„Kliens-szerver architektúra” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4E:1988:6C00:51CC:2D7C:DF15:8241 (vita) szerkesztéséről Turokaci szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a Központozás javítása |
||
1. sor:
{{nincs forrás}}
{{korrektúra}}
A '''kliens-szerver''' (magyarul: '''ügyfél-kiszolgáló''') kifejezést először az [[1980-as évek]]ben használták olyan számítógépekre ([[Személyi számítógép|PC]]-kre), amelyek hálózatban működtek. A ma ismert modell a 80-as évek végén vált elfogadottá. A kliens-szerver szoftverarchitektúra egy sokoldalú, üzenetalapú és moduláris infrastruktúra, amely azért alakult ki, hogy a használhatóságot, rugalmasságot, együttműködési lehetőségeket és bővíthetőséget megnövelje a centralizált, [[nagyszámítógép]]es, [[időosztás]]os rendszerekhez képest.
==Kliens==
A '''kliens''' (angolul client) olyan számítógép amely hozzáfér egy (távoli) szolgáltatáshoz, amelyet egy számítógép hálózathoz tartozó másik gép nyújt.
A kifejezést először önálló programmal nem rendelkező végkészülékekre, illetve [[terminál]]okra alkalmazták, amelyek legfontosabb szerepe az volt, hogy a hálózaton keresztül kapcsolatba lépjenek az időosztással működő nagyszámítógépekkel és elérhetővé tegyék azok szolgáltatásait.
===Jellemzői===
* Kéréseket, lekérdezéseket
* A választ a szervertől fogadja
* Egyszerre általában csak kisszámú szerverhez kapcsolódik
* Közvetlenül kommunikál a felhasználóval, általában egy GUI-n (Graphical User Interface =
==Kiszolgáló==
27. sor:
* a teljesítményük alapján.
A kliens-szerver olyan architektúra, amely elválasztja egymástól a klienst és a szervert, és az esetek nagy többségében egy számítógép hálózaton alakítják ki.
A hálózat klienseit és szervereit más néven csomópontnak (angolul node) is nevezhetjük. A kliens-szerver architektúra legalapvetőbb formájában mindössze kétfajta csomópont van, a kliens és a szerver. Ezt az egyszerű architektúrát '''két szintű'''nek (angolul two-tier) hívják.
33. sor:
Amelyek kettőnél több szintet tartalmaznak '''többszintű''' (multi-tiered) és n-szintű (n-tiered) architektúrának is nevezzük.
A háromszintű kiépítésben az alkalmazásszerverek azok, amelyek kiszolgálják a kliensek kéréseit, és az adatbázisszerverek az alkalmazásszervereket szolgálják ki adatokkal. Ennek a rendszernek nagy előnye a bővíthetőség.
A többszintű kiépítés előnye, hogy egyensúlyozza és elosztja a feldolgozásra váró adatmennyiséget és munkát a több és gyakran redundáns, specializált csomópont között. Ez javítja a rendszer teljesítményét, és a megbízhatóságát is, hiszen a feladatok párhuzamosan több szerveren is elvégezhetőek. Hátránya, hogy nagyobb az adatátviteli forgalom a hálózaton és, hogy nehezebben programozható, illetve tesztelhető egy kétszintű architektúránál, mert több eszközt kell összehangolni a kliensek kéréseinek kiszolgálásához.
==A kliens-szerver architektúra előnyei==
[[Fájl:Server-based-network.svg|thumb|170px|Kliens-szerver típusú hálózat]]
A legtöbb esetben a '''kliens-szerver architektúra''' lehetővé teszi, hogy a feladatokat elosszuk olyan számítógépek között, amelyek csak a hálózaton keresztül érintkeznek egymással, ami megkönnyíti a karbantartás elvégzését. Megoldható például, hogy javítsunk, frissítsünk, áthelyezzünk vagy akár kicseréljünk egy szervert anélkül, hogy klienseire ez bármilyen hatással lenne. Ezt a változtatásoktól való függetlenséget információ elrejtésnek vagy angolul encapsulation-nek nevezik.
Az összes adat a szerver(ek)en tárolódik, amelyek általában sokkal erőteljesebb biztonsági ellenőrzéssel rendelkeznek és jobban tudják szabályozni az erőforrásokhoz és adatokhoz való hozzáférést.
Mivel az adattárolás centralizált, könnyebb frissíteni az adatokat, mint amennyire ez egy [[P2P]] rendszerben lehetséges lenne. Utóbbi architektúrában több száz, vagy ezer részt vevő gépen kell megoldani az adatok megváltoztatását ami időigényessége mellett a hibák előfordulásának lehetőségét is megnöveli.
| |||