„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
'''Szignálmolekuláknak''' vagy gyakran '''mediátoroknak''' nevezzük a kommunikációt kezdeményező sejtek által termelt kémiai formában üzenetet hordozó anyagokat amelyek specifikusan kötődnek a távoli célsejt receptoraihoz. A receptorok elsősorban ezek szelektív fogadására alakultak ki az evolúció során és úgy illenek össze, mint a kulcs illik a zárhoz. A receptorok specifikussága azonban nem tökéletes, nem abszolút mértékű ahogy az is előfordul, hogy egy zár a nem hozzá illő, de hasonló kulccsal nyitható. A receptorokhoz is kötődhetnek olyan – többnyire testidegen – molekulák, amelyek a szervezetben nem fordulnak elő de kémiai szerkezetük hasonlósága folytán illenek a receptor „zárjába”. Ilyen testidegen anyagok lehetnek gyógyszerek, növényi eredetű hatóanyagok, [[alkaloidok]], állati mérgek, egyéb szintetikus vegyületek.
Eredetük alapján megkülönböztetünk a szervezetben megtalálható természetes endogén és a környezetből származó exogén molekulákat. Mindazokat az anyagokat amelyek egy receptorhoz kötődni képesek, –legyenek azok endogén vagy exogén eredetűek – '''ligandumoknak''' nevezi a magyar szakirodalom. Mindemellett a szaknyelv egyre gyakrabban alkalmazza az angol, rövidebb hangzású '''ligand''' elnevezést.
A témában eligazodni kívánó olvasót gyakran zavarba ejti, hogy mikor használatos a mediátor vagy szignál molekula és mikor a ligandum (ligand) elnevezés.
==A receptoriális kötődés==
| |||