„Remete-hegyi 14. sz. barlang” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
20-nál több barlang van a Remete-szurdokban. Ezek közül csak a nevezetesebbek ([[Hét-lyuk]], [[Remete-barlang (Remeteszőlős)|Remete-barlang]], [[Remete-völgyi Felső-barlang]], [[Remete-hegyi-kőfülke]], Remete-hegyi 14. sz. barlang) vannak a könyvben ismertetve. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését szemléltető helyszínrajzon látható a Remete-szurdok barlangjainak földrajzi elhelyezkedése. A Remete-hegy Remete-szurdok felőli oldala meredek, sziklás és sok barlang található benne. A [[Remete-barlang (Remeteszőlős)|Remete-barlang]] felett lévő sziklafalban húsznál több kisebb-nagyobb üreg van. Közülük a ''Szurdok-barlang'' és a [[Remete-völgyi Felső-barlang]] nevezetesek a régészeti emlékeik miatt.
 
A könyv szerint a ''Szurdok-barlang'' (remete-hegyi ''Felszakadt-barlang'') a Remete-hegybe mélyen bevágódó szurdok oldalában, üregfelszakadás miatt kialakult két kőudvar közti 6–9 m magas, sziklahíd jellegű gerinc alatt helyezkedik el. 1971-ben a Szabó László által vezetett Budapest Sport Egyesület Barlangkutató Csoport tagjai ennek a sziklagerincnek a tetejéről hatoltak be egy 10 m-re mélyülő szűk kürtőn keresztül az akkor omladékkal magasan feltöltött Nagy-terembe. Ezután két új bejáratot hoztak létre az omladékon keresztül a járatok talpszintjén a ''9 m hosszú, 3–4 m széles és 5–8 m magas Nagy-terem''beterembe. Egyet a keleti kőudvar felől és egyet a nyugati kőudvar felől. A csoport tagjai a Nagy-terem északi végéből egy kúszójáratot bontottak ki. A 33 m hosszú barlangot régészeti leletei tették jelentőssé. A Nagy-terem omladékkal fedett kitöltésének alsóbb rétegeiből sok kvarcpengét, obszidiánpengét és [[Kőrézkor|rézkori]], valamint [[bronzkor]]i cserépedény-töredéket találtak. Több [[Árpád-kor]]i, azaz ([[12. század]]i, vagy [[13. század]]i) cserépedény-töredék, közöttük egy ritka, lovat ábrázoló, zöldes mázzal borított cserép vízöntőedény, azaz aquamanile látott napvilágot a barlangbólkitöltés felsőbb rétegeiből.
 
Találtak bennea barlangban egy kis üllőt, mellette leszabott és félig megmunkált, pénzérem méretű ezüstlemezkéket, valamint négy, teljesen ép, V. István kori (1270–1272) ezüstpénzt. Utóbbi leletegyüttesből arra lehet következtetni, hogy a [[13. század]] végén, a teremben volt egy pénzhamisító műhely. Felfedeztek egy emberi csontvázat a kitöltésben, ésamely egy antropológus azt állapította meg, hogy egyszerint fiatal férfi maradványa, aki körülbelülkb. 500 éve, az [[1400-as évek]]ben élhetett. A [[kőkorszak]]tól a [[Kőrézkor|rézkoron]] és a [[bronzkor]]on át a [[középkor]] végéig ismerte és használta az ember a barlangot. Bejárata valószínűleg a [[középkor]] vége után beomlott és ezért őrződött meg a titka a [[20. század]]ig, deamíg egy évtizede a szorgalmas barlangkutatók feltárták és felszínre hordták a régészeti leleteket.
 
Az 1984-ben napvilágot látott ''Magyarország barlangjai'' című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang ''Remete-hegyi 14. sz. barlang'' néven ''Felszakadt-barlang'' névváltozattal, valamint térképen van földrajzi elhelyezkedése jelölve. Az 1986-ban kiadott régészeti topográfia szerint a 12/11. számú lelőhely és barlangkutatók amatőr ásatást végeztek a lelőhelyen. A zsomboly kitöltéséből középső [[Kőrézkor|rézkori]], [[bronzkor]]i és késő [[bronzkor]]i cserepek, valamint [[kvarc]]eszközök és [[obszidián]]eszközök kerültek elő. Napvilágot látott a lelőhelyen egy agyagból égetett, lovat ábrázoló, zöld, mázas akvamanilé is, amelyről [[Zolnay László]] megállapította, hogy importáru és [[12. század]]i, vagy [[13. század]]i. A [[bronzkor]]i cserepeket a [[makói csoport]]hoz sorolták. A leletek között van két [[12. század]]i, vagy [[13. század]]i, hullámvonal díszítésű fazék, egy import, osztrák fazéknak a bélyeges füle, [[vas]]tárgyak, egy áttört, kis [[bronz]]korong és egy orsókarika, amely terra sigillatából készült. A talált [[vas]]tárgyak egy csikózabla, kések, egy karika és néhány, nagyon bizonytalan korú és rendeltetésű tárgy, például a két végén behajló vasalás és egy áttört, díszes lemez. Az [[őskor]]i anyag még leltározatlan, azokat M. Soós Ágnes vizsgálja.