„Étienne Nicolas Méhul” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kategória cseréje alkategóriára |
a Typo |
||
27. sor:
1778-ban a francia fővárosba tette át székhelyét, ahol zongoraleckékkel tartotta fenn magát. Eközben [[zongora]]tudását [[Johann Friedrich Edelmann]] növendékeként tökéletesítette. Mestere biztatására kezdett el komponálni: [[szonáta|szonáták]], kisoperák kerültek ki kezei alól, valamint számos, népszerű korabeli zongorakíséretes [[dal]]t hangszerelt meg. Neve szép lassan kezdett ismertté válni, sikerült befolyásos barátokra szert tennie a [[mecénás]]ok és a művészek köreiben. Egy [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]]-opera ([[Iphigénia Tauriszban (opera)|Iphigénia Tauriszban]]) hatására fordult zeneszerzőként véglegesen az operaszínpad felé. Barátságot kötött [[Luigi Cherubini]]vel, a korszak neves operaszerzőjével, valamint François Benoît Hofmannal, aki [[librettó]]szerzőként egy évtizeden át a munkatársa is lett.
Miután első három kisoperája a fiókban porosodott és előadatlan maradt, Hoffmannal írt első közös darabja ''Euphrosina, avagy a zsarnok megzabolázása'' címen hatalmas sikert aratott az 1790-es ősbemutatón. Ezután népszerűsége töretlen volt, annak ellenére, hogy két évvel később
1794-ben újjászervezték a párizsi [[konzervatórium]]ot és a négy felügyelő egyikévé választották Méhul-t. A következő évben a Francia Szépművészeti Akadémia egyik alapítója és első zeneszerző tagja volt. Közben az akadémia is tagjai közé választotta és [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bizalmát is elnyerte. Méhul neki ajánlotta ''Az indulatos'' című [[vígopera|vígoperáját]], amely hosszú évtizedeken át a francia operaszínpadok egyik legnagyobb sikerdarabja volt. Ezután elismerések és állami megbízások sora kísérte tevékenységét. A [[marengói csata|marengói győzelem]] tiszteletére ünnepi [[himnusz]] írására kérték fel, ünnepi [[kantáta|kantátát]] komponált [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] és [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujza]] esküvőjére, majd [[II. Napóleon francia császár|fiuk]] megszületése alkalmából.
| |||