„Interdictum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vépi (vitalap | szerkesztései) régóta nem zajlik tatarozás + kapcsolódó szócikkek ki, linkelve a cikkben |
a interdictum utrubi be |
||
10. sor:
== A római jogban ==
A [[római jog]]ban interdictumnak bizonyos birói parancsokat neveztek, amelyek leginkább tényleges állapotoknak [[hatalmaskodás]] és ehhez hasonló cselekmények ellen hatóságilag való fenntartását célozták, a jogvédelemnek, de egyúttal a közcsend rendészeti védelmének is szükséges kiegészítését képezték.
Az interdictumoknak tárgyuk szerint különböző neveik voltak,
=== Interdictum utrubi ===
Az '''interdictum utrubi''' birtokvédelem volt a [[római jog]]ban, amely az ingó dolgokra vonatkozik. Minden magánjogrendszer sarkalatos pontja a tulajdonvédelem ill. a birtokvédelem. A római jog annyi fajta keresetet (actiot) ismert, ahány fajta ügy volt. A birtokvédelem a hibátlan, jóhiszemű birtokost védte. Az interdictumok megjelenése egyszerűsítette az eljárást, mert mint egyszerű parancsok nem az írott civiljogra támaszkodtak. Az interdictumok eredetüket tekintve a praetornak a polgárok között gyakorolt iurisdictiója (jogszolgáltatása) kapcsán alkalmazott első önálló és civiljogi alapra nem támaszkodó parancsai. Az interdictum utrubi a birtok megtartását célzó interdictum, az ingók birtokvédelmét szolgálta a római jogban.<ref>Brósz-Pólay: Római jog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. {{ISBN|963179539x}}</ref>
Iustinianus megszüntette az interdictum és az actio (kereset) közötti megkülönböztetést.
A mai jogrendszerek is a birtokost védik, akit csak a jogszerű eljárás befejeztével lehet indokolt esetben a birtokátol megfosztani. Szűk kivételt jelentett a római jogban (és mai polgári jogban is) a jogos önhatalom, amire csak szigorúan meghatározott és körülírt esetekben kerülhet sor jogszerűen.
== Jegyzetek ==
26 ⟶ 30 sor:
[[Kategória:Egyházi büntetések]]
[[Kategória:Római jog]]
[[Kategória:Jogtörténet]]
| |||