„Szelim-lyuk” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
249. sor:
A barlangot említő első ismert dokumentum Bél Mátyásnak a Komárom vármegyét ismertető latin nyelvű kézirata, amelyet valószínűleg 1723 és 1742 között írt. Fényes Elek munkái mellett az 1800-as évek közepétől már több szerző, pl. Angyalffy András, Déry József, Ipolyi Arnold és Thirring Gusztáv is bemutatta a barlangot. Főleg természeti látványosságnak és turisztikai célpontnak írták le, vagy a barlanggal összefüggő gazdag monda- és legendakör egyik-másik változatát tették közzé. Meglepő, hogy elkerülte a Szelim-lyukat az 1900-as évek elejének nagy ásatási hulláma, pedig jellege és elhelyezkedése miatt ideális ősember lakóhely. Csak 1932-ben bizonyosodott be régészeti jelentősége, amikor kutatóárkot ásott Kessler Hubert a csarnok kitöltésébe és abban rábukkant a fiatalabb kerámia- és csontmaradványokon kívül több őskőkori kőeszközre is. Kessler Hubert sikere felkeltette a régészek figyelmét, ezért 1934-ben a Természettudományos Tanács kezdeményezésére Gaál Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régészének irányításával elkezdődött a lelőhelyen a 4 éven át folyó ásatás. Ekkor teljesen el lett távolítva a csarnok 12,5 m vastagságot is elérő üledékkitöltése, amelyben változatos fauna és minimum háromféle őskőkori kultúra volt. Gaál István 5 fő szintet (A, B, C, D és E rétegek) ismert fel a feltárt üledéksorban.
 
A legalsó (legidősebb) és a barlang belső részén lévő, további 5 szintre osztott ''E'' jelű barlangi agyagrétegekből mamut, ősbölény, óriásszarvas, barlangi medve, barlangi hiéna és más nagyemlősök csontmaradványain kívül sok kvarcittöredék és megmunkált kavics, illetve kovaeszközök láttak napvilágot. Ezek a 70–80 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak riss és würm eljegesedése közötti aránylag meleg szakaszában itt élt neandervölgyi ősember különböző csoportjainak, az érdi típusú barlangi medvevadász moustérien kultúra és a tatai típusú mamutvadász moustérien kultúra képviselőinek jelenlétét jelzik. AGaál veszélyesIstván munkaterületkéntrégészetileg lekerítettmeddőnek végpontiírta részele kivételévelaz szabadonátlag látogatható.2 Am kiadványbanvastag, publikálvalaza lettszürke homokból álló, csontmaradványt is csak nagyon ritkán tartalmazó ''D'' jelű réteget, illetve a barlangnéhány hossz-szelvényhelyen térképének4 színesm változatavastagságot is meghaladó, barlangi hiéna és barlangi medve csontjainak sokaságát tartalmazó (emiatt hiénás rétegnek nevezett) barna agyagos ''C'' jelű réteget. Ennek ellentmond az, hogy szelvényrajzán ábrázolt egy Borzsáknagy Péterkiterjedésű általtüzelőgödröt, készítettamely színesa fényképkét réteg határán helyezkedik el. Ez is jelzi a barlangi ásatási gyakorlat hiányát, amelyenamely miatt a Szelim-lyuklyukat az egyik legrosszabbul feltárt, Magyarországon lévő felszakadtpaleolit mennyezetelelőhelynek figyelhetőkell megtartani.
 
A veszélyes munkaterületként lekerített végponti része kivételével szabadon látogatható. A kiadványban publikálva lett a barlang hossz-szelvény térképének színes változata és egy Borzsák Péter által készített színes fénykép, amelyen a Szelim-lyuk felszakadt mennyezete figyelhető meg.
 
A 2004-ben megjelent ''Tatabánya történelmi olvasókönyve'' című könyv szerint a környék egyik nevezetessége és a kiadványban két fejezet szól a barlangról. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő ''Szelim-lyuk'' fokozottan védett barlang.