„Bourbon-ház” változatai közötti eltérés

2 769 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
→‎Bourbon tollal írt spanyol történelem: korrektúrázás, képek cseréje/beszúrása
(Dinasztia infobox, címer, WD)
(→‎Bourbon tollal írt spanyol történelem: korrektúrázás, képek cseréje/beszúrása)
[[Fájl:Philip V 3.jpg|bélyeg|V. Fülöp spanyol király]]
 
== A Bourbonok Spanyolországa ==
== Bourbon tollal írt spanyol történelem ==
:''Lásd még: [[Spanyolország történelme]]''
=== A Habsburg-örökség ===
{{Bővebben|=== Spanyol örökösödési háború}} ===
[[Spanyolország]]ban a Bourbon-ház a [[spanyol örökösödési háború]] árán kerülhetett hatalomra. Az első Bourbon-ház uralkodó, [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöp]] lett, [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] unokája, apja jogán Anjou grófja.
:''Bővebben: [[Spanyol örökösödési háború]]''
[[Fájl:La familia de Felipe V.jpg|310px|bélyegkép|jobbra|[[V. Fülöp spanyol király]] családja körében, balról-jobbra haladva: [[VI. Ferdinánd spanyol király|Ferdinánd infáns]], Fülöp király, [[I. Lajos spanyol király|Lajos asztúriai herceg]], [[I. Fülöp parmai herceg|Fülöp infáns]], [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|Farnese Erzsébetet királyné]], [[Bourbon Mária Anna Viktória portugál királyné|Mária Anna Viktória infánsnő]] és [[III. Károly spanyol király|Károly infáns]]]]
[[Fájl:Carlos III con el hábito de su Orden (Palacio Real de Madrid).jpg|190px|bélyegkép|jobbra|[[III. Károly spanyol király|III. Károly]], aki [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol]], valamint [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|nápolyi és szicíliai király]], továbbá [[Parma uralkodóinak listája|Parma és Piacenza hercege]] is volt]]
 
[[Spanyol Birodalom|Spanyolországban]] a Bourbon-ház a [[spanyol örökösödési háború]] árán kerülhetett hatalomra. Az első Bourbon-házi uralkodó, [[V. Fülöp spanyol király|Fülöp, Anjou hercege]] lett, [[XIV. Lajos francia király]] unokája. Őt a [[Habsburg-ház]] utolsó spanyol monarchája, [[II. Károly spanyol király|II. Károly]] jelölte, akinek a számos testi és mentális betegsége okán nem volt fiú örökössel. Fülöp [[IV. Fülöp spanyol király]] dédunokája volt, mivel annak leánya, [[Ausztriai Anna francia királyné|Anna infánsnő]] lett [[XIII. Lajos francia király]] felesége.
A [[Habsburg-ház]]ból származó utolsó uralkodónak, [[II. Károly spanyol király|II. Károly]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol királynak]] nem volt férfi örököse. Károly a Bourbon-házból való rokonát, Anjou Fülöp herceget, [[IV. Fülöp spanyol király]] dédunokáját jelölte utódjának.
 
Károly döntése azt jelentette, hogy aza nagyhatalmi ambíciókra törő [[XIV. Lajos francia király|Napkirály]] saját családtagját juttathatja a [[Spanyol KirályságBirodalom]] élére is. A két királyság szövetsége vagy egyesítése az európai hatalmi viszonyok felborulásával fenyegetett, ez sértette a tengeri hatalmak ([[Egyesült Királyság|Anglia]] és [[Hollandia]]) és a [[Habsburg Birodalom]] érdekeit. Ezek a hatalmak szövetségbe tömörültek a francia-spanyol érdekszövetség ellen. II. Károly döntését legerősebben a [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] ellenezte, aki a Habsburg felmenők jogán éppúgy igényt formált a spanyol trónra, mint a francia király unokája. A franciaellenes szövetséget Lipót császár kovácsolta, Anglia és Hollandia csatlakozásával. 1700-ban meghalt II. Károly, egy évvel később a szövetségek között kitört a [[spanyol örökösödési háború]]. A tizenkét éven át pusztító háborút 1713. április 11-én az [[utrechti béke (1713)|utrechti béke]] zárta le, amelyben a szövetségesek elismerték [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöpöt]] Spanyolország királyának, de a [[Habsburg Birodalom]] elfoglalhatta a [[Milánói Hercegség]]et, a [[Nápolyi Királyság]]ot és [[Dél-Németalföld|Spanyol-Németalföldet]], a [[Savoyai-ház]] pedig megkapta [[Szicíliai Királyság|Szicíliát]].
{{Bővebben|Spanyol örökösödési háború}}
[[1700]]-ban meghalt Károly király, egy évvel később a szövetségek között kitört a [[spanyol örökösödési háború]]. A tizenkét éven át pusztító háborút [[1713]]. [[április 11.|április 11-én]] az [[utrechti béke (1713)|utrechti béke]] zárta le, amelyben a szövetségesek elismerték [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöpöt]] Spanyolország királyának, de a [[Habsburg Birodalom]] elfoglalhatta a [[Milánói Hercegség]]et, a [[Nápoly]]i Királyságot és [[Dél-Németalföld|Spanyol-Németalföldet]], a [[Savoyai-ház]] pedig megkapta [[Szicília|Szicíliát]].
 
=== Abszolutizmus kora ===
V. Fülöpnek két gyermeke született első házasságából, de miután hamar megözvegyült, [[1714]]-ben feleségül vette [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|Erzsébet hercegnőt]], a [[parma]]i Farnese herceg leányát. Tőle is két fia született. Az itáliai asszony sugalmazására Fülöp elhatározta, hogy visszahódítja az utrechti békében elveszített itáliai spanyol területeket. Seregei [[1717]]-ben [[a négyes szövetség háborúja|katonai offenzívával]] elfoglalták [[Szardínia (sziget)|Szardíniát]] és Szicíliát is, de ez utóbbinak elvesztése már sértette Anglia és a Habsburg Birodalom érdekeit. Fülöp [[1720]]-ban tárgyalóasztalhoz kényszerült. A [[hágai szerződés]]ben lemondott a Szardíniáról (ezt [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé savoyai herceg]] kapta meg cserébe az elvesztett Szicíliáért). Fülöp viszont elismertette a négy nagyhatalommal (Anglia, Habsburg Birodalom, Hollandia és Franciaország) a Bourbonok jogát a parmai hercegi trónra.
 
V. Fülöpnek két gyermeke született első házasságából, de miután hamar megözvegyült, [[1714]]-ben feleségül vette az itáliai nemesasszonyt, [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|ErzsébetFarnese hercegnőtErzsébetet]], a [[parma]]i Farnese herceg leányát. Tőle is két fia született. Az itáliai asszonyFelesége sugalmazására Fülöp elhatározta, hogy visszahódítja az utrechti békében elveszített itáliai spanyol területeket. Seregei [[1717]]-ben [[aA négyes szövetség háborúja|katonai offenzívával]] elfoglalták [[Szardínia (sziget)|Szardíniát]] és Szicíliát is, de ez utóbbinak elvesztése már sértette Anglia és a Habsburg Birodalom érdekeit. Fülöp [[1720]]-ban tárgyalóasztalhoz kényszerült. A [[hágai szerződés]]ben lemondott a Szardíniáról (ezt [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé savoyai herceg]] kapta meg cserébe az elvesztett Szicíliáért). Fülöp viszont elismertette a négy nagyhatalommal (Anglia, Habsburg Birodalom, Hollandia és Franciaország) a Bourbonok jogát a [[Parmai Hercegség|parmai hercegi trónra]].
Fülöp [[1724]]-ben lemondott a trónról első házasságából származó fia, [[I. Lajos spanyol király|Lajos]] javára. De ő még abban az évben meghalt, ezért Fülöp ismét trónra lépett. [[1733]]-ban, amikor Franciaország belekeveredett a [[lengyel örökösödési háború]]ba, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos francia királlyal]], a nagybátyjával megkötötte a „családi egyezség”-et, amelyben a két király Fülöp fiának, [[III. Károly spanyol király|Károly parmai hercegnek]] juttatta a [[Nápolyi Királyság]] trónját. Végül az [[1738]]-as békében a Habsburg Birodalom [[Parma|Parmáért]] cserébe elismerte Károlyt a [[Nápolyi Királyság]] és [[Szicíliai Királyság]] uralkodójának. Ezzel kiteljesedett Fülöp itáliai törekvéseinek egy része. [[1746]]-ban bekövetkezett haláláig még az [[osztrák örökösödési háború]]t kihasználva is növelte itáliai birtokait.
 
Fülöp [[1724]]-ben lemondott a spanyol trónról első házasságából származó fia, [[I. Lajos spanyol király|Lajos]] javára. DeA őfiú még abban az évben meghalt, ezért Fülöp ismét trónra lépett. [[1733]]-ban, amikor Franciaország belekeveredett a [[lengyel örökösödési háború]]ba, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos francia királlyal]], a nagybátyjával megkötötte a „családi egyezség”-et, amelyben a két király Fülöp fiának, [[III. Károly spanyol király|Károly parmai hercegnek]] juttatta a [[Nápolyi Királyság]] trónját. Végül az [[1738]]-as békében a Habsburg Birodalom [[Parma|Parmáért]] cserébe elismerte Károlyt a [[Nápolyi Királyság]] és [[Szicíliai Királyság]] uralkodójának. Ezzel kiteljesedett Fülöp itáliai törekvéseinek egy része. [[1746]]-ban bekövetkezett haláláig még az [[osztrák örökösödési háború]]t kihasználva is növelte itáliai birtokait.
=== Út a forradalmon át ===
Fülöp halála után annak első házasságából származó második fia, [[VI. Ferdinánd spanyol király|VI. Ferdinánd]] lépett a spanyol trónra. Ellentétben apja aktív külpolitikájával, Ferdinánd igyekezett békét teremteni országa számára. A békeszerető uralkodó nem kezdett újabb itáliai hódító hadjáratokba, és nem vett részt az európai nagyhatalmi vitákban sem. Uralkodásának idején a belső gondokat próbálta enyhíteni, és a gazdaságot kicsit helyre állítani. Az [[1756]]-ban kezdődő [[hétéves háború]]t is elkerülte országával, bár a francia udvar ezt erősen sérelmezte.
 
V. Fülöp halála után annak első házasságából származó második fia, [[VI. Ferdinánd spanyol király|VI. Ferdinánd]] lépett a spanyol trónra. Ellentétben apja aktív külpolitikájával, Ferdinánd igyekezett békét teremteni országa számára. A békeszerető uralkodó nem kezdett újabb itáliai hódító hadjáratokba, és nem vett részt az európai nagyhatalmi vitákban sem. Uralkodásának idején a belső gondokat próbálta enyhíteni, és a gazdaságot kicsit helyre állítanihelyreállítani. Az [[1756]]-ban kezdődő [[hétéves háború]]t is elkerülte országával, bár a francia udvar ezt erősen sérelmezte.
VI. Ferdinánd [[1759]]-es halála után özvegye, [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|Farnese Erzsébet anyakirályné]] és Fülöp idősebbik fia, [[III. Károly spanyol király|III. Károly]] foglalhatta el a spanyol trónt. Károly személyében ismét egy energikus uralkodó került a trónra. [[1761]]-ben felújította a családi egyezményt Franciaországgal, a következő évben seregei élén már Anglia ellen ragadott fegyvert. Erejének java részét arra fordította, hogy megakadályozza Anglia térnyerését Európa vezető politikai körében. Ezért a tengerentúlon is mozgósított az angolok ellen, akik az [[amerikai függetlenségi háború]]ban az új szabad nemzet kialakulása mellett ragadtak fegyvert [[London]] ellenében. [[1788]]-ban hunyt el.
 
VI. Ferdinánd [[1759]]-es halála után apja özvegye, [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|Farnese Erzsébet anyakirályné]] és Fülöp idősebbik fia, [[III. Károly spanyol király|III. Károly]] foglalhatta el a spanyol trónt. Károly személyében ismét egy energikus uralkodó került a trónra.: [[1761]]-ben felújította a családi egyezményt Franciaországgal, a következő évben seregei élén már Anglia ellen ragadott fegyvert. Erejének java részét arra fordította, hogy megakadályozza Angliaangol térnyeréséttérnyerést Európa vezető politikai körében. Ezért a tengerentúlon is mozgósított az angolok ellen, akik az [[amerikai függetlenségi háború]]ban az új szabad nemzet kialakulása mellett ragadtak fegyvert [[London]] ellenében. [[1788]]-ban hunyt el.
[[Fájl:Joseph-Bonaparte.jpg|bélyeg|Bonaparte József]]
A spanyol trónt [[III. Károly spanyol király|III. Károly]] halála után annak fia, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly]] foglalta el. Négy évvel trónra lépése után [[1792]]-ben a forradalmi francia köztársaság háborúi elérték Spanyolországot is. [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] hadjáratai több Bourbon uralkodót súlyosan érintettek. Bonaparte elűzte [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinándot]] a [[Nápolyi Királyság]]ból és elűzte a Parmai Hercegség Bourbon uralkodóját is. Az elűzött hercegeket Napóleon a [[Toszkánai Nagyhercegség]] területén általa létrehozott csatlós [[Etruriai Királyság]] trónjával próbálta kárpótolni, de hamarosan ide is saját családtagjait helyezte.
 
==== A napóleoniNapóleoni háborúk után ====
[[IV. Károly spanyol király|IV. Károly]] [[1793]]. [[március 7.|március 7-én]] hadat üzent Franciaországnak. [[1795]]-ben békét kötöttek, amely [[1796]]. [[augusztus 19.|augusztus 19-ére]] szövetséggé alakult. Ez Károly államminiszterének, [[Manuel de Godoy]]nak befolyására történt, aki meggyőzte uralkodóját arról, hogy gyermeke, Ferdinánd az ő trónjára tör. A spanyol államvezetés bizonytalanságát kihasználva Napóleon [[1808]]-ban betört az országba, és [[március 19.|március 19-én]] lemondatta trónjáról Károlyt. A spanyol trón [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinándé]] lett, akit végül Napóleon lemondatott apja javára. [[április 30.|Április 30-án]] megtörtént a személycsere, ezt követően Napóleon „felkérte” [[IV. Károly spanyol király|IV. Károlyt]], hogy az ő javára mondjon le ismét. Napóleon Spanyolország koronáját bátyjának, [[Joseph Bonaparte|Bonaparte Józsefnek]] adta tovább. Ez belső háborúhoz vezetett, a Bourbonok csak [[1813]]-ban tudták visszaszerezni a spanyol trónt.
:''Bővebben: [[napóleoni háborúk]]''
 
A spanyol trónt [[III. Károly spanyol1788-ban király|III. Károly]]bekövetkezett halála után annak fia, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly]] foglalta el. Négy évvel trónra lépése után [[1792]]-ben a [[Francia forradalom|forradalmi]] francia[[Első köztársaságKöztársaság (Franciaország)|Francia Köztársaság]] háborúi elérték Spanyolországot is. [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] hadjáratai több Bourbon uralkodót súlyosan érintettek. BonaparteNapóleon elűzte [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinándot]] a [[Nápolyi Királyság]]ból és elűzte a [[Parmai Hercegség]] Bourbon uralkodóját is. Az elűzött hercegeket Napóleon a [[Toszkánai Nagyhercegség]] területén általa létrehozott csatlós [[Etruriai Királyság]] trónjával próbálta kárpótolni, de hamarosan ide is saját családtagjait helyezte.
=== A napóleoni háborúk után ===
A Bourbon-monarchiák közül csak a Spanyol Királyság érte meg a [[20. század]]ot. A [[napóleoni háborúk]] után a királypártiak restaurálták a Bourbon-házi [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]] uralmát. A francia forradalom vívmányai azonban ide is eljutottak, a spanyol nép [[1820]]-ban fellázadt Ferdinánd uralkodása ellen, és rákényszerítették királyukat arra, hogy alkotmányban korlátozza saját jogait. Az alkotmányos monarchia [[1823]]-ig maradt fenn, amikor a [[bécsi kongresszus]] szellemében a francia királyi haderő betört az országba, és Ferdinánd mellé állva érvénytelenítette az alkotmányt.
 
[[IV. KárolyKárolyt spanyol király|IV. Károly]] [[1793]]. [[március 7.|március 7-én]] hadat üzent Franciaországnak. [[1795]]-ben békét kötöttek, amely [[1796]]. [[augusztus 19.|augusztus 19-ére]] szövetséggé alakult. Ez Károly államminiszterének, [[Manuel de Godoy]]nak befolyására történt, aki meggyőzte uralkodóját arról, hogy gyermeke, Ferdinánd az ő trónjára tör. A spanyol államvezetés bizonytalanságát kihasználva Napóleon [[1808]]-ban betört az országba, és [[március 19.|március 19-én]] lemondatta trónjáról Károlyt. A spanyol trón [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinándé]] lett, akit végül Napóleon lemondatott apja javára. [[április 30.|Április 30-án]] megtörtént a személycsere, ezt követően Napóleon „felkérte” [[IV. Károly spanyol király|IV. Károlyt]], hogy az őtestvére javára mondjon le ismét. Napóleon Spanyolország koronáját bátyjának, [[JosephJózsef Bonapartespanyol király|BonaparteJoseph JózsefnekBonaparténak]] adta tovább. Ez belső háborúhoz vezetett, a Bourbonok csak [[1813]]-ban tudták visszaszerezni a spanyol trónt.
[[1829]]-ben VII. Ferdinánd negyedszer is megnősült, ezúttal [[Mária Krisztina nápoly–szicíliai királyi hercegnő]]t vette feleségül. Mégsem született férfi örököse, ezért az örökösödési törvényt megváltoztatva leányát, Izabella infánsnőt jelölte utódjának.
 
=== Alkotmányos monarchia kora ===
A mindössze 3 éves [[II. Izabella spanyol királynő|II. Izabella]] [[1833]]-ban lépett trónra. [[Régens]]ként anyja, [[Mária Krisztina nápoly–szicíliai királyi hercegnő|Mária Krisztina anyakirályné]] irányította az országot. A megváltoztatott örökösödési törvények Ferdinánd öccsét, [[Károly spanyol infáns|Károly infánst]] kizárták az örökösödésből, ez trónviszályokhoz vezetett. Mária Krisztina királyné tudta, hogy leánya uralmának fenntartásához meg kell nyernie a liberálisokat. [[1834]]-ben alkotmányt adott ki, amellyel ellehetetlenítette az [[Abszolút monarchia|abszolút hatalom]] hívének számító Károlyt. A [[Katalónia|katalán]] és [[Baszkföld (régió)|baszk]] területek mégis az infáns mögött sorakoztak fel, mivel az alkotmány a központi hatalmat erősítette, a területi autonómiát elnyomta. A harcok [[1839]]-ig húzódtak, Károly vereséget szenvedett és száműzetésbe kényszerült.
[[Fájl:Retrato de D. Maria Cristina de las Dos Sicilias en hábito de carmelita (1834) - Vicente López Portaña.png|170px|bélyegkép|jobbra|[[Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina spanyol királyné|Mária Krisztina királyné]], [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]] negyedik felesége, a [[Spanyol Birodalom]] régense, aki [[I. Ferenc nápoly–szicíliai király|I. Ferenc szicíliai kettős király]] leányaként a Bourbon-ház nápoly–szicíliai ágából származott]]
 
A Bourbon-monarchiák közül csak a [[Spanyol Birodalom|Spanyol Királyság]] érte meg a [[20. század]]ot. A [[napóleoni háborúk]] után a királypártiak restaurálták a Bourbon-házi [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]] uralmát. A [[francia forradalom]] vívmányai azonban ide is eljutottak,: a spanyol nép [[1820]]-ban fellázadt Ferdinánd király uralkodása ellen, és rákényszerítették királyukat arra, hogy alkotmányban korlátozza saját jogait. Az [[alkotmányos monarchia [[1823]] 1823-ig maradt fenn, amikor is a [[bécsi kongresszus]] szellemében a francia királyi haderő betört az országba, és Ferdinánd mellé állva érvénytelenítette az alkotmányt.
II. Izabella [[1843]]-ban vette át az ország irányítását, [[1846]]-ban feleségül ment Francisco de Asíshoz, saját unokatestvéréhez. A katonaság fellázadt uralma ellen, és [[1868]]-ban lemondásra kényszerítették fia, Alfonz infáns javára, a Bourbonokat azonban elűzték Spanyolország trónjáról.
 
1829-ben VII. Ferdinánd negyedszer is megnősült, rokonát, [[Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina spanyol királyné|Mária Krisztina nápoly–szicíliai királyi hercegnőt]] vette feleségül. A hercegnő [[I. Ferenc nápoly–szicíliai király|I. Ferenc szicíliai kettős király]] és [[Bourbon Mária Izabella nápoly–szicíliai királyné|Mária Izabella királyné]] leánya volt, így anyai ágról ő maga is [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly király]] unokája volt. Ebből a házasságból sem született férfi örökös csak két leány, [[II. Izabella spanyol királynő|Mária Izabella]] és [[Lujza Ferdinanda spanyol infánsnő|Lujza Ferdinanda]], ezért az örökösödési törvényt megváltoztatva idősebb leányát, Izabella infánsnőt jelölte utódjának.
=== A második restauráció ===
A spanyol rendek új uralkodót kerestek, több év múlva [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] másodszülött fia, [[I. Amadé spanyol király|Savoyai Amadé herceg]] mellett döntöttek. Amadé [[1871]]-ben tette le az esküjét a spanyol alkotmányra [[Madrid]]ban, és akkor még nem is gondolta, mit vesz a nyakába.
 
[[Fájl:Isabel de Borbón y Borbón-Dos Sicilias.jpg|170px|bélyegkép|balra|[[II. Izabella spanyol királynő|II. Izabella királynő]], aki a Bourbonok első és egyetlen női uralkodója volt 1833-tól 1868-as trónfosztásáig]]
Amadé király uralkodásának kezdetétől szembe kellett néznie a zavaros belpolitikai helyzettel, a különböző nemzetiségek követeléseivel, merényletekkel, és [[Kuba]] függetlenségi mozgalmával. Amadé nem tudta uralni a kialakult helyzetet, [[1873]]-ban kormányozhatatlannak bélyegezte a spanyol népet, és lemondott trónjáról.
[[Fájl:Queen Maria cristina with her three children.jpg|200px|bélyegkép|balra|A spanyol királyi család 1897-ben, hátul a régens anyakirályné, [[Habsburg–Tescheni Mária Krisztina spanyol királyné|Ausztriai Mária Krisztina]], elől balról-jobbra haladva [[Mária de las Mercedes asztúriai hercegnő]], [[XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] és [[Bourbon Mária Terézia spanyol királyi hercegnő|Mária Terézia infánsnő]]]]
[[Fájl:KingofSpain.jpg|bélyegkép|148px|[[I. János Károly spanyol király]]]]
Még aznap éjjel kikiáltották az első spanyol köztársaságot, amely mindössze két éven át létezett. A [[parlament]], a ''Cortés'' [[1874]]-ben a királypártiak nyomására visszahívta a trónra a Bourbonokat. Izabella fia, [[XII. Alfonz spanyol király|XII. Alfonz]] elfogadta a trónt, ezzel másodszor állították vissza visszaállították a Bourbon-ház uralmát. Károly infáns trónkövetelőként lépett fel, de [[1876]]-ban végleg legyőzték, és ismét száműzték a királyságból. Alfonz a cseppet sem enyhült spanyol belpolitikát egy liberális alkotmánnyal próbálta elsimítani, de az eredményeket korai halála miatt már nem láthatta.
 
A mindössze 3három éves [[II. Izabella spanyol királynő|II. Izabella]] [[1833]]-ban lépett trónra. [[Régens]]ként anyja, [[Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina nápoly–szicíliaispanyol királyi hercegnőkirályné|Mária Krisztina anyakirályné]] irányította az országot. A megváltoztatott örökösödési törvények Ferdinánd öccsét, [[Károly Mária Izidor spanyol infáns|Károly infánst]] kizárták az örökösödésből, ezami trónviszályokhoz vezetett. Mária Krisztina királynéanyakirályné tudta, hogy leánya uralmának fenntartásához meg kell nyernie a liberálisokat. [[1834]]-ben alkotmányt adott ki, amellyel ellehetetlenítette az [[Abszolút monarchia|abszolút hatalom]] hívének számító Károlyt. A [[Katalónia|katalán]] és [[Baszkföld (régió)|baszk]] területek]] mégis az infáns mögött sorakoztak fel, mivel az alkotmány a központi hatalmat erősítette, a területi autonómiát elnyomta. A harcok [[1839]]-ig húzódtak, végül Károly vereséget szenvedett és száműzetésbe kényszerült.
[[1886]]-ban [[XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] foglalhatta el a trónt. Helyette anyja, [[Mária Krisztina spanyol királyné|Mária Krisztina]] osztrák főhercegnő régensként kormányzott. Alfonz [[1906]]-ban feleségül vette [[Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné|Viktória Eugénia Júlia Enát]], [[Viktória brit királynő]] unokáját. Alfonz igen visszafogott szerepet játszott a kialakult alkotmányos monarchia politikai életében, megőrizte országa semlegességét az [[első világháború]]ban. [[1930]]-ban azonban ismét köztársasági irányultságú mozgalmak uralták el a spanyol politikát, és [[1931]]-ben Alfonznak menekülnie kellett az országból.
[[Fájl:Felipe VI 2015 (cropped).jpg|bélyegkép|164px|[[VI. Fülöp spanyol király]]]]
 
II. Izabella [[1843]]-ban vette át az ország tényleges irányítását,. [[1846]]-ban feleségül ment [[Bourbon Ferenc spanyol király|Francisco de AsíshozAsís María, Cádiz hercegéhez]], saját [[Unokatestvér|első-unokatestvéréhez]]. Ferenc volt [[Ferenc de Paula spanyol infáns|Ferenc de Paula infáns]] fia, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly király]] unokája. A katonaság fellázadt a királynő uralma ellen, és [[1868]]-ban lemondásra kényszerítették fia, [[XII. Alfonz spanyol király|Alfonz infáns]] javára, a Bourbonokat azonban elűzték Spanyolország trónjáról.
=== A harmadik restauráció ===
Hivatalosan Alfonz sosem mondott le trónjáról, de [[Spanyolország]]ban kikiáltották a második köztársaságot, amely a különböző csoportok és nemzetiségek vitája miatt a [[spanyol polgárháború]]ba torkollott. [[1936]]-ban a háború kavarodásából [[Francisco Franco]] tábornok került ki győztesen, és lassan kialakította diktatúráját, amely [[1939]]-ben nyerte el totális jellegét.<br />A [[második világháború]] rémségein átvezető korszak is Franco nevéhez fűződik, akinek irányítási módszerei gyakran ütköztek az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] és más nemzetközi szervezet, vagy ország ellenkezésébe. Nagy meglepetésre Franco tábornok-elnök [[1969]]-ben [[I. János Károly spanyol király|János Károlyt herceget]], a Bourbon-ház tagját nevezte ki utódjává, bár még életben volt János Károly apja, [[XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] fia is, a trón jogos várományosa. A herceg igen közel állt Francóhoz, és a Cortés arra számított, hogy ő is folytatni fogja Franco politikáját.
 
=== Bourbon-restaurációk ===
János Károly azonban, amikor [[1975]]-ben, Franco tábornok halála után elfoglalhatta a spanyol trónt, elfordult a [[diktatúra|diktatúrától]] és demokratizálta Spanyolországot. Az [[1978]]-as alkotmánnyal lehetővé tette az ország nyitását Európa felé. János Károly azonban 2014. június 18-án lemondott a trónról egyetlen fia, Fülöp számára. Így már VI. Fülöp a spanyol állam feje, és az egyetlen regnáló Bourbon a világon.
 
A spanyol rendek új uralkodót kerestek, amit több év múlva [[II. Viktor Emánuel olasz király]] másodszülött fiában, [[I. Amadé spanyol király|Savoyai Amadé hercegben]] meg is találtak. Amadé 1871-ben tette le az esküjét a spanyol alkotmányra [[Madrid]]ban. I. Amadé király uralkodásának kezdetétől szembe kellett néznie a zavaros belpolitikai helyzettel, a különböző nemzetiségek követeléseivel, merényletekkel, és [[Kuba]] függetlenségi mozgalmával. Amadé nem tudta uralni a kialakult helyzetet, [[ezért 1873]]-ban kormányozhatatlannak bélyegezte a spanyol népet, és lemondott trónjáról. Még aznap éjjel kikiáltották az első spanyol köztársaságot, amely mindössze két éven át létezett.
 
Még aznap éjjel kikiáltották az első spanyol köztársaságot, amely mindössze két éven át létezett. A [[parlament]], a ''Cortés'' [[1874]]-ben a királypártiak nyomására visszahívta a trónra a Bourbonokat. Izabella fia, [[XII. Alfonz spanyol király|XII. Alfonz]] elfogadta a trónt, ezzel másodszor állították vissza visszaállították a Bourbon-ház uralmát. II. Izabella nagybátyja, Károly infáns továbbra is trónkövetelőként lépett fel, de [[1876]]-ban végleg legyőzték, és ismét száműzték a királyságból. Alfonz a cseppet sem enyhült spanyol belpolitikát egy liberális alkotmánnyal próbálta elsimítani, de az eredményeket korai halála miatt már nem láthatta.
 
[[1886]]-ban [[XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] foglalhatta el a trónt. Helyette anyja, [[Habsburg–Tescheni Mária Krisztina spanyol királyné|Ausztriai Mária Krisztina királyné]] osztrák főhercegnő régensként kormányzott. Alfonz [[1906]]-ban feleségül vette [[Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné|Battenbergi Viktória Eugénia Júlia EnátEugéniát]], [[Viktória brit királynő]] unokáját. Alfonz igen visszafogott szerepet játszott a kialakult alkotmányos monarchia politikai életében, megőrizte országa semlegességét az [[első világháború]]ban. [[1930]]-ban azonban ismét köztársasági irányultságú mozgalmak uralták el a spanyol politikát, és [[1931]]-ben Alfonznak menekülnie kellett az országból.
 
[[Fájl:SM El Rey Don Felipe VI (cropped).jpg|170px|bélyegkép|jobbra|Spanyolország jelenlegi uralkodója, [[VI. Fülöp spanyol király|VI. Fülöp király]], aki az egyetlen regnáló Bourbon uralkodó a világon]]
 
Hivatalosan Alfonz sosem mondott le trónjáról, de [[Spanyolország]]banaz országban kikiáltották a második köztársaságot, amely a különböző csoportok és nemzetiségek vitája miatt a [[spanyol polgárháború]]ba torkollott. [[1936]]-ban a háború kavarodásából [[Francisco Franco]] tábornok került ki győztesen, és lassan kialakította diktatúráját, amely [[1939]]-ben nyerte el totális jellegét.<br />A [[második világháború]] rémségein átvezető korszak is Franco nevéhez fűződik, akinek irányítási módszerei gyakran ütköztek az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] és más nemzetközi szervezet, vagy ország ellenkezésébe. Nagy meglepetésre Franco tábornok-elnök [[1969]]-ben [[I. János Károly spanyol király|János Károlyt herceget]], a Bourbon-ház tagját nevezte ki utódjává, bár még életben volt János Károly apja, [[XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] fia is, a trón jogos várományosa. A herceg igen közel állt Francóhoz, és a Cortés arra számított, hogy ő is folytatni fogja Franco politikáját.
 
Nagy meglepetésre Franco tábornok-elnök 1969-ben [[I. János Károly azonbanspanyol király|János Károlyt herceget]], amikora Bourbon-ház tagját nevezte ki utódjává, bár még életben volt János Károly apja, [[1975XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] fia, [[Bourbon János barcelonai gróf|János, Barcelona grófja]] is, a trón jogos várományosa. A herceg igen közel állt Francóhoz, és a Cortés arra számított, hogy ő is folytatni fogja Franco politikáját. János Károly azonban, amikor 1975-ben, Franco tábornok halála után elfoglalhatta a spanyol trónt, elfordult a [[diktatúra|diktatúrától]] és demokratizálta Spanyolországot[[Spanyolország]]ot. Az [[1978]]-as alkotmánnyal lehetővé tette az ország nyitását [[Európa]] felé. János Károly azonban 2014. június 18-án lemondott a trónról egyetlen fia, [[VI. Fülöp spanyol király|Fülöp infáns]] számára. Így már VI. Fülöp a spanyol állam feje, és az egyetlen regnáló Bourbon-házi monarcha a világon.
 
== A Bourbonok Itáliában ==
3 314

szerkesztés