„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor:
A receptorok természetét és működését több tudományterület ([[élettan]], sejtfiziológia, [[farmakológia]], [[biokémia]], [[biofizika]]) is vizsgálja. A tudományterületek egyik sajátos problémája, hogy néha [[terminológiaelmélet|terminológia]]i konfliktust okozva más elnevezést használnak ugyanarra a fogalomra vagy jelenségre. Ez a fejezet a témát érintő, ellentmondásos terminológiai kérdésekben igyekszik tájékoztatást adni.
'''Szignálmolekuláknak''' vagy gyakran '''mediátoroknak''' nevezzük a kommunikációt kezdeményező sejtek által termelt, kémiai formában üzenetet hordozó anyagokat, amelyek a saját receptorukat felismerve szelektíven kötődnek a távoli célsejten elhelyezkedő receptoraikhoz.<ref name="FONYOnucl"/> A receptorok elsősorban ezek szelektív fogadására alakultak ki az evolúció során, és úgy illenek össze, mint ahogy a kulcs illik a zárhoz. A receptorok specifitása azonban nem tökéletes, nem abszolút mértékű, ahogy az is előfordul, hogy egy zár a nem hozzá illő, de hasonló kulccsal nyitható. A receptorokhoz is kötődhetnek olyan – többnyire testidegen – molekulák, amelyek a szervezetben nem fordulnak elő, de kémiai szerkezetük hasonlósága folytán illenek a receptor „zárjába”.<ref name="SMITH"/>Smith, C. M., Reynard, A. M.: ''Textbook of Pharmacology''. Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, W. B. Saunders Company, 1992. 3–8. oldal, ISBN 0-7216-2442-1</ref> Ilyen testidegen anyagok lehetnek gyógyszerek, növényi eredetű hatóanyagok, [[alkaloidok]], állati mérgek, vagy szintetikus vegyületek.<ref>Elődi P.: ''Biokémia.'' Akadémia Kiadó, Budapest, 1989. 847–853. oldal. ISBN 963 05 4405 9</ref>
Eredetük alapján megkülönböztetnek a szervezetben megtalálható természetes ''endogén'', és a környezetből származó ''exogén'' molekulákat. Mindazokat az anyagokat, amelyek egy receptorhoz kötődni képesek, – legyenek azok endogén vagy exogén eredetűek – '''ligandoknak''' nevezi a magyar szakirodalom. A ligand mellett a szó másik változata, a '''ligandum''' is elfogadott.
| |||