„Szelim-lyuk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
187. sor:
Az 1933. évi ''[[Földrajzi Közlemények]]''ben meg van említve, hogy a Kő-hegy dachsteini mészkőből álló rögének karsztjelensége a híres ''Szelim-lyuk''. A [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat|Magyar Barlangkutató Társulat]] 1934. november 27-én tartott választmányi ülésén [[Gaál István (geológus)|Gaál István]] javasolta, hogy a választmány válassza a társulat levelező tagjává Láng József bánhidai főjegyzőt, aki a Szelim-lyuk kiásatását anyagi eszközök előteremtésével lehetővé tette. Kérte, hogy a ''Szelim-barlang'' melletti kis üregnek [[Eszterházy-kőfülke|''Esterházy-kőfülke'']] legyen a neve. A választmány mindkét javaslathoz hozzájárult. A [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat|Magyar Barlangkutató Társulat]] 1936. január 28-án tartott választmányi ülésén [[Gaál István (geológus)|Gaál István]] kérte a választmányt, hogy lépjen kapcsolatba a Vértes Turista Egyesülettel amiatt, hogy az egyesület a ''Szelimlyuk'' kiírást változtassa ''Szelim-barlang''ra.
[[Fájl:Hungary - Tatabanya Szelim Cave (01).jpg|bélyegkép|262px|balra|<center>A barlang belsejének részlete 2015-ben</center>]]
Az 1937-ben megjelent és [[Szeghalmi Gyula|Szeghalmy Gyula]] által írt könyvben szó van arról, hogy rengeteg apró állat csontját találták meg a Vértes hegység bánhidai letörésének oldalában lévő ''Szelim-barlang''ban. Ezeknek a csontoknak, pontosabban kövületeknek egy része a geológiai harmadkor utolsó szakaszából, másik része pedig a pleisztocénből és a holocénból származik. A bánhidai barlang leletei azt igazolják, hogy a barlangot az újkőkorszakban és a bronzkorban lakta a barlangi ős. A kiadvány másik részében az olvasható, hogy a Vértes hegységnek a Bánhidai-völgy felé lévő letörésénél, Tatabánya mellett, a millenniumi Turul-emlékmű közelében egy terjedelmesebb üreg, a ''Szelim-barlang'' sötét szeme kivillan a sziklafal szürke felületéből.
A barlang a hegység eocén mészkőtömbjében jött létre. A mostanában benne történt ásatásokkal diluviális ősállatmaradványok és az őskőkorszaki ember kezdetleges eszközei kerültek napfényre. Akár a megkövült maradványokat, akár a pattintott kőeszközöket, vagy a barlangfenék üledékes rétegeit vizsgáljuk, könnyen észrevehető, hogy a ''Szelim-barlang''ban a jégkorban ugyanaz a fajú, kultúrájú és életviszonyú horda élt, amely a tatai tó meleg forrásainak környékén. Sőt, a két hely egymáshoz közeli fekvését nézve, annak lehetősége is fennáll, hogy itt tulajdonképpen ugyanannak a törzsnek nyári és téli szállását ásta elő az egymásra rakódott rétegekből a kíváncsi utód. Az őskultúra szempontjából különösen érdekes és értékes lelőhelyek közül az egyik nevezetesebb a Vértes hegységben lévő Szelim-lyuk. A Szelim-lyukban lakott ősember úgy tűnik, hogy még a [[Kis-kevélyi-barlang]] ősemberénél is régibb korba visz vissza. A Szelim-lyuk ősemberének kortársai a mammut, tigris, oroszlán, hiéna, barlangi medve, gyapjas orrszarvú, melyekkel valószínűleg sokszor vívott élethalál harcot az életért.
| |||