„Szelim-lyuk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
201. sor:
Az 1962-ben megjelent ''A barlangok világa'' című könyvben az olvasható, hogy a magyarországi lelőhelyek közül főleg a ''Szelim-barlang'' az, amelyikből sok barlangi hiéna csont előkerült. A Dunántúlon lévő lelőhelyek közül a Tatabánya melletti ''Szelim-barlang''ban találtak moustiéri kultúrájú eszközt. Átmeneti vadásztanya volt ez az üreg. Volt a barlangban szeleta-kultúrájú eszköz. A középkori tatárjárás és törökdúlás nehéz időszakaiban Magyarország lakói felkeresték a védelmet nyújtó barlangokat, amelyet a Szelim-lyuk és sok más magyarországi barlang középkori leletanyaga bizonyít, a szájhagyományokon és írott feljegyzéseken kívül. A [[Lengyel-barlang]] a ''Szelimlyuk''tól K-re kb. 1 km-re helyezkedik el. A [[Jankovich-barlang]] külső termének kupolája a ''Szelimlyuk''éhoz hasonlóan kilyukadt a felszínig.
Tatabánya-Újváros felett, a Kő-hegy Ny-ra néző, sziklás oldalában lévő vízszintes mészkőpadok között van a tatabányai ''Szelimlyuk'' hatalmas, messziről látható bejárata. A kb. 40 m hosszú barlang két hatalmas teremből áll. Zsombolyszerűen felszakadt és felszínre nyílik az első terem kupolája. A második terem kupolája jelenleg szakad fel, ezért itt jól megfigyelhető a zsombolyképződés. Kessler Hubert 1934. évi sikeres próbaásatása után a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából 1935-ben Gaál István a barlang teljes, 12 m vastag rétegsorát felásatta és megtalálta a löszben lévő állati és megszenesedett növényi maradványokban a jégkorszak klímaingadozásának felbecsülhetetlen értékű bizonyítékait. Leginkább a solutréi kultúra nyomait tartalmazó réteg gazdagsága tűnt ki ősrégészeti szempontból. A kiadványban látható egy fekete-fehér fénykép, amelyen a ''Szelimlyuk'' felszakadt mennyezete figyelhető meg.
[[Vértes László]] 1965-ben kiadott könyvében szó van arról, hogy a ''Szelim barlang'' egyetlen biztos szeleta-kultúrájú eszközéhez, egy háromszög alakú, szakóca-kaparóra emlékeztető levélkaparóhoz minden szempontból hasonló alakokat a [[Jankovich-barlang]] eszközei között lehet találni. Az 1968. évi ''[[Karszt és Barlang]]''ban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Szelim-lyukban.
| |||