„Tartományúr” változatai közötti eltérés

3 214 bájt hozzáadva ,  6 hónappal ezelőtt
bőv., korszerű
(nádor)
(bőv., korszerű)
{{egyért2|a középkori magyar helyzetről|Oligarchia}}
[[Kép:Kiskirályok uralmi területei.jpg|bélyegkép|300px|Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején]]
A '''tartományúr''' (vagy oligarcha) szótörténelmi jelentése olyan főnemes, aki egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodóuralkodik. főnemest,Ezek a '''kiskirálytkiskirály'''ok jelent. Rendszerintrendszerint királyi [[Kiváltságkiváltság|privilégium]]okat is használthasználtak, függetlenül a [[király]] jóváhagyásától. Magyarországon az '''oligarchák''' fénykora a [[tatárjárás]] és [[Csák Máté (trencséni tartományúrNAT)|Csák Máté]] halála közötti időszakban volt. Ezt a korszakot néha "feudális anarchiának" is nevezik, utalva a központi (királyi) hatalom meggyengülésére.
 
== Tartományurak a középkori Magyarországon ==
A tartományurak jellemzően több magas állami tisztséget is viseltek, így például az 1310-es évek elején egyszerre tízen nevezték magukat az ország [[nádor]]ának.
 
Az [[Árpád-ház]]i királyok hatalma a földbirtokon alapult: ők voltak az ország legnagyobb birtokosai és emiatt nekik volt a legtöbb jövedelmük. Ez a rendszer a[ [tatárjárás]] után ingott meg, amikor [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]], majd utódai egyre nagyobb birtokokat adományoztak a főuraknak — eleinte az újjáépítés ösztönzésére, majd egyre inkább azért, hogy megtartsák őket hűségükön. Ezt a korszakot — amely[[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] halálával zárult le — időnként „feudális anarchiának” is nevezik.
A leghatalmasabb bárók törekedtek birtokaik koncentrálására (összefüggő birtoktestek kialakítására), hogy könnyebb legyen kormányozni, adót beszedni stb. A koncentráció fő eszközei a vásárlás, a csere és a hatalmaskodás (gyengébb urak birtokainak erőszakos elvétele) voltak. Ez utóbbi meggátlására a kevésbé erős nemesek a főurak védelmét kérték, és ennek fejében különböző szolgálatokat láttak el nekik: így alakult ki a hűbéri rendszer sajátos magyar formája, a [[familiaritás]] (a kisebb urak beléptek a nagyobbak „famíliájába”).
 
Közjogi hatalmuk a királytól korábban kapott címeken (ispán, bán stb.) alapult — ennek szélsőséges elfajzásaként az 1310-es évek elején egyszerre tízen nevezték magukat az ország [[nádor]]ának (Kristó). Mindegyikük saját hadsereget tartott fenn, és azt nem ritkán zsoldosokkal egészítették ki. Időnként egymással is háborúztak, sőt, beavatkoztak külföldi uralkodóházak viszályaiba is.
 
Mindegyik tartományúrnak megvolt a maga székhelye, ahonnan tartományát kormányozta — jellemzően egy nehezen bevehető várban. Mivel ezek a közelben vezető utakon vámok sokaságát állították fel és a kereskedőket ráadásul gyakran ki is fosztották, ebben az időszakban Európa foltosabb kereskedelmi útvonalai elkerülték az országot. Székhelyeiken a királyi udvartartást többé-kevésbé lemásoló saját udvart építettek ki. Saját pénzt verettek, ami tovább nehezítette a kereskedelmet: [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] uralkodásának kezdetén már mintegy 32-féle pénz volt forgalomban.
 
Tevékenységük egyértelműen hátráltatta a társadalom fejlődését. A rövidtávú optimalizálás (a gyors nagy haszonra törekvés) elszegényítette és kivándorlásra késztette a polgárokat; a tartományurak által megszerzett városok, mint például
* [[Sopron]] ([[Kőszegi család]]),
 
* [[Nagyvárad]] ([[Borsa Kopasz]]),
 
* [[Nagyszombat]] ([[Csák Máté (trencséni tartományúr)Csák Máté]])
uralma alatt stagnáltak vagy egyenesen hanyatlásnak indultak. Rövidlátásukra jellemző, hogy a birtokaikon fekvő városoknak nem adtak privilégiumokat (mint például a vásártartás joga). A megyeszervezetet nem verték szét, de uralmuk alatt a nemesi megye fejlődése is megakadt.
 
Jobbágyaikat bármikor átköltöztethették birtokaik más részeire és szabadon besorozhatták őket általában jól felszerelt hadseregeikbe.
 
Önálló külpolitikájuk fontos elemeként gyermekeiket igyekeznek külföldi uralkodócsaládokba beházasítani.
== Középkori magyar oligarchák ==
 
 
* [[Kristó Gyula]]: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. {{ISBN|963 05 1461 3}}
* [https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9_nat2020/lecke_06_019 NAT 2020: Történelem 9. Magyarország az Anjouk korában]
 
* [https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_6/lecke_01_001 Történelem 6. A királyi hatalom megerősítése I. Károly idején]
 
* [https://magyartortenelem.blog.hu/2009/01/16/a_tartomanyuri_rendszer A tartományúri rendszer]
{{csonk-középkor}}
{{Portál|Történelem}}