„Fibonacci” változatai közötti eltérés

Leonardo apja, Guglielmo kereskedelmi ügyvivő volt (néhány feljegyzés szerint Pisa követe) Bugiában (másként Bougie, ma [[Bedzsája]], [[Algéria]]), egy [[Algír]]tól keletre fekvő kikötővárosban, az [[Almohádok|Almohád-dinasztia]] szultanátusában, Észak-Afrikában. Leonardo fiatalkorában apjához utazott, hogy segítsen neki, ennek során ismerkedett meg a [[hindu-arab számírás]]sal. Felismerve, hogy a hindu számjegyekkel az [[aritmetika]] egyszerűbb és hatékonyabb, mint a [[római számok]]kal, Fibonacci beutazta a [[Mediterráneum]]ot, hogy a kor vezető arab matematikusainál végezzen tanulmányokat. [[1200]] körül tért haza utazásaiból. 1202-ben, 32 éves korában adta ki az általa tanultakat ''Liber AbacciAbaci'' címmel (''Az abakusz könyve'', avagy „Könyv a számtanról”), az „[[abakusz]]” szót [[aritmetika]]i értelemben használva és ezáltal bemutatta a hindu-arab számírást [[Európa|Európában]]. A könyv egyértelmű újdonsága az új számírás, a [[helyiérték]]es írásmód elve: ''„Van tíz hindu jel: 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0. Ezen jelek segítségével bármilyen számot fel lehet írni, amit csak akarunk.”'' A 459 nyomtatott oldalt tartalmazó könyvének csak az [[1228]]-as kéziratmásolata maradt fenn.