„Kamillaolaj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítés |
a →Összetétele: vízgőzdesztilláció |
||
32. sor:
Az Európai Gyógyszerkönyv a ''Matricaria recutita'' illóolajának két típusát különbözteti meg: az egyik bizabolol-oxidokban, a másik pedig (−)-α-bizabololban gazdag.<ref name="EP"/> Ez azonban nem jelenti azt, hogy a növénynek csak ilyen kemotípusai léteznek. Heinz Schilcher 1973-ban négy kémiai típusba sorolta az orvosi székfüvet a kinyert illóolajban található vegyületek aránya alapján. Később C. Franz és társai három, W. Hörn és társai pedig öt kemotípust különböztettek meg.<ref name="CMBaAA"/>
A kamillaolaj megállapított összetevőinek aránya nagyban függhet a [[Műszeres analitikai módszerek|műszeres analízis]] típusától és az adatok értelmezésétől is – erre mutat rá az egyik szlovákiai kutatás 1999-ből. Miroslav Repčák és társai mennyiségi és minőségi elemzésnek vetették alá a kamillaolajat. A szárított virágzatból
A [[Magyarország]]on termő kamillaállományról Gosztola Beáta és társai átfogó kutatást végeztek, melyben tiszántúli és dunántúli kamillapopulációkat vizsgáltak. Ennek során megállapították, hogy a tiszántúli populációk illóolajának magas volt az α-bizabolol-tartalma (45-58%), míg a dunántúliaknál a bizabolol-oxid A (34-43%) és a kamazulén (7-15%) aránya volt magas.<ref>{{cite book |author=Gosztola Beáta |title=Alföldi vadon termő orvosi kamilla (Matricaria recutita l.) populációk diverzitásának értékelése morfológiai és beltartalmi szempontból – doktori értekezés |location=Budapest |url=http://phd.lib.uni-corvinus.hu/600/1/Gosztola_Beata.pdf |year=2012}}</ref>
| |||