„Simonoszeki béke” változatai közötti eltérés

infobox
(+portál)
(infobox)
{{Szerződés infobox
[[Fájl:《马关条约》签字时的情景.jpg|thumb|250px|''A simonoszeki szerződés aláírási ceremóniája'']]
| név =
| kép = 《马关条约》签字时的情景.jpg
| képaláírás = A simonoszeki szerződés aláírási ceremóniája
| kép2 =
| képaláírás2 =
| típus =
| megszövegezés dátuma =
| aláírás dátuma = [[1895]]. [[április 17.]]
| aláírás helye =
| aláírók =
| ratifikációs okmányok leadása =
| életbelépés =
| nyelvek = <!-- Wikidata: p407 -->
| weboldal = <!-- Wikidata: p856 vagy http:// nélkül -->
}}
A '''simonoszeki béke''' ([[japán nyelv]]en: 下関条約 [simonoszeki dzsójaku]; {{zh-cp|c=馬關條約|p=Mǎguān tiáoyuē}} [„maguani szerződés”]) az [[első kínai–japán háború]]nak vetett véget és [[1895]]. [[április 17.|április 17-én]] írták alá [[Japán]]ban, [[Simonoszeki]] városában.
 
== A szerződés rendelkezései ==
 
Kína elismerte Korea „függetlenségét” és lemondott minden ezzel kapcsolatos korábbi jogáról. Ugyancsak átengedte Japánnak a [[Liaotung-félsziget]]et, a mai Liaoning kínai tartomány egy részét, [[Tajvan (sziget)|Tajvan]] szigetét és a [[Penghu-szigetek|Penghu]] (Pescadores) szigeteket Japánnak.
 
Kínának emellett 200 millió tael (mintegy 7450 tonna ezüst) hadi kártérítést kellett fizetnie, valamint a korábban az [[ópiumháborúópiumháborúk]]k után a nyugati hatalmakkal kötött [[egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződések]] mintájára egy sor kikötőt és folyót meg kellett nyitnia a japán kereskedők előtt. Ennek nyomán hozhatott létre Japán [[Sanghaj]]ban is területenkívüliséget élvező telepet, úgynevezett koncessziós területet.
 
== A szerződés aláírói ==
 
A szerződést az amerikai [[John W. Foster]], korábbi külügyminiszter, a kínai kormányzat tanácsadója fogalmazta, és japán részről [[Itó Hirobumi]] gróf miniszterelnök és [[Mucu Munemicu]] vikomt külügyminiszter, kínai részről pedig [[Li Hung-csang|Li Hongzhang]] és [[Li Jingfang]] írta alá.
 
Még a tárgyalások idején jobboldali szélsőségesek életveszélyesen megsebesítették Li Hongzhangot. A nemzetközi felháborodás a japán követelések valamelyes mérsékléséhez vezetett.