több [[Árpád-kor]]i, azaz [[12. század]]i, vagy [[13. század]]i cserépedény-töredék, közöttük egy ritka, lovat ábrázoló, zöldes mázzal borított cserép vízöntőedény, azaz aquamanile látott napvilágot a barlangból.
 
Találtak benne egy kis üllőt, mellette leszabott és félig megmunkált, pénzérem méretű ezüstlemezkéket, valamint négy, teljesen ép, V. István kori ezüstpénzt. Utóbbi leletegyüttesből arra lehet következtetni, hogy a [[13. század]] végén, a teremben volt egy pénzhamisító műhely. Felfedeztek egy emberi csontvázat a kitöltésben és egy antropológus azt állapította meg, hogy egy fiatal férfi maradványa, aki körülbelül 500 éve, az [[1400-as évek]]ben élhetett. A [[kőkorszak]]tól a [[Kőrézkor|rézkoron]] és a [[bronzkor]]on át a [[középkor]] végéig ismerte és használta az ember a barlangot. Bejárata valószínűleg a [[középkor]] vége után beomlott és ezért őrződött meg a titka a [[20. század]]ig, de szorgalmas barlangkutatók feltárták és felszínre hordták a régészeti leleteket.