„I. Ferenc József magyar király” változatai közötti eltérés

Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
=== Ferdinánd lemondásának kérdése ===
[[Fájl:Kaiser Ferdinand I von Österreich in ungarischer Adjustierung mit Ordensschmuck c1830.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánd]]]]
Régóta vita tárgyát képezi a történelemben, hogy mennyiben volt [[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánd]] leköszönése puccszerű kényszerítés, vagy önkéntes távozás. Annyi bizonyos, [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz herceg]] támogatta az uralkodóváltást, ám csak Ferenc József nagykorúvá válása után (ez [[1848]]. [[augusztus 18.|augusztus 18-án]] volt esedékes). [[Somogyi Éva]] történész szerint: „''[[Savoyai Mária Anna magyar királyné|Mária Anna császárné]] féltette a birodalmat ura meggondolatlanságától, és még inkább mindkettejük nyugalmát a reájuk nehezedő, megoldhatatlan gondoktól. A császárné anyaként szerette és gondozta Ferdinándot, elege volt az udvarból, politikából, népforradalomból: egy távoli kastély békéjébe és magányába vágyott.''”<ref name="SomogyiFerenc József2021">{{Opcit|n=Somogyi: Ferenc József|o=20-21}}</ref>
 
Tudvalevő, hogy Ferdinánd helyett [[Klemens Wenzel Lothar von Metternich|Metternich]] kancellár kormányzott, a császár csak az ő bábja volt. Az uralkodó beteges testalkatú, gyenge képességű személy volt, sokak szerint szellemileg elmaradott is. Elmebeli képességeire és ennek ellentmondásosságára néhány példával lehet reflektálni. Egyfelől hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul,<ref>Az országgyűléseket magyarul nyitotta meg. Különösen híres az utolsó rendi országgyűlésen elmondott magyar nyelvű beszéde: ''„Magyarország rendeit itt látni örvendek. Atyai szándékomat a királyi előadások mutatják. Fogadják bizalommal.”'' (Szilágyi 1898:16)</ref> csehül, olaszul, franciául és horvátul, valamint többféle hangszeren játszott tehetségesen. Életrajzírói, kortársai általában úgy írtak róla, hogy szívélyesen viselkedett mindenkivel, de az uralkodói, irányítói képességnek teljesen híjával volt. Rendkívül befolyásolható személyiségként mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. Mindezek miatt a dinasztia a válságos időkben nem engedhette meg, hogy a birodalom irányítása a Ferdinánd bizonytalan kezeiben nyugodjon.