„Szelim-lyuk” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
249. sor:
A barlangot említő első ismert dokumentum Bél Mátyásnak a Komárom vármegyét ismertető latin nyelvű kézirata, amelyet valószínűleg 1723 és 1742 között írt. Fényes Elek munkái mellett az 1800-as évek közepétől már több szerző, pl. Angyalffy András, Déry József, Ipolyi Arnold és Thirring Gusztáv is bemutatta a barlangot. Főleg természeti látványosságnak és turisztikai célpontnak írták le, vagy a barlanggal összefüggő gazdag monda- és legendakör egyik-másik változatát tették közzé. Meglepő, hogy elkerülte a Szelim-lyukat az 1900-as évek elejének nagy ásatási hulláma, pedig jellege és elhelyezkedése miatt ideális ősember lakóhely. Csak 1932-ben bizonyosodott be régészeti jelentősége, amikor kutatóárkot ásott Kessler Hubert a csarnok kitöltésébe és abban rábukkant a fiatalabb kerámia- és csontmaradványokon kívül több őskőkori kőeszközre is. Kessler Hubert sikere felkeltette a régészek figyelmét, ezért 1934-ben a Természettudományos Tanács kezdeményezésére Gaál Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régészének irányításával elkezdődött a lelőhelyen a 4 éven át folyó ásatás. Ekkor teljesen el lett távolítva a csarnok 12,5 m vastagságot is elérő üledékkitöltése, amelyben változatos fauna és minimum háromféle őskőkori kultúra volt. Gaál István 5 fő szintet (A, B, C, D és E rétegek) ismert fel a feltárt üledéksorban.
A legalsó (legidősebb) és a barlang belső részén lévő, további 5 szintre osztott ''E'' jelű barlangi agyagrétegekből mamut, ősbölény, óriásszarvas, barlangi medve, barlangi hiéna és más nagyemlősök csontmaradványain kívül sok kvarcittöredék és megmunkált kavics, illetve kovaeszközök láttak napvilágot. Ezek a 70–80 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak riss és würm eljegesedése közötti aránylag meleg szakaszában itt élt neandervölgyi ősember különböző csoportjainak, az érdi típusú barlangi medvevadász moustérien kultúra és a tatai típusú mamutvadász moustérien kultúra képviselőinek jelenlétét jelzik.
A veszélyes munkaterületként lekerített végponti része kivételével szabadon látogatható. A kiadványban publikálva lett a barlang hossz-szelvény térképének színes változata és egy Borzsák Péter által készített színes fénykép, amelyen a Szelim-lyuk felszakadt mennyezete figyelhető meg.
A 2004-ben megjelent ''Tatabánya történelmi olvasókönyve'' című könyv szerint a környék egyik nevezetessége és a kiadványban két fejezet szól a barlangról. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő ''Szelim-lyuk'' fokozottan védett barlang.
|