„Szelim-lyuk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
251. sor:
A legalsó (legidősebb) és a barlang belső részén lévő, további 5 szintre osztott ''E'' jelű barlangi agyagrétegekből mamut, ősbölény, óriásszarvas, barlangi medve, barlangi hiéna és más nagyemlősök csontmaradványain kívül sok kvarcittöredék és megmunkált kavics, illetve kovaeszközök láttak napvilágot. Ezek a 70–80 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak riss és würm eljegesedése közötti aránylag meleg szakaszában itt élt neandervölgyi ősember különböző csoportjainak, az érdi típusú barlangi medvevadász moustérien kultúra és a tatai típusú mamutvadász moustérien kultúra képviselőinek jelenlétét jelzik. Gaál István régészetileg meddőnek írta le az átlag 2 m vastag, laza szürke homokból álló, csontmaradványt is csak nagyon ritkán tartalmazó ''D'' jelű réteget, illetve a néhány helyen 4 m vastagságot is meghaladó, barlangi hiéna és barlangi medve csontjainak sokaságát tartalmazó (emiatt hiénás rétegnek nevezett) barna agyagos ''C'' jelű réteget. Ennek ellentmond az, hogy szelvényrajzán ábrázolt egy nagy kiterjedésű tüzelőgödröt, amely a két réteg határán helyezkedik el. Ez is jelzi a barlangi ásatási gyakorlat hiányát, amely miatt a Szelim-lyukat az egyik legrosszabbul feltárt magyarországi paleolit lelőhelynek kell tekinteni.
A sárga löszből álló, átlagosan 1,5 m vastag, két szintre osztott ''B'' jelű réteg alsó tagozatából került elő a barlang egyetlen olyan kőeszköze, amely egyértelműen a középső paleolit jankovichien kultúrába tartozik. Ez egy háromszög alakú, tűzkőből készült levélkaparó, amelyhez hasonlókat az aránylag közeli [[Jankovich-barlang]] leletei között lehetett megfigyelni. A ''B'' réteg felső tagozata teljesen eltér az előzőtől, annál több 10 ezer évvel fiatalabb ősemberi kultúra emlékeit tartalmazza. A felső paleolit pilisszántói kultúrához tartozik a néhány kisméretű kőpenge és egy átfúrt farkasfogamulett. A kitöltés ''A'' jelű, legfelső rétege a 0,5–1,3 m vastag, holocén barna humusz. Ebben az újkőkortól a középkorig terjedő időből származó csont- és kőeszközök, kerámiatöredékek és feltűnően sok emberi csontmaradvány volt.
A veszélyes munkaterületként lekerített végponti része kivételével A 2004-ben megjelent ''Tatabánya történelmi olvasókönyve'' című könyv szerint a környék egyik nevezetessége és a kiadványban két fejezet szól a barlangról. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő ''Szelim-lyuk'' fokozottan védett barlang.
| |||