„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
21. sor:
A receptorok természetét és működését több tudományterület ([[élettan]], sejtfiziológia, [[farmakológia]], [[biokémia]], [[biofizika]]) is vizsgálja. A tudományterületek egyik sajátos problémája, hogy néha [[terminológiaelmélet|terminológia]]i konfliktust okozva más elnevezést használnak ugyanarra a fogalomra vagy jelenségre. Ez a fejezet a témát érintő, ellentmondásos terminológiai kérdésekben igyekszik tájékoztatást adni.
'''Szignálmolekuláknak''' vagy gyakran '''mediátoroknak''' nevezzük a kommunikációt kezdeményező sejtek által termelt kémiai formában üzenetet hordozó anyagokat amelyek specifikusan kötődnek a távoli célsejt receptoraihoz. A receptorok elsősorban ezek szelektív fogadására alakultak ki az evolúció során és úgy illenek össze, mint a kulcs illik a zárhoz. A receptorok specifikussága azonban nem tökéletes, nem abszolút mértékű ahogy az is előfordul, hogy egy zár a nem hozzá illő, de hasonló kulccsal nyitható. A receptorokhoz is kötődhetnek olyan – többnyire testidegen – molekulák, amelyek a szervezetben nem fordulnak elő de kémiai szerkezetük hasonlósága folytán illenek a receptor „zárjába”. Ilyen testidegen anyagok lehetnek gyógyszerek, növényi eredetű hatóanyagok, [[alkaloidok]], állati mérgek, egyéb szintetikus vegyületek.
Eredetük alapján megkülönböztetünk a szervezetben megtalálható természetes endogén és a környezetből származó exogén molekulákat. Mindazokat az anyagokat amelyek egy receptorhoz kötődni képesek, –legyenek azok endogén vagy exogén eredetűek – '''ligandumoknak''' nevezi a magyar szakirodalom.
==A receptoriális kötődés==
| |||