„Termik” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) a isbn korr |
Hivatkozásjavaslatok funkció: 8 hivatkozás hozzáadva. |
||
4. sor:
==Kialakulása==
A termikek kialakulásában több tényező játszik szerepet. Az egyik tényező a napsugárzás, amely felmelegíti a [[Föld]] felszínét. A napsugárzás erőssége függ az évszaktól és a sugarak beesési szögétől, mennyiségét a felhőzet is befolyásolja. A termikképződés másik fontos eleme a
== Termik a repülésben ==
Az [[1920-as évek]] közepén fedezték fel a [[vitorlázó repülőgép]]ek, hogy egy addig ismeretlen jelenség, a termik segítségével nagy magasságba emelkedhetnek (ami akár 6-7000 m is lehet), és ezután nagy távolságokat is megtehetnek. Addig csak a ''lejtővitorlázás''t ismerték, azaz a gép egy magasabb hegytetőről indulva az alacsonyabban fekvő völgy felé tudott vitorlázni, fokozatosan vesztve a magasságából. A termik lehetővé teszi a (jellemzően motor nélküli) repülő eszköz emelkedését. Ez az úgynevezett '''termikvitorlázás'''. Az [[1930-as évek]]től szűkebb fordulóra képes, ezért a termiket jobban kihasználó vitorlázó repülőgépeket kezdtek építeni.
A termikeket a vitorlázó repülőgépek, [[függővitorlázó]]k ([[sárkányrepülő]]k és [[siklóernyő]]k), távirányítású [[Modellezés|modellrepülők]] és egyéb, levegőnél nehezebb és motor nélküli repülőeszközök, valamint egyes madárfajok emelkedés céljából használják. A feláramló meleg levegőben köröző repülőgép magasságot nyer, ahogy a légáramlat „felfelé húzza”. Ez tipikusan megfigyelhető, amikor a vitorlázó repülők egy helyre tömörülnek, és körbe-körbe haladnak, „termikelnek”. A termik külső peremén leáramlás (illetve az ellentétes irányú áramlások határán [[turbulencia]]) jön létre, amely veszélyes lehet például a kis tömegű távirányítású modellrepülők számára, melyek így alacsony magasságban könnyen instabillá válhatnak, hirtelen lezuhanhatnak. Siklóernyők sokszor a termik szélén levő turbulencia miatt csukódnak be.
Termikeket sík vidéken általában különböző felszínborítottságú helyek találkozásánál (például erdő-mező, szántó-település stb.) figyelhetünk meg, míg hegyvidékeken többnyire a hegyek szél felőli (alpesi körülmények között a napsütötte) oldalán találhatunk. A termiket a pilóták a „fenekükkel érzik” ([[gyorsulás]] felfelé), míg a modellrepülőknél hirtelen ugrás látható a távolból. Az emelő légáramlatokat jelzi a [[variométer]] nevű műszer is. Párszor keresztülhaladva rajta, behatárolhatjuk pontos helyét, majd benne körözve felhasználhatjuk emelkedésre. Vitorlázó repülésben (motoros repülőgépek a termiket rosszabbul hasznosítják nagyobb össztömegük miatt) a 0-3 m/s emelő sebességű termik a gyakori, az 5-6 m/s-os már ritka, ennél nagyobb függőleges sebességű termik szinte sohasem fordul elő Magyarországon. A kisebb tömegű, lassabb és kisebb körön forduló függővitorlázók szűkebb termikeket is ki tudnak használni, ráadásul a termik magjában (a leggyorsabban emelkedő részben) is benn tudnak maradni, így hazai viszonyok között általában 2-6 m/s (extrém esetekben 10-12 m/s) emelkedés megszokott. A termikek tetején általában egy [[felhő]] jelenik meg, amikor a feláramlás hőmérséklete a [[harmatponti hőmérséklet]]re csökken, és a vízgőz kicsapódik. A vízgőz kicsapódásával sok energia szabadul fel, és ez a felhő belsejében további erős feláramlást hoz létre, ami akár a 20-30 m/s-os sebességet is elérheti. Az erős feláramlás erős lefelé irányuló áramlással is jár.
== Források ==
* Szabó József (főszerk.): ''Repülési lexikon'', [[Akadémiai Kiadó]], [[Budapest]], 1991, {{ISBN|963 05 6207 3}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
|